A LEGMEGHITTEBB BIZALOM

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40). 

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.

Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza. 

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban! 

Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. 

A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

"💞Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20)

Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok." Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. 

Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. 

Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te nem tudsz.

Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele, akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed hat a környezetedre - ha a világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van. 

Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. 

Őrizkedj az olyan emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. 

Ha a hasznosság a próbakő, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc. 

A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. 

Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. 

Urunk az ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel. 

Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

ÉLŐ TEOLÓGIA❣️

"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket" (Jn 12,35). 

Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen. 

Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul. 

"Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!" 

Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt, amiben Isten megvilágosított, legyen az a megszentelődés vagy bármi más, elkezdődik a romlás szellemi életedben. 

Váltsd az igazságot szüntelenül valóra; munkáld ki minden területen, különben még a már elnyert világosság is átokká lehet. A legnehezebben azzal az emberrel boldogulsz, aki önelégülten hivatkozik egy vallásos megtapasztalásra, amit azonban nem valósított meg az életében. 

Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg. Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie, hogy az életedben is láthatóvá váljék. 

Őrizkedj minden olyan hitbeli felfogástól, amely magaddal szemben engedékennyé tesz; az a pokolból való, bármilyen szépen is hangzik. 

A mi teológiánk meg kell hogy nyilvánuljon az élet leghétköznapibb vonatkozásaiban is. "

Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudókénál és a farizeusokénál..." (Mt 5,20) mondja az Úr, azaz erényesebbnek kell lenned a legerkölcsösebb lénynél is, akit csak ismersz. 

Lehet, hogy mindent tudsz a megszentelődésről, de nem élsz benne életed gyakorlati útjain. 

Testi, erkölcsi és szellemi életed minden kicsi részletének a váltság mértéke szerint kell megítéltetnie.

AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6). 

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak.

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!" 

Zárd be az ajtót! Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. 

Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat. A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról. "Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus. 

Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van. Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg! Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád. De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

"ÉN UGYAN..., DE Ő..."❣️

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11). 

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: 

"Én ugyan..., de Ő"? 

Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.

 "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.

Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? 

Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. 

Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? 

Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. 

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. 

A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? 

Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. 

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." 

János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.

 "Ő megkeresztel majd..." 

A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "
De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.

TELJESSÉG❣️

"...és én nyugodalmat adok nektek" (Mt 11,28)

Valahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat.
Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. 

Mondd ezt: "Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem", akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. 

"Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell." 

Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele. A teljes élet a gyermek élete. 

Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. 

Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. 

Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: "Mi a te akaratod?" 

Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt. 

Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. 

Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek", azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. 

Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot.

ISMER Ő ENGEM?

"...nevükön szólítja.." (Jn 10,3)

Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16). 

Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. 

A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. 

Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!" 

Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át? 

A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. 

Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!" Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17). 

Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. 

"Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged". Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? 

A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. 

Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.

ISTEN ERŐS KÉNYSZERÍTÉSE❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe..." (Lk 18,31)

Jeruzsálem Urunk életében az a hely, ahol Atyja akarata iránti engedelmessége elérte a tetőfokát.

  "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5,30).

Ez az egy uralkodó törekvés végigkísérte egész életén és semmi, sem öröm, sem fájdalom, sem siker, sem sikertelenség nem tudta céljától eltéríteni.
"Szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe" (Lk 9,51). 

Mindenekelőtt arra a nagy dologra kell gondolnunk, hogy felmenjünk Jeruzsálembe, hogy teljesítsük Isten tervét, nem a magunkét.

A természeti, testi embernek vannak kitűzött céljai, de a szellemi életben nincs saját célunk.

Ma sokat beszélnek a Krisztus melletti döntésről, elhatározásokról, hogy keresztyénné legyünk, de az Újszövetség Isten kényszerítését helyezi előtérbe:
"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket" (Jn 15,16).

Isten a mi tudatos elhatározásunk nélkül vett fel minket terveibe, nem saját döntésünk alapján.
Nem tudjuk felfogni, mi Isten célja, sőt minél tovább megyünk, annál bizonytalanabbnak látszik. 

Csak azért látszik úgy, mintha Isten célt tévesztett volna, mert mi rövidlátók vagyunk, nem látjuk az Ő célját.

Új életünk kezdetén saját elképzeléseink vannak Istennek velünk való céljáról: "Arra választott, hogy ide vagy oda menjek", "elhívott erre a különleges munkára". 
Elmegyünk és végezzük azt a munkát, mégis továbbra is ott van Isten kényszerítése. 

Nem a munka a lényeg, amit végzünk, semmiség az egész - csak állványozás Isten nagy terveihez képest.
"Maga mellé vette a tizenkettőt..." Ő folytonosan magához fogad minket. 
Nagyobb valóság ez, mint amit eddig láttunk...

MÉG VALAMIT AZ Ő ÚTJAIRÓL

Ő is oda jön, ahová elküld minket."Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban" (Mt 11,1)

Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét. 

De amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr elment a te városodba tanítani. 

Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad. Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa elé. "Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám." - Ez azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja. Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester... készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33). Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés szerepét? Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten már nem is fér hozzájuk? Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé változtatná, ha engednénk, hogy megtegye. Amikor bizonyosan tudjuk, milyen módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni. Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49). Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre. Eléggé felszabadultunk-e már saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni amit Ő mondott. Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.