"ÉN UGYAN..., DE Ő..."❣️

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11). 

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: 

"Én ugyan..., de Ő"? 

Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.

 "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.

Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? 

Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. 

Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? 

Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. 

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. 

A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? 

Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. 

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." 

János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.

 "Ő megkeresztel majd..." 

A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "
De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.