Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött.
A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz.
Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben.
Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.
Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket,
A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz.
Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben.
Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.
Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket,
hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva.
De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett.
Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok."
De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett.
Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok."
Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket?
Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben?
Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk.
Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra,
hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk?
Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk.
Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk.
Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait. Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka.
"Bízzatok, én meggyőztem a világot!"Szellemi bátorságra van szükségünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése