Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét. Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni.
De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot! Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni. Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle, nehogy hirtelen magad maradj.
Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük!
A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám." Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése