FEDDHETETLEN MAGATARTÁS❣️

"💞Ha... megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened"(Mt 5,23)

Amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened - tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben előkotorsz valamit.

 "Ha megemlékezel arról", azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja, "akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat".

Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom indításának, amikor lelkiismereted legmélyéig nevel téged. "Békülj meg először testvéreddel."

Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg. 

Menj vissza azon az úton, amin jöttél, térj rá arra az útra, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél, hogy az a helyes út.

Legyen benned az a belső magatartás és lelki nyugalom, amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi, mint amilyen a lélegzés.
Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj! Itt nincs szó a te jogaidról. 

A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak.

"És most jöjj és vidd el a te ajándékodat."
A folyamat pontosan le van írva. Először a magad odaáldozásának hősies szelleme, majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít a meggyőződésed is.
Azután az engedelmesség Isten Igéje iránt, feddhetetlen magatartás az iránt, akivel szemben nem volt igazad.
Végül az akadályt félretéve felviszed Istennek az ajándékodat egyszerű, vidám szívvel.

AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL❣️

"💞És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41)

Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. 

Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye - elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri.ű

Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját. 

Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. 

Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha.

A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. 

Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet. 

Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká. 

Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok.

  "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). 

Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. 

Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. 

Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. 

Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el.

"MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN❣️

"💞Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).

Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. 

Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. 

Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. 

A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: 

"Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. 

A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. 

Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? 

Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. 

Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? 

Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. 

Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. 

"Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE❣️

"💞Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog. 

Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát, - valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja.

Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8), Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi.

Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi.

 "Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a "Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket.
Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van: ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről. 

Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk.

A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával.
Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8).

 
Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk.
Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk. Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.

ELRENDELT A SZOLGÁLATRA❣️

"💞És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5)

Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. 

Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. 

Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." 

Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. 

Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. 

Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. 

Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. 

A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..." 

Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. 

Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. 

A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. 

Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

KÉPZELŐERŐ VAGY SUGALMAZÁS❓

"💞...a Krisztus iránt való egyenesség..." (2Kor 11,3)

Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell.

Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. 

Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban.
Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény. Ítélőképességed később alakul ki, de mi sohasem ennek alapján látunk, hanem úgy látunk, mint a gyermekek.

Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25).

Életünk legkisebb eseménye - a Szent Szellem ellenőrzése nélkül - elég arra, hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon, és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni. 

A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni. 

Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet. Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, 

hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van.

Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek, olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük, és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.

TEDD MEG MAGAD - 2. rész❣️

"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5)

Eltökélt fegyelmezés

Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerû elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzésébõl, ami az Atya akaratától eltérõ lett volna. 

"A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? 

Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésbõl támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. 

Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. 

Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívõk, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által.

Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bûnt és az ördögöt. 

Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelõsséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.

TEDD MEG MAGAD❣️

"💞Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).

Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. 

Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. 

Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. 

Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). 

A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. 

Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. 

A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. 

Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. 

Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. 

Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10)

A JÓINDULAT FORRÁSAI❣️

"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" 

(Jn 4,14).

Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. 

"Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. 

Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani. 

Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. 

Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. 

Van valami közted és Jézus Krisztus között? 

Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. 

Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. 

Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen. 

Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? 

"Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" 

Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.

AZ ÉLET SZÉTÁRAD❣️

"Élő víznek folyamai..." (Jn 7,38) 

A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy. 

Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig. 

Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..." 

Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete. 

A folyó diadalmasan, kitartóan folyik, legyőz minden akadályt. 

Egy ideig nyugodtan halad, aztán akadályhoz ér s egy ideig fel van tartóztatva; de csakhamar utat tör magának az akadályon át. 

Vagy pedig mérföldekre eltűnik a szem elől s aztán hirtelen előjön, áradóbban és szélesebben mint valaha. Talán te is látod, hogy Isten eszközül használ másokat, a te életed elé pedig akadály torlódott: úgy látszik, nem lehet hasznodat venni. 

Figyelj csak mindig a forrásra, maradj kapcsolatban vele, akkor Isten vagy elvezet az akadály mellett, vagy eltávolítja azt. Isten Szellemének folyama legyőz minden akadályt. 

Ne akadjon meg a tekinteted az akadályon vagy a nehézségen! 

A folyamnak, amely kitartóan ömlik rajtad át, semmit sem jelent az akadály, ha összeköttetésben maradsz a forrással. 

Semmit ne engedj Jézus Krisztus és magad közé ékelődni - se érzést, se megtapasztalást -, semmi ne tartson távol az egyetlen tiszta forrástól. 

Gondolj azokra a gyógyító és messzire áradó folyamokra, amelyek a szolgálók lelkéből táplálkoznak. Isten csodálatos igazságokat tár fel előttünk, és minden feltárt új igazság arra mutat, hogy a rajtad átáradó folyó ereje nő. 

Ha hiszel Jézusban, egykor majd meglátod, hogy Isten hatalmas áldásfolyókat táplált benned mások szolgálatára.

AZ ÉBER TANÍTVÁNY❣️

"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38). 

"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. 

Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. 

Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: 

"Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." 

Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? 

Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie? 

Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk. 

A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. 

A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak".

 "És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták. 

Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem. 

Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok", és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.

AZ ÖVÉ- Légy teljesen az Övé❣️

"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6)

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: 

"Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).

Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. 

A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. 

A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. 

Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő. 

Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: 

"Menjetek..." "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." 

Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. 

Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja:

 "Nem lehetsz az én tanítványom." 

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! 

Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." 

A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. 

Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." 

Légy teljesen az Övé! 

ÖNTSD KI ISTEN ÁLDÁSAIT❣️

"Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Úrnak" (2Sám 23,16)

Mi volt neked az utóbbi időben olyan, mint Dávidnak a betlehemi forrás vize: szeretet, barátság, szellemi áldás? Ezt a vizet csak saját lelked kárára ihatod ki a magad megelégítésére. 

Ha megteszed, nem öntheted ki az Úrnak. Semmit nem szentelhetsz oda az Úrnak, amivel saját kívánságodat szeretnéd kielégíteni. Ha Isten valamelyik áldásának csak haszonélvezője vagy, az megront téged; oda kell áldoznod, kiöntened, azt kell tenned vele, amit a józan ész értelmetlen tékozlásnak mond. 

Hogyan önthetem ki az Úr előtt a természetes szeretetet vagy a szellemi áldást? 

Csak egyféleképpen: belső elhatározással! Embertársaink egyes cselekedeteit sohasem fogadhatnánk el, ha nem ismernénk Istent, mert nincs módunkban visszafizetni. 

De amint ezt mondom: "ez túlságosan nagy és értékes nekem; egyáltalán nem embernek van szánva, ki kell öntenem az Úrnak", akkor ezek élő víz folyamaként ömlenek mások felé. 

Ha nem öntöm ki az Úrnak, akkor nemcsak engem veszélyeztetnek, hanem azokat is, akiket szeretek, mert élvezetvággyá torzulnak. Olyanban is lehetünk élvezetvágyók, ami nem rút és nem aljas. 

A szeretetnek meg kell tisztulnia azáltal, hogy kiöntjük az Úrnak. 

Ha savanyú és megkeseredett lettél, azért van, mert valamilyen áldást megtartottál magadnak, holott ha kiöntötted volna az Úrnak, te lettél volna a leggazdagabb ember, aki valaha e földön élt. 

Ha Urad áldásait megtartod magadnak és nem tanulod meg kiönteni Őelé, akkor mások nem láthatják meg általad a Királyt és nem "láthatnak széles országot" (Ézs 33,17).

AZ ÁLDOZAT SZENTSÉGE❣️

"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap".

Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel.

Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. 

Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni. 

Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol.

 Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "

Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9). 

Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte? "

Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül. 

Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. 

Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?

SZENTSÉGRE RENDELVE❣️

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16). 

Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja. 

Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. 

Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek; 

de közben Isten elgyengíti őket.

Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. 

Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel. 

Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem? 

Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet? 

Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem. 

Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok.

De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen. 

Egy terve van: megszentelt emberek teremtése. Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson. 

Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából; azért váltotta meg az embert, 

mert arra teremtetett, hogy szent legyen.

A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, 

anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között. 

Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet.
A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen. 

Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt. 

Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem.

AZ ÉN ÖRÖMEM... A TI ÖRÖMETEK❣️

"💞...hogy megmaradjon bennetek az én örömem és a ti örömetek teljes legyen" (Jn 15,11)

Mi volt Jézus öröme? Az Ő öröme az volt, hogy teljesen átadta és odaszentelte magát az Atyának. 

Az volt az öröme, hogy véghezvigye, amiért az Atya elküldte.

  "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem..." (Zsolt 40,9).

 Jézus imádkozott azért, hogy örömünk egyre teljesebb legyen, míg nem lesz azonos az övével.

 Megengedtem-e Jézus Krisztusnak, hogy bevezessen engem az Ő örömébe?

Életem nem a testi egészség, a külső események vagy az Istennek végzett sikeres munka által teljesedik ki, hanem azáltal, hogy teljesen megértem Istent és olyan közösségben vagyok vele, amilyenben Jézus volt.

Leghamarabb az rontja meg az örömünket, ha nyugtalankodunk életkörülményeink miatt. 

Jézus azt mondja, hogy e világ gondjai megfojtják az Igét. Mielőtt észrevennénk, hogy hol vagyunk, rabul ejt a dolgok látszata. Amit Isten eddig tett értünk, az csupán a küszöb; most azt akarja, hogy lépjünk be oda, ahol tanúi lehetünk és ahol hirdethetjük, hogy kicsoda Jézus Krisztus. 

Légy igazi kapcsolatban Istennel; legyen örömed ebben és akkor "élő víznek folyamai ömlenek a bensődből" (Jn 7,38). Légy Jézus Krisztus kútja, akin át Ő élő vizet áraszthat. 

Ne légy öntudatos, se szenteskedő, éld a Krisztusban elrejtett életet. 

Az az élet, amely helyes viszonyban van Istennel, olyan természetes, mint a lélegzés. 

A legtöbb áldást azoknak az életéből kaptad, akik nem voltak ennek tudatában.

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM❣️

"💞Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40).

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? 

Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.
Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza.

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.

Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban!
Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.

Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten.
A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MIRE JÓ AZ IMÁDSÁG?

"💞Uram, taníts minket imádkozni" (Lk 11,1).

A természeti ember életéhez nem tartozik hozzá az imádság. Mondogatják ugyan, hogy szenvednie kell annak az embernek, aki nem imádkozik; én nem hiszem.
Aki szenved, az az Isten Fia benne, akit nem az étel, hanem az imádság táplál. Amikor az ember felülről született, megszületett benne Isten Fiának az élete és ő vagy táplálja ezt az életet, vagy agyonéhezteti. Imádság útján táplálkozik Isten élete.
Az Újszövetségben nem találhatók az imádságra vonatkozó megszokott elképzelések. Mi úgy nézünk az imádságra, mint ami által nyerhetünk valamit magunknak.
A Biblia azon a véleményen van, hogy az imádság által magát Istent ismerhetjük meg.
 "Kérjetek és adatik nektek" (Mt 7,7).

Isten előtt állva vagy panaszkodunk, vagy védekezünk, vagy igazoljuk magunkat, vagy közönyösek vagyunk; de nagyon keveset kérünk. Pedig micsoda ragyogó merészséggel állhat elő a gyermek, aki valóban gyermek. Urunk mondja:
"Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek ..." (Mt 18,3). Kérjetek valamit és Isten megteszi.

Adj Jézus Krisztusnak lehetőséget, engedj neki teret; senki sem teszi ezt addig, amíg minden bölcsességének végére nem ért. De ha ide jutott, akkor nem gyávaság imádkoznia; csak ez a lehetősége maradt meg, hogy a Valósággal találkozzék.
Állj oda Isten elé kérdéseiddel, amikben csődbe jutott a bölcsességed. 

Amíg magaddal meg vagy elégedve, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj. 

Sokkal kevésbé igaz, hogy "az imádság megváltoztatja a dolgokat", mint az, hogy az imádság megváltoztat engem és én megváltoztatom a dolgokat. 

Isten úgy rendelkezett, hogy a váltság alapján való imádság által másként látom a dolgokat, mint azelőtt.
Nem arról van szó, hogy a dolgokat külsőleg változtatja meg az ima, hanem, hogy az ember belső beállítottságát csodálatosan megváltoztatja.

NYUGTALANKODOL❓

"💞Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

 

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. 
Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet".

Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? ?Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük. 

Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most? 

Felrettentenek a hullámok, amelyeket az Ő gondviselése engedett meg? Mintha hited szikláit elborítanák. 

Még most sem találtad meg a békesség, az öröm vagy a vigasztalás forrását? 

Minden kopár és terméketlen? Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát! 

A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága, hogy rendben vagy Istennel, mert szabad a lelkedet feléje fordítanod. 

Ha azonban nem vagy rendben Istennel, nem tudsz másfelé fordulni, csak önmagad felé. 

Ha megengeded, hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát, akkor vagy nyugtalankodsz vagy hamis békességed van. 

Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra, hogy békességet kapj tőle? 

Ha igen, akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad. 

De ha magad próbálsz segíteni magadon, ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből és megérdemled, ami ér. 

Azért nyugtalankodunk, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. 

Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk, nyugtalanságunk azonnal eltűnik, mert benne nincs békétlenség, és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk. 

Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben, fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg, 

mit mond Ő: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"

A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE❣️

"💞Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15)

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. 

A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.

De amint kiszolgáltatjuk magunkat, a Szent Szellem megtölt Jézus örömével.

Az önzetlenség végső célja, hogy életünket adjuk barátunkért. 

Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, az a vágy tölt be, hogy odaadjuk életünket Jézusért. 

Még gondolatunkban sem fordul meg, hogy ezzel áldozatot hoznánk, mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt. 

Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9). Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában. 

Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással? 

Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod, akkor nincs áldás áldozatodon. 

De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben, akkor lassan, de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje. 

Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat. 

A szeretet kiölésének egyik gyakori és legkegyetlenebb módja a természetes hajlamokon alapuló megvetés. 

A szent szeretete az Úr Jézus. Isten szeretése nem érzelmi vonzódás; úgy szeretni, amint Isten szeret, 

a lehető leggyakorlatibb szeretet. "Titeket pedig barátaimnak mondottalak." 

Ez a barátság a bennünk megteremtett új életre épül, és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel, 

hanem csak az Istenből való új élettel. 

Kimondhatatlanul alázatos, mocsoktalanul tiszta és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.

BŰNEINK LAJSTROMA❣️

"💞Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. 

Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). 

Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! 

Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "

Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra". 

Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál. Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel, az Istennel való okoskodást az odaszánással. 

Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat. 

Talán pénzt kérek Istentől valamire, amire szükségem van, amikor még van kifizetetlen adósságom? Kértem Istentől szabadságot, míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg? Valakinek nem bocsátottam meg, nem voltam kedves hozzá, nem éltem úgy, mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.). 

Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek, de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó, ha a világosságban járok. 

Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság: érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel. Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk. 

Ha megnézzük a bűnlajstromot, nagyon világosan meg fogjuk látni, mi nincs rendben nálunk: - ez a barátság, ez az adósság, ez a kedélyállapot. 

Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei. 

Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".

AZ IMÁDKOZÁS LEHETÕSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE❣️

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van...,, (Mt 6,6)

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". 

Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni.
Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak. 

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanánk: "Ezt meg azt meg kell tenned!" Zárd be az ajtót!

Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat.
A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról.
"Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus.
Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van.

Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg!
Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád.

De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT❣️

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).

Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők.
A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. 

Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. 

Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége.

Szegénységem az, amiben boldog vagyok. 

Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. 

Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. 

A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. 

Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik.

 "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

" Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. 

Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? 

Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. 

A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. 

Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. 

Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

ÖNTUDATOSSÁG❣️

"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28)

Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. 

Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. 

Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét. 

Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni. 

De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot! 

Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni. Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle, nehogy hirtelen magad maradj. 

Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük! 

A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám." 

Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. 

Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.

VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ❓

"💞Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt.
Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így?

Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. 

Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "

Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. 

Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. 

Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. 

Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! 

Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? 

Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. 

Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle.

ELKEDVETLENEDTÉL❣️

"💞Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" 

(Lk 18,22). 

"Az pedig ezeket hallván..."

Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? 

Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. 

Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. 

Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. 

Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" 

Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? 

Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? 

Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. 

Jézus nem ment utána, hagyta elmenni. 

A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. 

Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. 

Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki? 

Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

ISMER Õ ENGEM?

"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3)

Amikor teljesen félreértettem Õt? (Jn 20,14-16).

Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. 

A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fû a talpa alatt. 

Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetõen, de egy ponton nem lehetett volna õt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt ûzött ki belõle: mégis áldásai semmik voltak Õ magához képest. 

Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, 

mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!"

Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetõleg, valamilyen megtapasztalásban, amirõl mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" 

- de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". 

Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. 

Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága.

 "Én Uram és én Istenem!"
Amikor önzõ módon megtagadtam? (Jn 21,15-17).
Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Elõször magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek elõtt.

 "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".

Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. 

Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI❣️

"💞Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7)

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: 

Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne.

Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg. 

"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).

Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? 

Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? 

Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. 

Ha újjászülettem, látom Jézust. "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3). 

Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? 

Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. 

Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását. "Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). 

Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? 

Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. 

A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? 

Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! 

A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. 

Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.

FENYÍTÉS❣️

"💞Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5).

Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani. Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál.
Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk, és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.

 Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja:

 "Ne légy tovább is vak ezen a ponton; nem ott vagy, ahol gondolod magad! Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem".

Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged. Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!

 "Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!" Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk: 

"Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült; most már abbahagyom". 

Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél! 

Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá?

A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten. 

A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem: ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.

A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK❣️

"💞A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19)

A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. 
A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, 

hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved.

Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket, csak a szent. Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd:

 "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam".

Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja.

Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. 

Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád. Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen. 

- Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt.

Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. 

De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent.
Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja. 

Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból.

NYUGODJ ISTENBEN❣️

"💞Mit féltek, ó kicsinyhitűek?" (Mt 8,26) 

Amikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne.

Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül őreá hagyatkoznak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtségimádságaihoz, akik nem ismerik Őt. Most már nem látunk kiutat és ezzel azt mutatjuk, hogy a legcsekélyebb bizalmunk sincs benne és az Ő világkormányzásában.

Úgy látszik, hogy Ő alszik, mi pedig nem látunk mást, mint hatalmas hullámokat. "Ó, ti kicsinyhitűek!" Micsoda fájdalom járhatta át a tanítványokat! "Már megint elbuktunk!"
És mennyire fog fájni a mi szívünknek is, amikor hirtelen ráébredünk, hogy micsoda örömet okozhattunk volna Jézusnak, ha megmaradtunk volna az iránta való bizalomban- nem nézve arra, mi lesz azután. Vannak olyan időszakok is az életünkben, amikor nincs vihar, sem válság, amikor emberileg megtesszük, ami tőlünk telik. De csak a nehézségek idején derül ki, hogy kiben bízunk.

Ha megtanultuk volna imádni Istent és bízni benne, a nehézségek azt tették volna nyilvánvalóvá, hogy elmehetünk a legvégsőkig is anélkül, hogy bizalmunk meginogna benne. Eddig itt sokat beszéltünk a megszentelődésről. Hová vezet hát mindez?
Az Istenben való megpihenésre, ami azt jelenti: egyek leszünk Istennel annyira, hogy nemcsak feddhetetlenné leszünk a szemében, hanem mély örömet is jelentünk neki.

MÉG EZT IS MEG KELL TAPASZTALNOD❣️

"És nem látta őt többé" (2Kir 2,12)

Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja. 

De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni. 

Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni." Isten azt mondja: kell! 

Egyedül Jordánodnál (14. v.). Jordán az elválás képe, ahol nincs már közösséged mással, és senki sem hordozza érted a felelősséget. Most teszed le a vizsgát abból, hogy mit tanultál Illés mellett. 

Újra meg újra együtt voltál Illéssel a Jordánnál, de most egyedül kell odamenned. 

Mit használ, ha azt mondod: nem tudok. Itt az ideje: menned kell! 

Ha meg akarod tudni, hogy Isten valóban az az Isten -e, akinek hited tartja, akkor menj át a Jordánon egyedül. 

Egyedül Jerikódnál (15. v.). Jerikó az a hely, ahol láttad Illésedet nagy dolgokat véghezvinni. 

Amikor te eljutsz Jerikódhoz, nagyon húzódozol a kezdeményezéstől és vonakodsz bízni Istenben. 

Szeretnéd, ha más valaki cselekedne helyetted. 

De ha hű maradsz ahhoz, amit Illéstől tanultál, kapsz jelet arra, hogy Isten veled van.

Egyedül Béthelednél (23. v.). 

Béthelnél ráébredsz arra, hogy minden tudományod csődöt mondott - itt kezdődik el Isten bölcsessége. 

Amikor saját okosságodnak végére jutottál és úgy érzed összeroskadsz: ne tedd ezt! 

Maradj hű Istenhez és Ő úgy viszi diadalra igazságát, hogy életed szentséggé lesz. 

Vidd át a gyakorlatba, amit Illéstől tanultál, használd az ő palástját és imádkozz! 

Határozd el, hogy bízni fogsz Istenben és többé ne kutass Illés után!

A SZENT SZENTSÉGE❣️

"💞Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják neki lelküket, mint hû teremtõnek, jót cselekedvén" (1Pt 4,19)

Ha a szenvedést választom, ez azt jelenti, hogy rossz nyomon járok; de ha Isten akaratát választom akkor is, ha szenvedést jelent, ez már egészen más. 

Az egészséges lelkû szent soha nem választja a szenvedést, hanem Isten akaratát választja, éppúgy mint Jézus tette, akár szenvedést hoz, akár nem. 

Egy szent sem mer beleavatkozni egy másik szent életébe a szenvedés fegyelmezésébe.

Az a szent, aki megelégíti Jézus szívet, a többi szentet éretté és erõssé teszi Isten számára. 

Aki sajnál bennünket, nem tesz jót velünk, sõt akadályoz, mert a részvét erõtlenné tesz. 

Senki nem érti meg a másikat jobban, mint az a szent, aki legközelebb van a Megváltóhoz. 

Ha elfogadjuk egy másik szent részvétét, ennek a hatására azt érezzük: "Isten keményen bánt velem". 

- Ezért mondja Jézus, hogy az önsajnálkozás az ördögtõl van (Mt 16,23)

Óvd Isten tekintélyét! 

Könnyû Isten jellemét befeketíteni, mert Isten soha nem üt vissza, soha nem védi önmagát. 

Õrizkedj attól a gondolattól, mintha Jézusnak szüksége lett volna rá, hogy földi életében sajnálják. 

Õ visszautasította az emberek részvétét, mert nagyon is jól tudta, hogy e földön senki nem értette meg, mire törekedett. 

Egyedül Atyjától fogadott el együttérzést és az ég angyalaitól (Lk 15,10).

Figyeld meg, hogy a világ ítélete szerint Isten milyen kimondhatatlanul pazarlóan bánik szentjeivel. 

A leghaszontalanabb helyekre küldi választottait. 

Mi így szólunk: "Isten azért tart itt, mert hasznos vagyok". 

Isten odateszi szentjeit, ahol Õt dicsõíthetik és mi egyáltalán nem tudjuk megítélni, hogy hol van ez a hely.