HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN❓

,,💞Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti.
Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? 

Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt?
Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét?
Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem?
Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek.
Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával.
Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal.
Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi.
Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5).
A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak.
Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. 

Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.

AZ ATYA VONZÁSA❣️

"💞Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44)

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes.
Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád.
A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? 

Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja. 

Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket.
A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben.
Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek.
Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. 

Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.
Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik.
Isten csodája képen az én hinni-akarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

TAPASZTALAT VAGY KIJELENTÉS❣️

"Mert az Isten Szellemét vettük, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk"
(1Kor 2,12)

Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén.
Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal.
Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre.
Az méri le, hogy a megváltás hozta-e létre megtapasztalásaimat, hogy mindig szabad maradok-e önmagamtól és nem a tapasztalataimat veszem a valóság alapjául, hanem magát a valóságot látom, amely megteremtette ezeket a tapasztalataimat.
Nincs a megtapasztalásaimnak semmi értéke akkor, ha nem tartanak meg engem a forrásnál, Jézus Krisztusnál.
Ha a Szent Szellem erejét arra próbálod korlátozni magadban, hogy egyéni megtapasztalásokat teremtsen benned, észreveszed majd, hogy a Szent Szellem minden köteléket széttép és újra visszavisz a történeti Krisztushoz.
Ne táplálj olyan élményt magadban, amelynek nem Isten a forrása és nem az Istenben való hit az eredménye.
Úr-e Jézus Krisztus az élményeid felett, vagy azokat teszed úrrá fölötte?
Van-e olyan tapasztalatod, ami drágább neked Uradnál?
Neki úrrá kell lennie fölötted, ezért ne végy figyelembe semmilyen élményt, amely felett nem Ő uralkodik. Eljön az idő, amikor Isten maga tesz türelmetlenné élményeiddel szemben és ezt mondod:
"Mindegy, hogy mit tapasztaltam meg, de Krisztusban, Uramban bizonyos vagyok."
Légy könyörtelen magaddal szemben, amikor elmúlt tapasztalataidról beszélnél. 

Az a hit, amely biztos önmaga felől, nem hit. Csak az a hit igazi, amely Istenben bizonyos.

A SZOLGÁLAT HELYES IRÁNYVONALA❣️

"💞És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket"(Jn 12,32)

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus.
Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá.
A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.

Amikor egy szellemi nyomorúságban lévő lélekkel állsz szemtől szemben, emlékezz a kereszten függő Jézus Krisztusra.
Ha az ilyen lélek Istenhez juthat más vonalon is, akkor Jézus Krisztus keresztje szükségtelen.
Ha másként is lehet segítened, talán együttérzéssel vagy megértéssel, akkor Jézus Krisztus árulója vagy.

Saját lelkednek helyes kapcsolatban kell maradnia Istennel, és az áradjon rá másokra, ami tőle jön.
Nem emberi módon kell "adnod", így Istent semmibe veszed.
A mai kor szembeötlő ismertetőjele a barátságos vallásosság. Egyetlen egyet kell tennünk: 

Jézus Krisztust, a Megfeszítettet kell bemutatnunk mindenkor.
Félrevezet minden olyan tanítás, ami nem Jézus keresztjére épül.
Ha maga a szolgáló lélek hisz Jézus Krisztusban és a megváltás valóságában teljesen megbízik, 

meg kell ragadnia az embereket, akikhez beszél.

A keresztyén munkásnak Jézus Krisztushoz való viszonya a maradandó és az mélyül el.
Ettől, egyedül csak ettől függ, hogy Isten felhasználhatja-e az evangélium hirdetésére.
Az Újszövetség szolgájának az az elhívatása, hogy leleplezze a bűnt és felemelje Jézus Krisztust, a Megmentőt; ezért nem is lehet költői szép beszédű, hanem szigorúan, sebészként kell eljárnia.
Isten azért küldött minket, hogy Jézus Krisztust megmutassuk, nem azért, hogy csodaszép előadásokat tartsunk.

Egészen olyan mélyre kell lehatolnunk, amilyen mélyrehatóan Isten vizsgált meg bennünket.
Az Írást metszőkésként kell használnunk, kertelés nélkül mondjuk meg az igazságot, és az Ige tanításait rettenthetetlenül alkalmaznunk kell.

HARCOLJ ISTEN ELÕTT❣️

"💞Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét... imádkozzatok minden időben..." (Ef 6,13.18).

Nemcsak azok ellen a dolgok ellen kell küzdened, amelyek megakadályozzák, hogy Istenhez juss; tusakodnod kell a lelkekért is imádságodban.

De soha ne mondd, hogy Istennel harcolsz, ez nem igaz az Írás szerint. Ha harcolsz Istennel, egész életedre nyomorék leszel.
Amikor Isten közelít hozzád a neked nem kívánatos úton és te megragadod Őt, mint ahogy Jákób harcolt vele, akkor arra kényszeríted, hogy kificamítsa a csípőcsontodat.
Ne sántikálj az Isten útjain, hanem előtte küzdj meg a dolgokkal és felettébb diadalmassá leszel általa.

Csak ez az Isten előtti harc számít az Ő királyságában.
Ha arra kérsz, hogy imádkozzam érted, de én nem vagyok felkészülve Krisztusban, imádságom mit sem használ, de ha beteljesedem Krisztussal, imádságaim győzelemre jutnak.
Csak akkor eredményes az imádság, amikor teljességben történik: "Vegyétek fel az Isten egész fegyverzetét."

Mindig tégy különbséget Isten rendelkezése és megengedő akarata között, azaz gondviselő akarata között.
Parancsai változhatatlanok, megengedő akaratáért pedig harcolnunk kell Őelőtte.

Megengedő akaratával szembeni ellenállásunk engedelmességre jut a parancsaival szemben.
"Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja", azoknak, akik hűségesek maradnak megbízásához, a Jézus Krisztusban kapott elhívásukhoz. Istennek az a célja az Ő megengedő akaratával, hogy gyermekeit a világ előtt bemutassa.

Nem szabad pipogyán viselkednünk és lemondással szólni:
"Ez Isten akarata." Ez nem azt jelenti, hogy Istennel harcban álljunk, hanem Őelőtte a dolgokkal harcoljunk.
Vigyázz, nehogy tunyán ott kuporogj Isten előtt, ahelyett, hogy dicsőséges harcra kelnél, hogy megragadhasd az Ő erejét.

KIPRÓBÁLVA ISTEN ELŐTT💞

"Igyekezzél, hogy mint kipróbált ember állj Isten szolgálatára, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen fejtegeti az igazság beszédét" (2Tim 2,15).

Ha valamiben nem tudod magad kifejezni, küzdj, amíg sikerül.
Ha nem teszed, valakit egész életére megszegényítesz vele.
Azon fáradozzál, hogy Istennek valamelyik igazságát fogalmazd meg magadnak, és Isten ezt másnál is felhasználja majd.

Menj át Isten szõlõprésén, amely kisajtolja a szõlõszemeket. 

Minden igyekezettel próbáld kifejezni magad, akkor majd egyszer eljön az idő, és az a kifejezés megerősített borrá lesz valaki másnak, de ha lomhán ezt mondod:

 "Mit törjem magam azon, hogy kifejezzem magam, kölcsönveszem valahonnan, hogy mit mondjak", akkor ez nemcsak hogy neked nem válik hasznodra, de mások sem nyernek belõle.
Próbáld ismételten tisztázni magadban, amit feltétlenül Isten igazságának gondolsz, és Istennek lehetõséget adtál arra, hogy valaki másnak is átadhassa ezt általad.

Váljék szokásoddá, hogy értelmed átgondolja azt, amit elfogadhat. 

Nem a mienk az az állítás, amit nem szenvedés árán teszünk a magunkévá. 

Nem az az író jelenti a legtöbb áldást, aki olyat mond, amit eddig nem tudtál, hanem az, aki szavakba formálja azt az igazságot, ami bensõdben ott vajúdott kifejezõdésre várva.

AZ IGAZI ÉLET❣️

"Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek"

(Jn 14,27)

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk - Istennek mindig igaza van. 

Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk.
Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk.
Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni.

A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.
Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla.
Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége.

Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. 

Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot.
Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból.

Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.
Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést.
Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett.
Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. 

Minden olyan kérdés - és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud.
Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.