A DÖNTŐ EMELKEDŐ❣️

"💞Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2)

Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk!
Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk.
Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie!
Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.

"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott."
Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. 

Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak.

Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. 

Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. 

Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet.

Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben.
Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét.
Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán.

Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. 

Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. 

Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.

MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN❣️

"💞....Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2)

A megszentelõdés után a következõ nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe.
Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre.
Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel.
Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Õ világra szóló tervében.
Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat elõre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém.
Isten az Õ saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tõlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne.
Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Õ akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát.
Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Õ jóságában.

Az önsajnálkozás az ördögtõl van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe.
Akkor saját világomat élem a világban és Isten sohasem emelhet ki belõle, mert félek, hogy kint megfagyok.

SZENTSÉGES SZOLGÁLAT❣️

"💞Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24)

A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie; annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtõ élete szüntelenül tovább hathasson benne.
Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Õ szolgája minden életelemén.
Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -, szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Õ váltsága által felhasználja arra, hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthetõ meg bennük.
Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett, a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi mûveltség.
Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog.
Meglásd, hogy olyan élõ kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Õ igazságát, Õ megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Õ teremthet meg.
"Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember!
Milyen bámulatos éleslátás!" "Milyen kedvezõ alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk.
De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul.
Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül; de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat.
Az embert dicsõíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Õt kell felemelnünk.

AZ IMÁDSÁG PÁRATLAN HATALMA❣️

,,💞Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szent Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal..." (Róm 8,26)

Tudjuk, hogy a Szent Szellem ad nekünk erőt az imádsághoz. Tudjuk, mit jelent a Szent Szellem által imádkozni, de azt már sokszor nem tudjuk, hogy maga a Szent Szellem könyörög bennünk úgy, ahogyan mi ki sem tudnánk mondani.
Ha Istentől újjászülettünk és Isten Szent Szelleme bennünk lakik, Ő kimondja helyettünk a kimondhatatlant.
"Ő" - a Szent Szellem bennetek - "Isten akarata szerint esedezik a szentekért" (27. v.)

Isten nem azért kutatja át a szívedet, hogy tudatos imádságaidat megismerje, hanem hogy a Szent Szellem imádságát felfedezze benned. Isten Szelleme a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon.
"A ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma." 

Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot, "nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16)

Isten Szelleme nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt:
"Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek." 

Mi felismertük-e már, hogy testünk a Szent Szellem temploma? 

Ha igen, akkor gondosan meg kell őriznünk az Ő számára mocsoktalanul.
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy tudatos életünket - amely csak kicsiny része a személyiségünknek - meg kell őriznünk a Szent Szellem templomaként.
Ő majd figyelemmel kíséri a tudatalatti részt is, amiről mi semmit sem tudunk. 

De lássunk neki, hogy megőrizzük a tudatos részt, mert azért mi vagyunk a felelősek.

A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE❣️

"💞Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).

Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. 

Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. 

Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévõ közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék.

Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell õrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy.

Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. 

Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetõséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük.

Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot.
Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erõlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el?

A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell õriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.

A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied.
De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.

A HIT PROGRAMJA❣️

"💞Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)

Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki.
De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensõségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövõbe helyezte.
Jézus azonban tovább vezette õt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erõsödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"

Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr?
Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre?
Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?"
Mi a kételkedésed tûzpróbája?
Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.

A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethetõ össze ezzel az állásfoglalással.
A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni.
A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.

Amikor szemtõl szemben állok Jézus Krisztussal és Õ azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerû, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már elõbb is.

 

SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE❣️

"💞Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13)

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Õ kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepõdj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel!
Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Õ igazsága, de te eltûntél, mert ostobaságnak találtad, hogy idõt szentelj ilyesmire.

Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései.
Õ "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében.
Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. 

A keresztyén ember kimûveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. 

A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést.
Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. 

Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".

Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben?
Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? 

Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat?
Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket.
Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; 

csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten õrzött, pedig nem is tudtam!"