TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM❣️

"💓Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bûnös" 

( Jak 2,10).

Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. 

A törvény soha nem változik, a legnemesebbtõl és a leggyengébbtõl is ugyanazt követeli.
Az Istentõl rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. 

Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden idõben és az örökkévalóságban is.
Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. 

Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.

 "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül.
De a törvény jöttével megelevenedett a bûn és én meghaltam" (Róm 7,9-10). 

Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyõz minket bûnösségünkrõl. 

Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében.
A saját bûnösségünkrõl való meggyõzõdés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: 

"A bûn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." 

Én, az Istennek adós bûnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. 

Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! 

Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?!

Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít.
Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna.
De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! 

Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.

ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK❣️

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10)

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. 

Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. 

Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások.

"Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." 

Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen."

Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. 

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek.

Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű.
Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. 

Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. 

Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.

JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA❣️

"💓Az engem dicsõít majd" (Jn 6,14)

A kegyeskedõ ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak.
Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. 

Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetõjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája".
Pedig errõl beszél az Újszövetség, nem másról.
Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amirõl az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétõl. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él.
Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. 

Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Õt. 

Pedig Õ ennél sokkal több: Õ maga a megváltás, Õ maga az Isten evangéliuma!
Jézus azt mondja: "Amikor eljön Õ, az igazság Szelleme, ...Õ majd dicsõít engem" (13-14. v.), 

Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentõl a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.

A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE❣️

"❤️...megigazulnak ingyen az Õ kegyelmébõl..." (Róm 3,24)

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. 

Az emberben olyanfajta gõg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. 

"Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bûnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."

Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentõl semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. 

A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk.

 

Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejébõl élnünk. 

A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Õ királyságába. 

Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gõg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. 

A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. 

Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. 

Õ adja át nekünk Jézus megelevenítõ életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülrõl való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERÕDET ❣️

"💞..aki által nekem megfeszíttetett a világ és én is a világnak" (Gal 6,14)

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belõlem önmagát figyelgetõ kegyeskedõ, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. 

Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsõleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt.
Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevõ és borivó ember.
De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelõdést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erõnket felraktározzuk és késõbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog.
Isten Szent Szelleme sokak bûnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben.
A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erõteljes szentsége. "Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól."
A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsõleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tõle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erõd odaszentelésében feltartóztasson!
Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli.
Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van?
Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi elõre?

 

A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA❣️

"💞Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében"(Gal 6,14)

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külsõ dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést.
Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külsõ élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. 

Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek.
A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külsõ rendezettsége jobban érdekel, mint a belsõ. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külsõ rendjét ismerik el, a "felsõ emeleten" mozognak.

Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett.
Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kõsziklájára!

A történelem külsõ lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögébõl nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál.
Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. 

Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erõ. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket."
- "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23)

TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI❣️

"💞Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2)

Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre.
Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1).
Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Õróla.
A hajótörést nem annyira külsõ nehézségek okozzák, inkább a képzelõdésünk.
A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna.
A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.

Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten elõtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam."
Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond!
Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedrõl beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tõled."
Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam."
Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz.
Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Õrá emeled a szemed.
Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy.
Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal!
Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.