A LEGMEGHITTEBB BIZALOM

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40). 

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.

Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza. 

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban! 

Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. 

A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

AZ ÉN ÖRÖMEM... A TI ÖRÖMETEK❣️

"💞...hogy megmaradjon bennetek az én örömem és a ti örömetek teljes legyen" (Jn 15,11)

Mi volt Jézus öröme? Az Ő öröme az volt, hogy teljesen átadta és odaszentelte magát az Atyának. 

Az volt az öröme, hogy véghezvigye, amiért az Atya elküldte.

  "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem..." (Zsolt 40,9).

 Jézus imádkozott azért, hogy örömünk egyre teljesebb legyen, míg nem lesz azonos az övével.

 Megengedtem-e Jézus Krisztusnak, hogy bevezessen engem az Ő örömébe?

Életem nem a testi egészség, a külső események vagy az Istennek végzett sikeres munka által teljesedik ki, hanem azáltal, hogy teljesen megértem Istent és olyan közösségben vagyok vele, amilyenben Jézus volt.

Leghamarabb az rontja meg az örömünket, ha nyugtalankodunk életkörülményeink miatt. 

Jézus azt mondja, hogy e világ gondjai megfojtják az Igét. Mielőtt észrevennénk, hogy hol vagyunk, rabul ejt a dolgok látszata. Amit Isten eddig tett értünk, az csupán a küszöb; most azt akarja, hogy lépjünk be oda, ahol tanúi lehetünk és ahol hirdethetjük, hogy kicsoda Jézus Krisztus. 

Légy igazi kapcsolatban Istennel; legyen örömed ebben és akkor "élő víznek folyamai ömlenek a bensődből" (Jn 7,38). Légy Jézus Krisztus kútja, akin át Ő élő vizet áraszthat. 

Ne légy öntudatos, se szenteskedő, éld a Krisztusban elrejtett életet. 

Az az élet, amely helyes viszonyban van Istennel, olyan természetes, mint a lélegzés. 

A legtöbb áldást azoknak az életéből kaptad, akik nem voltak ennek tudatában.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

"💞Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20)

Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok." Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. 

Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. 

Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te nem tudsz.

Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele, akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed hat a környezetedre - ha a világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van. 

Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. 

Őrizkedj az olyan emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. 

Ha a hasznosság a próbakő, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc. 

A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. 

Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. 

Urunk az ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel. 

Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM❣️

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40).

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? 

Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.
Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza.

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.

Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban!
Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.

Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten.
A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

 

MIRE JÓ AZ IMÁDSÁG?

"Uram, taníts minket imádkozni" (Lk 11,1).

A természeti ember életéhez nem tartozik hozzá az imádság. Mondogatják ugyan, hogy szenvednie kell annak az embernek, aki nem imádkozik; én nem hiszem.
Aki szenved, az az Isten Fia benne, akit nem az étel, hanem az imádság táplál. Amikor az ember felülről született, megszületett benne Isten Fiának az élete és ő vagy táplálja ezt az életet, vagy agyonéhezteti. Imádság útján táplálkozik Isten élete.
Az Újszövetségben nem találhatók az imádságra vonatkozó megszokott elképzelések. Mi úgy nézünk az imádságra, mint ami által nyerhetünk valamit magunknak.
A Biblia azon a véleményen van, hogy az imádság által magát Istent ismerhetjük meg.
 "Kérjetek és adatik nektek" (Mt 7,7).

Isten előtt állva vagy panaszkodunk, vagy védekezünk, vagy igazoljuk magunkat, vagy közönyösek vagyunk; de nagyon keveset kérünk. Pedig micsoda ragyogó merészséggel állhat elő a gyermek, aki valóban gyermek. Urunk mondja:
"Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek ..." (Mt 18,3). Kérjetek valamit és Isten megteszi.

Adj Jézus Krisztusnak lehetőséget, engedj neki teret; senki sem teszi ezt addig, amíg minden bölcsességének végére nem ért. De ha ide jutott, akkor nem gyávaság imádkoznia; csak ez a lehetősége maradt meg, hogy a Valósággal találkozzék.
Állj oda Isten elé kérdéseiddel, amikben csődbe jutott a bölcsességed. 

Amíg magaddal meg vagy elégedve, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj. 

Sokkal kevésbé igaz, hogy "az imádság megváltoztatja a dolgokat", mint az, hogy az imádság megváltoztat engem és én megváltoztatom a dolgokat. 

Isten úgy rendelkezett, hogy a váltság alapján való imádság által másként látom a dolgokat, mint azelőtt.
Nem arról van szó, hogy a dolgokat külsőleg változtatja meg az ima, hanem, hogy az ember belső beállítottságát csodálatosan megváltoztatja.

ÉLŐ TEOLÓGIA❣️

"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket" (Jn 12,35). 

Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen. 

Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul. 

"Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!" 

Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt, amiben Isten megvilágosított, legyen az a megszentelődés vagy bármi más, elkezdődik a romlás szellemi életedben. 

Váltsd az igazságot szüntelenül valóra; munkáld ki minden területen, különben még a már elnyert világosság is átokká lehet. A legnehezebben azzal az emberrel boldogulsz, aki önelégülten hivatkozik egy vallásos megtapasztalásra, amit azonban nem valósított meg az életében. 

Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg. Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie, hogy az életedben is láthatóvá váljék. 

Őrizkedj minden olyan hitbeli felfogástól, amely magaddal szemben engedékennyé tesz; az a pokolból való, bármilyen szépen is hangzik. 

A mi teológiánk meg kell hogy nyilvánuljon az élet leghétköznapibb vonatkozásaiban is. "

Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudókénál és a farizeusokénál..." (Mt 5,20) mondja az Úr, azaz erényesebbnek kell lenned a legerkölcsösebb lénynél is, akit csak ismersz. 

Lehet, hogy mindent tudsz a megszentelődésről, de nem élsz benne életed gyakorlati útjain. 

Testi, erkölcsi és szellemi életed minden kicsi részletének a váltság mértéke szerint kell megítéltetnie.

NYUGTALANKODOL?

"Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

 

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. 
Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet".

Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? ?Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük. 

Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most? Felrettentenek a hullámok, amelyeket az Ő gondviselése engedett meg? 

Mintha hited szikláit elborítanák. Még most sem találtad meg a békesség, az öröm vagy a vigasztalás forrását? Minden kopár és terméketlen? Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát! 

A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága, hogy rendben vagy Istennel, mert szabad a lelkedet feléje fordítanod. Ha azonban nem vagy rendben Istennel, nem tudsz másfelé fordulni, csak önmagad felé. Ha megengeded, hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát, akkor vagy nyugtalankodsz vagy hamis békességed van. Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra, hogy békességet kapj tőle? Ha igen, akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad. 

De ha magad próbálsz segíteni magadon, ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből és megérdemled, ami ér. Azért nyugtalankodunk, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. 

Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk, nyugtalanságunk azonnal eltűnik, mert benne nincs békétlenség, és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk. 

Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben, fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg, mit mond Ő: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"

A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE❣️

"💞Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15)

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. 

A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.

De amint kiszolgáltatjuk magunkat, a Szent Szellem megtölt Jézus örömével.

Az önzetlenség végső célja, hogy életünket adjuk barátunkért. 

Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, az a vágy tölt be, hogy odaadjuk életünket Jézusért. 

Még gondolatunkban sem fordul meg, hogy ezzel áldozatot hoznánk, mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt. 

Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9). Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában. 

Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással? 

Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod, akkor nincs áldás áldozatodon. 

De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben, akkor lassan, de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje. 

Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat. 

A szeretet kiölésének egyik gyakori és legkegyetlenebb módja a természetes hajlamokon alapuló megvetés. 

A szent szeretete az Úr Jézus. Isten szeretése nem érzelmi vonzódás; úgy szeretni, amint Isten szeret, a lehető leggyakorlatibb szeretet. "Titeket pedig barátaimnak mondottalak." 

Ez a barátság a bennünk megteremtett új életre épül, és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel, hanem csak az Istenből való új élettel. 

Kimondhatatlanul alázatos, mocsoktalanul tiszta és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.

BŰNEINK LAJSTROMA❣️

"💞Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. 

Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). 

Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! 

Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "

Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra". 

Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál. Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel, az Istennel való okoskodást az odaszánással. 

Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat. 

Talán pénzt kérek Istentől valamire, amire szükségem van, amikor még van kifizetetlen adósságom? Kértem Istentől szabadságot, míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg? Valakinek nem bocsátottam meg, nem voltam kedves hozzá, nem éltem úgy, mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.). 

Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek, de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó, ha a világosságban járok. 

Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság: érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel. Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk. 

Ha megnézzük a bűnlajstromot, nagyon világosan meg fogjuk látni, mi nincs rendben nálunk: - ez a barátság, ez az adósság, ez a kedélyállapot. 

Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei. 

Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".

AZ IMÁDKOZÁS LEHETÕSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE❣️

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van...,, (Mt 6,6)

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". 

Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni.
Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak. 

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanánk: "Ezt meg azt meg kell tenned!" Zárd be az ajtót!

Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat.
A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról.
"Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus.
Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van.

Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg!
Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád.
De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6). 

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak.

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!" 

Zárd be az ajtót! Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. 

Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat. A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról. "Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus. 

Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van. Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg! Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád. De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

"ÉN UGYAN..., DE Ő..."❣️

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11). 

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: 

"Én ugyan..., de Ő"? 

Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.

 "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.

Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? 

Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. 

Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? 

Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. 

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. 

A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? 

Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. 

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." 

János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.

 "Ő megkeresztel majd..." 

A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "
De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.

ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT❣️

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).

Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők.
A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. 

Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. 

Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége.

Szegénységem az, amiben boldog vagyok. 

Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. 

Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. 

A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. 

Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik.

 "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

" Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. 

Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? 

Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. 

A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. 

Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. 

Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

TELJESSÉG❣️

"...és én nyugodalmat adok nektek" (Mt 11,28)

Valahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat.
Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. 

Mondd ezt: "Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem", akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. 

"Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell." 

Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele. A teljes élet a gyermek élete. 

Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. 

Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. 

Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: "Mi a te akaratod?" 

Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt. 

Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. 

Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek", azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. 

Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot.

ÖNTUDATOSSÁG❣️

"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28)

Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét. Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni. 

De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot! Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni. Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle, nehogy hirtelen magad maradj. 

Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük! 

A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám." Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.

VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ?

"Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt.
Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így?

Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. 

Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "

Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. 

Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. 

Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. 

Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! 

Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? 

Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. 

Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle.

ELKEDVETLENEDTÉL❣️

"Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" 

(Lk 18,22). 

"Az pedig ezeket hallván..."

Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? 

Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. 

Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" 

Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? 

Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? 

Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. 

Jézus nem ment utána, hagyta elmenni. 

A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. 

Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. 

Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki? 

Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

ISMER Ő ENGEM?

"...nevükön szólítja.." (Jn 10,3)

Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16). 

Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. 

A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. 

Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!" 

Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át? 

A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. 

Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!" Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17). 

Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. 

"Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged". Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? 

A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. 

Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.

ISMER Õ ENGEM?

"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3)

Amikor teljesen félreértettem Õt? (Jn 20,14-16).
Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. 

A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fû a talpa alatt. 

Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetõen, de egy ponton nem lehetett volna õt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt ûzött ki belõle: mégis áldásai semmik voltak Õ magához képest. 

Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!"

Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetõleg, valamilyen megtapasztalásban, amirõl mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. 

Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága.

 "Én Uram és én Istenem!"

Amikor önzõ módon megtagadtam? (Jn 21,15-17).
Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Elõször magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek elõtt.

 "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".

Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. 

Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI❣️

"Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7)

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne.

Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg. 

"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).

Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? 

Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. 

Ha újjászülettem, látom Jézust. "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3). 

Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? 

Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. 

Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását. "Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). 

Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? 

Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. 

A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? 

Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! 

A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. 

Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.

FENYÍTÉS❣️

"Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5).

Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani. Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál.
Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk, és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.

 Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja:

 "Ne légy tovább is vak ezen a ponton; nem ott vagy, ahol gondolod magad! Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem".

Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged. Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!

 "Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!" Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk: 

"Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült; most már abbahagyom". 

Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél! 

Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá?

A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten. 

A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem: ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.

A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK❣️

"💞A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19)

A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. 
A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved.

Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket, csak a szent. Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam".

Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja.

Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád. Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen. - Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt.

Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent.
Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja. 

Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.

NYUGODJ ISTENBEN❣️

"Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26) 

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne.

Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában.

Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat. "Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!"
És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután. Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk.

Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez?
Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

MÉG EZT IS MEG KELL TAPASZTALNOD❣️

"És nem látta őt többé" (2Kir 2,12)

Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja. 

De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni. 

Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni." Isten azt mondja: kell! 

Egyedül Jordánodnál (14. v.). Jordán az elválás képe, ahol nincs már közösséged mással, és senki sem hordozza érted a felelősséget. Most teszed le a vizsgát abból, hogy mit tanultál Illés mellett. 

Újra meg újra együtt voltál Illéssel a Jordánnál, de most egyedül kell odamenned. 

Mit használ, ha azt mondod: nem tudok. Itt az ideje: menned kell! 

Ha meg akarod tudni, hogy Isten valóban az az Isten -e, akinek hited tartja, akkor menj át a Jordánon egyedül. 

Egyedül Jerikódnál (15. v.). Jerikó az a hely, ahol láttad Illésedet nagy dolgokat véghezvinni. 

Amikor te eljutsz Jerikódhoz, nagyon húzódozol a kezdeményezéstől és vonakodsz bízni Istenben. 

Szeretnéd, ha más valaki cselekedne helyetted. 

De ha hű maradsz ahhoz, amit Illéstől tanultál, kapsz jelet arra, hogy Isten veled van.

Egyedül Béthelednél (23. v.). 

Béthelnél ráébredsz arra, hogy minden tudományod csődöt mondott - itt kezdődik el Isten bölcsessége. 

Amikor saját okosságodnak végére jutottál és úgy érzed összeroskadsz: ne tedd ezt! 

Maradj hű Istenhez és Ő úgy viszi diadalra igazságát, hogy életed szentséggé lesz. 

Vidd át a gyakorlatba, amit Illéstől tanultál, használd az ő palástját és imádkozz! 

Határozd el, hogy bízni fogsz Istenben és többé ne kutass Illés után!

A SZENT SZENTSÉGE❣️

"Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hû teremtõnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19)

Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok; de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más. 

Az egészséges lelkû szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem. 

Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.

Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erõssé teszi Isten számára. 

Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sõt akadályoz, mert a részvét erõtlenné tesz. 

Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz. 

Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük: "Isten keményen bánt velem". 

- Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtõl van (Mt 16,23)

Óvd Isten tekintélyét! 

Könnyû Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát. 

Õrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják. 

Õ visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett. 

Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól (Lk 15,10).

Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel. 

A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait. Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok". 

Isten odateszi szentjeit, ahol Õt dicsõíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.

AZ ATYA MEGHALLGATJA AZ IMÁT❣️

"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41)

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. 

Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is. 

Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. 

"A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. 

Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? 

Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön? Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához? 

"Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26). 

Melyik napon? Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal. Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél? 

Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát! 

Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka. 

Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat. 

Ne ültesd trónra az emberi észt! 

A Fiú jelenti ki az Atyát, a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja. 

Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát, hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már. 

Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben és hogy 

Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül. Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal, hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10)

IMÁDSÁG AZ ATYA TISZTELETÉRE❣️

"...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35).

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? 

Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. 

Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? 

Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával! Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? 

Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért?

 - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek! Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? 

Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? 

Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? 

Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). 

Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN❣️

"Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49)

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? 

Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? 

Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait.
Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? 

Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg.

"Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem.
Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? 

Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? 

Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. 

Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. 

Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. 

Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN❣️

"Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26).

Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban. "Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). -

Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. 

Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének. "Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). 

Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana. 

Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. 

Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.

ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA❣️

"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... 

Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34)

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. 

Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. 

Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. 

De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai. 

A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. 

Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. 

A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. 

Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát. 

Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját. 

A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?" 

Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). 

A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. 

Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.

https://www.youtube.com/watch?v=8cfTpMsEUsI

ISTEN BÁTOR HARCOSAI❣️

"És maga mellé vette a tizenkettőt..." (Lk 18,31)

Micsoda merészség Istentől, hogy bízik bennünk!
Azt mondod: "De azt nem tette bölcsen, hogy engem választott, hiszen nincs bennem semmi, nem érek semmit." Éppen ezért választott. Amíg azt gondolod, hogy van valami benned, nem választhat ki téged, mert saját céljaid vannak és azoknak szolgálsz.

Csak ha már elvezethet odáig, hogy önelégültséged végére érsz, akkor választhat ki, hogy vele felmenj Jeruzsálembe, ahol olyan cél betöltéséről van szó, amit nem beszél meg veled. Hajlandók vagyunk kijelenteni, hogyha egy embernek vannak természet adta képességei, akkor az különösen jó keresztyén lesz. Ez nem felkészültség kérdése, hanem szegénységünktől függ.

Nem attól, amit magunkkal hozunk, hanem attól, amit Isten ad nekünk. Nem a természetes erények, ismeret és jellem, vagy megtapasztalások kérdése, mindez nem használ semmit.
Az egyetlen, ami fontos, hogy Isten nagy kényszerítő hatalma megragadjon és az Ő munkatársává tegyen (1Kor 1,26-30).

Isten gyülekezete olyan emberekből áll, akik felismerték szegénységüket. Isten mit sem kezdhet azzal az emberrel, aki azt hiszi, hogy hasznos lehet neki. Mint keresztyének nem a magunk ügyéért vagyunk itt, hanem Isten ügyéért.

Nem tudjuk, Isten mit akar kikutatni, de meg kell őriznünk vele a kapcsolatunkat, bármi történjék is. Ne engedd, hogy valami megzavarja ezt, de ha mégis, akkor hozd rendbe a dolgot, szánj rá időt!

A keresztyénségben nem az a legfontosabb, amit cselekszünk, hanem a kapcsolat Istennel és az a légkör, amit az teremt. Ez minden, amire törekednünk kell Isten kívánsága szerint, és éppen ez az, amit állandóan támadások érnek.

 

ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31)

Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát.

  "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).

Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni.
"Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51). 

Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét.

A természeti, testi embernek vannak kitűzött céljai, de a szellemi életben nincs saját célunk.

Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk, de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16).

Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján.
Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja, sőt minél tovább megyünk, annál bizonytalanabbnak látszik. 

Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna, mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.

Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról: "Arra választott, hogy ide vagy oda menjek", "elhívott erre a különleges munkára". 
Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése. 

Nem a munka a lényeg, amit végzünk, semmiség az egész - csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..." Ő folytonosan magához fogad minket. 
Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk...

A NEHÉZSÉGEK ISKOLÁJA❣️

"E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én meggyőztem a világot" (Jn 16,33)

Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a keresztyén élet ezt jelenti: megszabadulok a nehézségektől. 

Pedig éppen a nehézségekben szabadít fel, és ez egészen más. 

"Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az, ...nem illet téged a veszedelem" (Zsolt 91,1.10) ott, ahol eggyé lettél Istennel. 

Ha Isten gyermeke vagy, bizonyos, hogy lesznek nehézségeid; de Jézus azt mondja: Ne lepődj meg, ha jönnek! "

A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én meggyőztem a világot", nincs miért félnetek. 

Az olyan emberek, akik megtérésük előtt méltóságukon alulinak tartották, hogy bajaikról beszéljenek, újjászületésük után ügyefogyottá lesznek, mert hibás elképzelésük van a szent emberről. Isten nem ad nekünk győzelmes életet, hanem miközben győzünk, életet nyerünk. 

Az erőfeszítés az erő; ha nincs erőfeszítés, nincs erő sem. Kéred-e Istent, hogy adjon neked életet, szabadságot és örömet? Nem adhatja meg, csak ha elfogadod az erőpróbát is. 

De amint bátran magadra veszed és szembenézel a nehézséggel, azonnal erőt is nyersz. 

Győzd le gyávaságodat, tedd meg az első lépést, és Isten enni ad neked az élet fájáról, hogy legyen táplálékod! Ha fizikailag megerőlteted magad, kimerülsz; de a szellemi erőfeszítés által egyre több erőt nyerhetsz. 

Isten nem ad erőt holnapra vagy a következő órára, hanem csak ennek a percnek az erőfeszítéséhez. 

Az a kísértésünk, hogy a józan ész szemszögéből nézzük a nehézségeket. 

A szent akkor örül, amikor teli van nehézségekkel, mert tudja, hogy olyan lehetetlen a megoldás mindenki másnak - csak Istennek nem.

https://www.youtube.com/watch?v=xR7P1hoX6NQ