A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA❣️

"💞Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében"(Gal 6,14)

Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külsõ dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést.
Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külsõ élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. 

Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek.
A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külsõ rendezettsége jobban érdekel, mint a belsõ. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külsõ rendjét ismerik el, a "felsõ emeleten" mozognak.

Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett.
Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kõsziklájára!

A történelem külsõ lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögébõl nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál.
Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. 

Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erõ. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket."
- "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23)

TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI❣️

"💞Íme, mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre" (Zsolt 123,2)

Ez a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre.
Mint ahogyan a szolgák szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk Urunk kezén és így ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1).
Szellemileg léket kapunk, ha tekintetünket levesszük Õróla.
A hajótörést nem annyira külsõ nehézségek okozzák, inkább a képzelõdésünk.
A kelleténél jobban nyújtózkodtunk, lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos emberek maradtunk volna.
A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.

Ha például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten elõtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van, de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz: "Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam."
Jönnek barátaid, észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond!
Mi már akkor tudtuk, amikor szellemi ébredésedrõl beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tõled."
Te pedig ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam."
Alázatosan hangzik ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre, a közben támadt világi véleményekre figyelsz.
Fennáll az a veszély, hogy már nem bízol benne és nem Õrá emeled a szemed.
Csak amikor Isten hirtelen megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy.
Ha léket kaptál, javítsd ki azonnal!
Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe azonnal.

ELTÉRÍTÉS ISTENTÕL❣️

"💞Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert igen elteltünk gyalázattal" (Zsolt 123,3)

Nem elsõsorban attól kell tartanunk, hogy Istenben való hitünk károsodik, hanem attól, hogy belsõ állapotunk kárt szenved. 

"Õrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok" (Mal 2,16)

Lelki-szellemi alkatunknak félelmetes hatásai vannak. Ez az az ellenség, amely bensõnkbe hatol és eltéríti gondolkozásunkat Istentõl. Van olyan kedélyállapot, amelyet nem szabadna megtûrnünk magunkban. 

Ha megtûrjük, ráébredünk, hogy eltávolítanak Istenbe vetett hitünktõl és mire visszatérünk nyugalmunkba Istenhez, addigra belé vetett hitünk semmivé lett és felülkerekedett bennünk a testbe és az emberi ügyeskedésbe vetett bizalom.
Õrizkedj "e világ gondjai"-tól, mert ezek azok, amelyek felkeltik a lélekben a rosszkedvet. 

Különös dolog, hogy milyen hatalma van a legegyszerûbb dolognak is arra, hogy elfordítsa figyelmünket Istenrõl. Utasítsd vissza az élet gondjait, hogy el ne borítsanak!
A másik, ami elvonja figyelmünket, a védekezés szenvedélye. 

Augustinus így imádkozott: "Ó Uram, szabadíts meg attól a szenvedélytõl, hogy szüntelenül védekezzem."
Belsõ állapotunk lerombolhatja lelkünknek Istenbe vetett hitét.
"Ki kell magyarázkodnom; meg kell értetnem magam az emberekkel." 

Urunk soha semmiben nem magyarázkodott. Hagyta, hogy a tévedések maguktól tisztázódjanak.
Amikor észrevesszük az embereken, hogy nem haladnak elõre szellemileg, és ez az észrevétel kritikává torzul, akkor saját utunkat torlaszoljuk el Isten felé.
Isten nem azért engedte meglátnunk mások hiányait, hogy kritizáljuk õket, hanem hogy közbenjárjunk értük.

FELSZÍN VAGY MÉLYSÉG❣️

"💓Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek" (1Kor 10,31)

Ne engedd meg magadnak a gondolatot, hogy az élet felszínén levõ dolgokat nem Isten rendelte el. 

Azok ugyanúgy Istentõl valók, mint a mély dolgok.
Nem az Istennek átadott szíved veti meg azt, hogy természetesen élj, hanem az a vágyad, hogy másokban ezt a benyomást keltsd: te nem vagy felszínes. Ez biztos jele szellemi önhittségednek.
Vigyázz, nehogy megvetés támadjon benned - mindig errõl az oldalról jön -, és élõ szemrehányásként járj a többiek közt, mert õk természetesebbek mint te.
Õrizkedj attól, hogy mély embernek tüntesd fel magad. Isten gyermekként öltött testet.

A könnyedség még nem gonoszság és nem azt bizonyítja, hogy nincs alatta mélység: az óceánnak is van partja.
Az élet felszínén lévõ dolgokat is Isten irányítja, az evést, ivást, sétát és beszélgetéseket.
Urunk is benne élt mindebben - de úgy élt bennük, mint Isten Fia, és azt mondta:
"Nem feljebbvaló a tanítvány az õ mesterénél" (Lk 6, 40).

A szükséges külsõ dolgok védelmül szolgálnak nekünk.
A hétköznapi élet természetes, megszokott útjain kell értelmes módon járnunk. Amikor jönnek a mélyebb tapasztalatok, azokat Isten a felszínesektõl külön adja. Ne mutasd meg a mélységeket másnak, egyedül Istennek.
Olyan nagyon komolyak vagyunk, oly kétségbeejtõen érdekel a saját jellemünk, hogy nem akarunk az élet mindennapi foglalatosságaiban keresztyénként járni.

Határozd el, hogy senkit nem veszel komolyan, egyedül Istent. A legelsõ, akit nem kellene komolyan venned, mert a legnagyobb csaló, akit valaha is ismertél - saját magad vagy.

ELVÉGEZTETETT❣️

"Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4)

Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljesülése volt. 

Helytelen dolog, hogy Jézus Krisztust mártírnak tekintsük. Halála nem egy vele történt szerencsétlenség, amit meg lehetett volna akadályozni.

Halála volt földre jövetelének a célja. Ha megbocsátásról beszélsz, ne arra építsd a mondanivalódat, hogy Isten Atyánk, tehát megbocsát, mert szeret. 

Ez meghamisítja Jézus Krisztusnak Istenről adott kijelentését, feleslegessé teszi a keresztet és akkor a megváltás csak "sok hűhó semmiért".

Ha Isten megbocsátja a bűnt, egyedül Krisztus haláláért teszi. Másképpen nem tud Isten az embernek megbocsátani, mint Fia haláláért. 

Az Úr Jézus azért lett Megváltó, mert meghalt. 

"Látjuk, hogy Jézus... a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9).

A legmagasztosabb diadalének, amely valaha is fülébe zúgott a rémült világnak, ott hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" (Jn 19,30). Az ember megváltásában ez az utolsó szó.
Bármi homályosítja is el és kisebbíti meg Isten szentségét szeretetének helytelen beállításával, az egyúttal meghamisítja azt a kijelentést, ami Jézus Krisztusban adatott. 

Soha ne támadjon benned olyan gondolat, hogy Jézus Krisztus szánalomból és könyörületből pártunkat fogja Istennel szemben, vagy hogy azért lett átokká, mert együtt érzett velünk. 

Jézus Krisztus átokká lett értünk Isten akaratából (Gal 3,13).

Ennek az átoknak borzalmas jelentőségére ráeszmélve a mi részünk az, hogy elítéljük a bűnt.
A szégyen és a bűnbánat Isten nagy irgalmának az ajándéka. 

Jézus Krisztus gyűlöli a gonoszt az emberben és a Golgota fejezi ki ezt a gyűlöletét.

AMIKOR Õ ELJÖN❣️

"💓És ha eljön, meggyõzi a világot bűn... tekintetében" (Jn 16,8)

Közülünk nagyon kevesen vannak, akiket Õ meggyõzhetett bûn tekintetében. Ismerjük azt a belsõ zûrzavart a rossz miatt, amit tettünk. 

De ha a Szent Szellem meggyõz bûn tekintetében, ez elfeledtet velünk minden földi kapcsolatot és csak azt az egyet hagyja meg: "Egyedül Te ellened vétkeztem" (Zsolt 51,6). 

Amikor valaki így gyõzõdött meg a bûnrõl, lelkiismerete hatalmasan tudtára adja, hogy Isten nem bocsáthat meg neki; ha megbocsátana, akkor az embernek erõsebb igazságérzete lenne, mint Istennek. - Isten megbocsát, de saját szívének kellett megszakadnia Krisztus halálra adásában, hogy ezt megtehesse. 

Hogy megbocsát, az az Õ kegyelmének nagy csodája. Egyedül Krisztus halála által volt képes arra az isteni természet, hogy megbocsátva is hû maradhasson önmagához. 

Értelmetlenség azt mondani, hogy Isten azért bocsát meg, mert Õ szeretet. 

Mihelyt Szelleme meggyõzhetett a bûn felõl, soha többé nem mondunk ilyet. 

Isten szeretete a Golgota és semmi más! Isten szeretetét csak a keresztrõl tudjuk leolvasni, sehonnan máshonnan.
Az egyetlen alap, amelyre nézve Isten megbocsáthat nekem: az én Uram keresztje! 

Lelkiismerete ott megnyugodott.

A bűnbocsánat nemcsak azt jelenti, hogy a pokoltól megszabadít és felkészít királysága számára.
Hogy megbocsát, annyit jelent: visszahelyez egy újjáteremtett kapcsolatba. 

A vele való azonosulásba Krisztusban.
A megváltás csodája, hogy Isten engem, a szentségtelent átváltoztat Õ magához, az egyetlen Szenthez hasonlóvá azáltal, hogy új természetet ültet belém, a Jézus Krisztus természetét.

MÉG MINDIG EMBERI❣️

"💞...akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére cselekedjetek,,! (1Kor 10,31)

A testté létel nagy csodája egy kisgyermekben megy végbe, a megdicsõülés nagy csodája újra leereszkedik a démonoktól megszállt völgybe, a feltámadás csodája pedig egy tengerparti reggelibe alázkodik bele. Ezek nem ellentétek, hanem Isten nagy kijelentései.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztyén tapasztalatunkban valami csodálatosat várjunk; hõsies érzéseink még nem jelentik azt, hogy hõsök is vagyunk. 

Diadalmasan átmenni egy válságon egészen más, mint mindennap Istent dicsõítve élni, amikor annak nincs tanúja, nincs rivaldafény, amikor senki a legcsekélyebb figyelemre sem méltatja. 

Ha tán nem is kívánjuk a középkori szentek dicsõségét, mégis legalább annyit megkívánnánk, hogy az emberek megjegyezzék rólunk: "Milyen csodálatosan imádkozik ez az ember!"
"Milyen kegyes, áhítatos asszony!"

Amikor igazán odaszántad magad Jézus Krisztusnak, elérted azt a fenséges magaslatot, ahol már soha senki nem gondol arra, hogy észrevegyen téged, hanem csak azt az egyet veszik figyelembe, hogy Isten hatalma mindig újra kiárad rajtad át. "Csodálatos elhívást kaptam Istentõl!"

A mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy a legkisebb kötelességünket is Isten dicsõségére végezhessük el. Isten bennünk munkálkodó Szelleme az, aki emberi módon olyan tökéletesen a magáévá tesz, hogy az fel sem tûnik. A szent életének próbája nem a siker, hanem a hûség. 

Keresztyén munkánk céljaként a sikert akarjuk látni; pedig a cél az, hogy Istent dicsõítsük életünkkel. Istenben Krisztussal elrejtve éljünk emberi állapotunkban.
A mi emberi kapcsolataink talaján látszik meg Isten tökéletes élete.

MI KÖZÖD HOZZÁ❓

"💞Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)

Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. 

Sok idõbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog mûkedvelõ gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe. 

Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned!

Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod elõzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?"

Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát.
Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod. Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled.

A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Õ elhatározása általad jusson el másokhoz az õ áldásukra. Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet.

Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos.
Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja õt.
Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következõ fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltûnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk.
A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.

ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE❣️

,,Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27)

Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk.
A megszentelõdés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség.
Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerûen észreveszi a diszharmóniát.
A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belsõ zavar Isten Szellemének az intése.
Amikor Õ megdorgál, abban a pillanatban állj meg!
Újulj meg elméd szellemében, hogy megértsed, mit akar Isten.
Ha Isten Szellemétõl újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk.
"Az Úr vezérelt engem", és ha visszanézünk, meglátjuk azt a csodálatos tervet, amit - amikor újjászülettünk - Istentõl elfogadtunk.

Mindannyian megláthatjuk Istent a rendkívüli dolgokban, de ahhoz már szellemi képzettség kell, hogy minden kis részletkérdésben is meglássuk Õt. 

Soha ne gondolj arra, hogy a "véletlen"-nek nevezett esemény nem Isten rendelése!
Légy kész, hogy mindenben felismerd Isten terveit!
Õrizkedj attól, nehogy bálvánnyá tedd saját meggyõzõdésedhez való ragaszkodásodat, ahelyett, hogy Istennek rendelnéd alá magad! "Sohasem fogom ezt megtenni" - pedig valószínû, hogy mégis meg kell tenned, ha az Õ szentje vagy.
Nem élt a mi Urunknál következetlenebb lény ezen a földön, de Atyjával szemben sohasem volt következetlen.
A szent ne valamilyen elvhez legyen hûséges, hanem az isteni élethez. 

Az isteni élet mindig újra felfedezi az isteni gondolkozást. 

Könnyebb fanatikusnak lenni, mint hûségesen hívõnek, mert meglepõen megalázó Isten iránt hûségesnek lenni - különösen a lelki gõg számára.

HIT ÉS MEGTAPASZTALÁS 💞

"💞...Isten Fia, aki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Gal 2,20).

Hogyan képzeled el a lelked megmentését?
A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt?
Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted?
A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje.
Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned.
Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban.
Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál.
Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted.
Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy.
Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem?
Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek?
A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen.
Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.

SZELLEMIVÉ LETT ÉLET❣️

"💞Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak; íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Hogyan képzeled el a lelked megmentését?
A szabadulás megtapasztalása valóban megváltoztatott mindent az életedben, többé nem nézed úgy a dolgokat, mint megszoktad azelőtt? 

Kívánságaid újak, a régi dolgoknak nincs hatalmuk többé feletted? 

A megtapasztalás egyik próbaköve az, hogy megváltozott számodra a dolgok fontossági sorrendje. 

Ha még mindig élnek a régi kívánságaid, nincs értelme újjászületésről beszélned.

Ezzel csak önmagadat ámítod. Ha újjászülettél, Isten Szelleme valóságosan megbizonyítja a változást mindennapi életedben és gondolkozásodban. 

Amikor válságba kerülsz, te csodálkozol majd legjobban, hogy mennyire különbözöl attól, aki voltál. 

Még elképzelni is lehetetlen, hogy ezt te tetted. 

Teljesen és csodálatosan más lettél, és ez bizonyítja, hogy megmentett lélek vagy. 

Milyen változást hozott üdvösségem és megszentelődésem?

Például ezt: az 1Korintus 13 világosságában állok-e, vagy kibúvókat keresek?
A váltság, amit a Szent Szellem vitt véghez bennem, szabaddá tesz egészen.
Amíg a világosságban járok - mint ahogyan Ő a világosságban van -, addig Ő nem lát semmi megróni valót, mert az Ő élete bennem részletesen kimunkál mindent, nemcsak a tudatos életemben, hanem annál mélyebben is.

A DÖNTŐ EMELKEDŐ❣️

"💞Vedd a te fiadat..." (1Móz 22,2)

Isten parancsa ez: "Vedd most", nem pedig "nemsokára". Furcsa, hogy ennyire vitatkozunk!
Tudjuk, hogy mi a helyes, de kifogásokat próbálunk keresni, hogy ne kelljen mindjárt megtennünk.
Nem lehet "nemsokára" felmennünk az Isten által mutatott magaslatra: most kell megtörténnie!
Miután az odaáldozás végbement az akaratomban, azután történik meg a valóságban.

"És Ábrahám felkelt jó reggel... és elindult arra a helyre, amelyet neki Isten mondott."
Milyen csodálatosan egyszerű Ábrahám engedelmessége. 

Amikor Isten szólt, többé nem tanácskozott testtel és vérrel. Őrizkedj attól, hogy testtelvérrel, azaz saját rokonszenveddel vagy belátásoddal tanácskozz - ezek nem Istennel való személyes viszonyodon alapulnak.

Ezek versengenek egymással és akadályozzák Isten iránti engedelmességedet. 

Nem Ábrahám választotta ezt az áldozatot. 

Mindig vigyázz arra, hogy ne magad válaszd ki a szolgálatot; önfeláldozásod betegség is lehet.

Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharadat, idd ki hálaadással, ha keserűvel, idd ki a vele való közösségben.
Ha Isten gondviselése nehéz időket választott neked, menj át rajtuk, de ne te magad válaszd ki vértanúságod színhelyét.
Az olvasztótégelyt Ábrahámnak Isten választotta ki és Ábrahám nem akadékoskodott, rendületlenül ment át a próbán.

Ha nem vagy Uraddal élő összeköttetésben, könnyen keménységgel vádolod Istent. 

Át kell menned a tűzpróbán, mielőtt jogod lehetne ítélni, mert éppen az olvasztótégelyben ismered meg jobban Istent. 

Isten a legmagasabb célon munkálkodik mindaddig, amíg az ember szándéka megegyezik az Ő szándékával.

MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUMBAN❣️

"💞....Isten szolgája a Krisztus evangéliumában..." (1Tesz 3,2)

A megszentelõdés után a következõ nehézség, hogy megállapítsd, mi a célod az életben, hiszen Isten Szent Szelleme által belevont a saját terveibe.
Most úgy használ téged saját céljaira szerte a világban, mint ahogyan Fiát használta megmentésünkre.
Ha nagy dolgokat kívánsz magadnak - "Isten engem erre vagy arra hívott el..." - akkor korlátot állítasz Istennek abban, hogyan használjon téged. Amíg saját jellemed vagy becsvágyad érdekében teszel valamit, addig nem tudsz azonosulni Isten érdekeivel.
Csak akkor jutsz el ide, ha végleg elszakadsz a magadra gondolástól és engeded, hogy Isten a neked szánt helyre tegyen az Õ világra szóló tervében.
Mivel az Úrnak engedve jársz-kelsz, sohasem értheted meg útjaidat elõre.
Meg kell tanulnom, hogy életem célja Istené, nem az enyém.
Isten az Õ saját, magasztos szempontjai szerint használ engem, és amit tõlem vár, csupán annyi, hogy bízzam benne.
Amikor már nem mondogatom Istennek, hogy én mit akarok, arra használhat fel engem, amire Õ akar - akadály nélkül: felmorzsolhat vagy felemelhet, mindent megtehet, amit jónak lát.
Az én dolgom csak annyi, hogy bízzam benne és az Õ jóságában.

Az önsajnálkozás az ördögtõl van, ha kisiklom erre a vágányra, Isten nem illeszthet be a terveibe.
Akkor saját világomat élem a világban és Isten sohasem emelhet ki belõle, mert félek, hogy kint megfagyok.

SZENTSÉGES SZOLGÁLAT❣️

"💞Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24)

A keresztyén munkásnak szent közbenjáróvá kell lennie; annyira azonosítania kell magát Urával és megváltásának valóságával, hogy a Krisztus teremtõ élete szüntelenül tovább hathasson benne.
Ez nem úgy történik, mint amikor egyik ember személyiségének az erejét átviszi a másikra, hanem Krisztus valóságos jelenléte által, ami áthatol az Õ szolgája minden életelemén.
Amikor Urunk életének és halálának történeti tényeit hirdetjük - az Újszövetség közlése alapján -, szavaink szentségessé válnak, azaz Isten az Õ váltsága által felhasználja arra, hogy akik hallgatják, azokban megteremtse azt, ami másképpen nem teremthetõ meg bennük.
Ha a váltságnak emberi életekre tett hatásáról beszélünk a Jézusra irányuló kijelentés helyett, a hallgatókban nem új élet támad, hanem kifinomult szellemi mûveltség.
Isten Szelleme nem tehet bizonyságot ilyen igehirdetés mellett, mert az más síkon mozog.
Meglásd, hogy olyan élõ kapcsolatban légy Istennel, hogy míg hirdeted az Õ igazságát, Õ megteremthesse a lelkekben azt, amit egyedül Õ teremthet meg.
"Milyen csodálatos személyiség! Milyen vonzó ember!
Milyen bámulatos éleslátás!" "Milyen kedvezõ alkalom mindez Isten evangéliuma számára" - gondoljuk.
De ezeken nem tud áthatolni az evangélium, mert a hatás mindig abban az irányban érvényesül, amerre a vonzás irányul.
Ha egy ember a személyisége által vonz, akkor hívása is ezen a vonalon érvényesül; de ha azonosult az Úr személyiségével, akkor hívása is arra a vonalra vonz, amelyen Jézus Krisztus munkálkodhat.
Az embert dicsõíteni veszélyes! Jézus azt mondja, hogy Õt kell felemelnünk.

AZ IMÁDSÁG PÁRATLAN HATALMA❣️

,,💞Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Szent Szellem esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal..." (Róm 8,26)

Tudjuk, hogy a Szent Szellem ad nekünk erőt az imádsághoz. Tudjuk, mit jelent a Szent Szellem által imádkozni, de azt már sokszor nem tudjuk, hogy maga a Szent Szellem könyörög bennünk úgy, ahogyan mi ki sem tudnánk mondani.
Ha Istentől újjászülettünk és Isten Szent Szelleme bennünk lakik, Ő kimondja helyettünk a kimondhatatlant.
"Ő" - a Szent Szellem bennetek - "Isten akarata szerint esedezik a szentekért" (27. v.)

Isten nem azért kutatja át a szívedet, hogy tudatos imádságaidat megismerje, hanem hogy a Szent Szellem imádságát felfedezze benned. Isten Szelleme a hívőt szentélyül használja fel, hogy benne közbenjárjon.
"A ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma." 

Amikor Jézus Krisztus megtisztította a templomot, "nem engedte, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül" (Mk 11,16)

Isten Szelleme nem akarja, hogy testedet saját kedved szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak-vettek a templomban és így szólt:
"Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek." 

Mi felismertük-e már, hogy testünk a Szent Szellem temploma? 

Ha igen, akkor gondosan meg kell őriznünk az Ő számára mocsoktalanul.
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy tudatos életünket - amely csak kicsiny része a személyiségünknek - meg kell őriznünk a Szent Szellem templomaként.
Ő majd figyelemmel kíséri a tudatalatti részt is, amiről mi semmit sem tudunk. 

De lássunk neki, hogy megőrizzük a tudatos részt, mert azért mi vagyunk a felelősek.

A KÖRÜLMÉNYEK ÉSZREVÉTLEN SZENTSÉGE❣️

"💞Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat munkálja" (Róm 8,28).

Isten szentjeinek életében Isten irányítja a körülményeket is, semmi sem történik velük véletlenül. 

Isten gondviselése juttat téged ilyen körülmények közé, te meg sem érted miért, de Isten Szelleme érti. 

Azért visz olyan helyekre, azért juttat olyan körülmények és olyan emberek közé, hogy a benned lévõ közbenjáró Szent Szellem sajátos módon intézkedhessék.

Ne vágj elébe azzal és ne mondd: "Magamnak kell vigyáznom, magamról nekem kell gondot viselnem, nekem kell õrködnöm." Körülményeid mind Isten kezében vannak, ezért ne tartsd furcsának azt a helyzetet, amiben vagy.

Nem az a részed a közbenjáró imádságban, hogy belépj a közbenjárás halálos harcába. 

Hanem a legközönségesebb körülményeket is, amelyekbe Isten helyezett, használd fel arra, hogy Isten trónja elé vigyél embereket és lehetõséget adj a Szent Szellemnek arra, hogy közbenjárhasson értük.

Így sepri tisztára Isten szentjeivel az egész világot.
Nem nehezítem-e meg a Szent Szellem munkáját bizonytalankodásommal, vagy mert azon erõlködöm, hogy a Szent Szellem munkáját én végezzem el?

A közbenjárás emberi oldala az enyém, ez az emberi oldal pedig a körülményeim és azok az emberek, akikkel kapcsolatban vagyok. Tudatosan meg kell õriznem életemet a Szent Szellem templomaként, akkor majd a Szent Szellem közbenjár azokért a különféle emberekért, akiket Isten elé viszek.

A te közbenjárásod nem lehet sohasem az enyém és az enyém sem lehet a tied.
De a Szent Szellem jár közben mindegyikünkben s enélkül bizony megrövidülhetne az, akiért imádkozunk.

A HIT PROGRAMJA❣️

"💞Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)

Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki.
De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensõségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövõbe helyezte.
Jézus azonban tovább vezette õt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erõsödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"

Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr?
Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre?
Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?"
Mi a kételkedésed tûzpróbája?
Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.

A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethetõ össze ezzel az állásfoglalással.
A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni.
A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.

Amikor szemtõl szemben állok Jézus Krisztussal és Õ azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerû, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már elõbb is.

 

SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE❣️

"💞Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13)

Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan tapasztaláson visz át, amelyek egyáltalán nem neked vannak szánva. Csak mert használhatóvá akar tenni az Õ kezében, képessé arra, hogy megértsd, mi megy végbe más lelkekben, azért visz át dolgokon, hogy soha ne lepõdj meg, bármivel kerülsz is szembe. Nem tudsz bánni ezzel az emberrel!
Miért nem? Isten elég alkalmat adott már neked, hogy ezen a vonalon is áthasson az Õ igazsága, de te eltûntél, mert ostobaságnak találtad, hogy idõt szentelj ilyesmire.

Krisztus szenvedései nem a közönséges ember szenvedései.
Õ "Isten akaratából" szenvedett, nem a mi egyéni szenvedéseink értelmében.
Csak amikor kapcsolatunk van Jézus Krisztussal, akkor érthetjük meg, mi Isten terve velünk. 

A keresztyén ember kimûveléséhez hozzátartozik az is, hogy tudja, mi Isten célja. 

A keresztyénség történetében az volt az irányzat, hogy kikerüljék a Jézus Krisztus szenvedéseiben való részesülést.
Az emberek megpróbálták Isten parancsait a saját elképzelésük szerint rövid úton teljesíteni. 

Isten útja mindig a szenvedés útja, a "hosszú, fáradságos út".

Részesedünk-e mi a Krisztus szenvedéseiben?
Felkészültünk-e arra, hogy Isten kedvéért kiirtsuk személyes becsvágyunkat? 

Készen vagyunk-e arra, hogy átformálódásunk közben leromboljuk saját elhatározásainkat?
Ez nem azt jelenti, hogy pontosan tudjuk, miért vezet Isten ezen az úton - ez szellemileg beképzeltté tenne minket.
Soha sem vesszük észre mindjárt, hogy min akar most átvezetni Isten; 

csak átmegyünk rajta többé-kevésbé értetlenül, aztán egyszerre elérkezünk egy világos útszakaszra és ezt mondjuk: "Csodálatos! Hiszen Isten õrzött, pedig nem is tudtam!"

A VALÓSÁG TEKINTÉLYE❣️

"💞Közeledjetek az Istenhez és közeledni fog hozzátok" (Jak 4,8)

Alapvetõen fontos, lehetõséget adni embereknek arra, hogy Isten igazsága szerint cselekedjenek. 

A felelõsség mindig az egyes emberé marad; te nem helyettesítheted, neki magának önként kell határoznia: de az evangélium üzenetének mindig cselekvésre kellene ösztönöznie az embereket.
Ha a cselekedni nem akarás megbénít valakit, élete megreked, de amikor végre cselekszik, más emberré lesz.

Ez az a balgaság, ami százaknak útját állja, akiket már meggyõzött Isten Szelleme. 

Amint belevetem magam a cselekvésbe, azonnal megelevenedem.
Minden egyéb csak létezés. Azokban a percekben élek igazán, amikor akaratom teljességével cselekszem.

Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni magad mellett: cselekedd meg!
Jegyezd fel magadnak tintával vagy vérrel. 

A leggyengébb szent is, aki Jézus Krisztus ügyében jár el, abban a másodpercben felszabadul, megerõsödik, amint cselekszik. Isten mindenható hatalma segíti tovább, elõre. Isten igazságáig eljutunk, meg is valljuk, hogy gonoszok vagyunk, de megint visszafordulunk. 

Aztán ismét eljutunk oda és megint visszamegyünk; mindaddig, amíg megtanuljuk, hogy nem kell hátrafelé mennünk. 

Menjünk egyenesen megváltó Urunk szavaira támaszkodva és aztán vele vigyük véghez a tetteket. 

Az Õ "jöjj" szava is ezt jelenti: "cselekedj!" "Jöjjetek énhozzám!" 

Ezt tesszük utoljára, de bárki, aki hozzá jön, tudja, hogy abban a másodpercben belé árad Isten természetfeletti életereje. 

Itt megtörik a világ, a test és az ördög uralma - nem a te cselekvésed következtében, hanem azért, mert cselekedeted összekapcsolt Istennel és az Õ megváltó erejével.

JÉZUS RABSZOLGÁJA❣️

,,💞Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20)

Ezek a szavak azt jelentik ki, hogy saját magam töröm össze függetlenségemet és alárendelem magam az Úr Jézus felsőbbségének. Senki sem teheti ezt meg helyettem, nekem magamnak kell megtennem. Lehet, hogy Isten eljuttat eddig a pontig 365-ször egy évben, de nem teheti meg helyettem.
Ez azt jelenti: Istentől való egyéni függetlenségem maghéját feltöröm és személyiségemet a vele való egységre felszabadítom - nem saját céljaim érdekében, hanem a Jézushoz való feltétlen hűség kedvéért. Itt már nincs helye vitának, mikor végre eljutottam idáig.

Nagyon kevesen ismerünk valamit is a Krisztus iránti hűségből: "Énérettem!" (Márk 13,9; Lk 21,12; Mt 10,18).
Ez az, ami a szentet rendíthetetlenné teszi.
Bekövetkezett már ez az áttörés nálad? A többi mind kegyes csalás.
Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, hogy feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés?

A magam érvényesítési szándékát is megtagadom és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyé válás Jézussal, és a Szent Szellem félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: 

"Krisztussal együtt megfeszíttettem." 

Vele megfeszítve lenni annyit jelent, hogy a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.

TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG❣️

"💞Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15)

Urunk nem kényszerít az engedelmességre.
Nagyon világosan megmondja, mit kellene tennünk, de soha nem használ kényszerítõ eszközt arra, hogy megértesse velünk. A vele való szellemi egységünk alapján kell engedelmeskednünk.

Ezért bármikor beszélt is Urunk a tanítványságról, mindig elébe tette:
"HA" - nem kell megtenned, csak ha szeretnéd.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."
(Mt 16,24), "adja át nekem a magához való jogát."

Urunk itt nem örökkévaló helyzetünkrõl beszél, hanem arról, hogy a földi életben hasznosak legyünk neki; ezért beszél olyan keményen (Lk 14,26).
Soha ne magyarázd ezeket a szavakat attól függetlenül, aki mondta.

Az Úr nem szabályokat ad, hanem egészen világosan elém állítja az Õ álláspontját, és ha az én hozzá való viszonyom a szereteten alapszik, minden habozás nélkül megteszem, amit Õ mond. 

Ha bizonytalankodom, ez azért van, mert más valakit szeretek - magamat.
Jézus Krisztus nem segít, hogy engedelmeskedjem.
Nekem kell engedelmeskednem neki, s mihelyt engedelmeskedem, betöltöm szellemi rendeltetésemet. Személyes életem teli lehet kicsi kellemetlenségekkel, de ha adott helyzetemben engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, ezek olyanok lesznek, mint a tûszúrás okozta lyuk, átlátok rajtuk Isten arcára, és vele szemtõl szemben állva felismerem majd, hogy engedelmességem által ezren meg ezren nyertek áldást.

Amikor Isten megváltása az ember lelkében egyszer már eljuthatott az engedelmességig, az mindig teremtõ erõ.
Ha engedelmeskedem Jézus Krisztusnak, Isten megváltása átterjed rajtam keresztül más életekbe is, mert az engedelmesség mögött ott van a Mindenható Isten valósága.

NEM A MAGATOKÉI VAGYTOK❣️

"💞Avagy nem tudjátok-e, hogy... nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19)

Az olyan embernek, akit Jézus Krisztus szenvedésközösségébe fogadott, nincs magánélete,
"külön világa a világban". Isten betör szentjei magánéletébe és átjáróvá teszi őket Önmaga és a világ között.

Egyetlen ember sem bírná ki ezt, aki nem él közösségben Jézus Krisztussal. 

Nem önmagunk számára szentelt meg minket; elhívott az evangélium közösségébe. 

A velünk történő dolgok nem a személyünket érintik - Isten mégis általuk von be a vele való szorosabb közösségbe. 

Hadd tegyen tetszése szerint!
Ha ezt nem engeded, akkor akadály és fék leszel a világban végzett megváltói művében, ahelyett hogy a legcsekélyebbre is felhasználhatna. Isten legelőször a rideg valóságra állít rá minket, mindaddig, amíg nem törődünk már azzal, mi lesz velünk személy szerint, csak Ő elérhesse váltságának célját. 

Miért ne járnánk szívettépő szenvedésekben?
Ilyen kapukon át nyit Isten utat nekünk a Fiával való közösségbe. 

Legtöbben már első fájdalmas markolására összeesünk; leroskadunk Isten terveinek küszöbére és halódunk az önsajnálkozástól, a keresztyének együttérzése pedig a halálos ágyunkra segít.

De Isten nem ezt akarja. Közel jön hozzánk Fia átszegezett kezének érintésével és ezt mondja:
"Lépj közösségre velem; kelj fel és világíts!"

- Mivel Isten csak összetört szívet használhat arra, hogy rajta keresztül vigye véghez célját a világban, akkor köszönd meg neki, hogy a szívedet összetörte.

A HIT MEGÍTÉLÉSE❣️

"💞Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20)

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van.
De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk.
Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitbõl való élet, nem az Õ áldásaiban érzelmesen örvendezõ élet.

Korábbi hitéleted alapos és erõs volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel.
Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. 

Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk elõtt.
A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság idõszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével.

Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk.
A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hû akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Õ!
"Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

HIT❣️

"💞Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni" (Zsid 11,6)

Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit; az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom. 

A hitben való élet ezt a kettőt helyesen kapcsolja össze. 

A józan ész nem hit és a hit nem józan ész. 

A kettőnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy ihletettségben. 

Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésből, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csődöt mond. 

A hitnek próbán kell átmennie, mielőtt látható valósággá válnék. 

"Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívőknek, mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá. 

A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik. 

Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.

A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben.

A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre:

 "Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt 6,33), őrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."

Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.

Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne.
De amint meghalljuk Jézus szavát:
"Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan.
A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.

HELYETTES ÁLDOZAT❣️

"Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Õbenne"
(2Kor 5,21).

Sokan úgy néznek Jézus halálára, mintha Õ együttérzésbõl halt volna meg a bûneinkért. 

Az Újszövetség azt mondja, hogy bûneinket magára vette, mégpedig nem együttérzésbõl, hanem azonosulva velük.

"Bûnné tette" Isten értünk.
Elvette bûneinket halálával; halálának magyarázata pedig Atyja iránti engedelmessége volt és nem a velünk való együttérzés. 

Isten visszafogadott minket, de nem azért, mert engedelmeskedtünk, vagy mert megígértük, hogy bizonyos dolgokról lemondunk, hanem Jézus haláláért és semmi másért.

Mondjuk, hogy Jézus Krisztus eljött kijelenteni nekünk, hogy Isten Atyánk és mi gyermekként szerethetjük Õt.
Az Újszövetség azt mondja: azért jött el, hogy elvegye a világ bûnét. 

Azoknak jelenti ki az Atyát, akik Õt Megváltóul elfogadták. 

Jézus Krisztus soha nem mondta magáról, hogy a világnak jelenti ki az Atyát, hanem hogy botránykõ a világ szemében (Jn 15,22-24).
A János 14,9 tanítványainak szól.

Az Újszövetség sehol sem tanítja, hogy mivel Krisztus meghalt értem, ezért minden kötetezettségem alól kibújhatok. 

Az Újszövetség azt tanítja, hogy "Õ meghalt mindenkiért" (nem az én halálomat szenvedte el), és én csak az Õ halálával azonosulva szabadulok meg a bûntõl és részesülhetek az Õ igazságosságában.

A helyettes áldozatnak az Újszövetség két oldalát említi:
"Azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk" és "hogy mi Isten igazságossága legyünk Õbenne" (2Kor 5,21)

Nem tehet Krisztus értem semmit, amíg el nem fogadtam, hogy bennem kiformálódjék.

A MISSZIÓ MÓDSZERE❣️

"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19)

Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti mûve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet."

 Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. 

Amikor a tanítványok visszajöttek elsõ kiküldetésükbõl, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". 

A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hû maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. 

Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentõl való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk.

Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyõzni bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?" 

Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban von kérdõre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? 

Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? 

Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Õ szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban?

Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg:
"Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."

KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA❣️

,,Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21).

Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. 

Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. 

Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez. Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait.

Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem.

A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond.
Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa:
"Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket."

Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: 

"Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség.
Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.

 

ÖRÖKÖS ÖSSZEÜTKÖZÉSEK❣️

"💞Mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket" (1Kor 9,22)

A szolgálatban álló keresztyénnek meg kell tanulnia, hogy Istennek nemes gondolkozású embere legyen nemtelen dolgok tömkelegében is.

Ne mentegesd magad soha: "Ha valahol másutt lennék!" Istennek minden embere közönséges ember, és csak az az ügy teszi rendkívülivé, amit Ő bízott rá. Ha nem az igaz ügy tölti be gondolatainkat és melegíti át a szívünket, kihullunk a rostán, mert hasznavehetetlenek lettünk Istennek.

Nem a mi választásunk alapján lettünk Isten munkatársai. Sokan vannak, akik a maguk szabad elhatározásából lettek munkásaivá, de ezekben nincs ott Isten mindenható kegyelme, sem az Ő hatalmas Igéje.

Pál egész szívét, értelmét és lelkét betöltötte az az egy, amiért Jézus Krisztus eljött; soha nem vesztette szem elől ezt az egyet. Egyetlen középponti ténnyel kell nekünk is szembe néznünk: Jézus Krisztussal, a Megfeszítettel! "Én választottalak titeket" (Jn 15,16).

Ragaszkodj hitvallásodban a nagyságnak ehhez a jeléhez. Nem mintha te ragadtad volna meg Istent, hanem Ő ragadott meg téged. Itt ebben az iskolában is Ő munkálkodik: hajlít, széttör, átformál, amint éppen jónak látja.

Miért teszi ezt? Nem tudjuk. Csak egyetlen egy célért hogy elmondhassa: ez az én emberem. 

Annyira Isten kezében kell lennünk, hogy általunk másokat is ráállíthasson a Kősziklára éppúgy, mint ahogyan minket is ráhelyezett.
Soha ne határozd el hogy Isten munkatársa leszel, de amikor Isten hívása megszólalt benned, jaj neked, akár jobbra, akár balra fordulsz is el tőle. 

Olyat tesz veled, amit sohasem tett a hívása előtt, olyat, amit nem tesz meg másokkal. 

Engedd, hadd tegye meg!

A SZEMPONT❣️

"💞De hála az Istennek, aki mindig diadalra visz minket a Krisztusban" (2Kor 2,14)

Isten munkatársának olyan szempontból kell néznie a dolgokat, amely nemcsak megközelíti az elérhető legmagasabbat, hanem a legmagasabb is.
Vigyázz, hogy kitartóan Isten szempontjából nézd a dolgokat és ezt érvényesítsd napról napra, 

lépésről lépésre; ne a véges dolgokat tartsd szem előtt. Semmilyen külső erő ne téríthessen el Isten szempontjától! 

Abból a szempontból kell néznünk az életünket, hogy csak egyetlen célból vagyunk itt, 

azért hogy foglyok legyünk Krisztus diadalmenetében.
Nem vagyunk Isten kiállítási tárgyai. Azért vagyunk itt, hogy egy valamit bemutassunk: mindenestül Jézus Krisztus foglyaiként élünk.

Milyen kicsinyesek a többi szempontok: "Egyedül állok Jézusért harcolva"

 - "Krisztus ügyét meg kell védenem és ezt az erődítményt az Ő céljára kell megtartanom".
Pál ennyit mond: "a Győztes menetében vagyok, nem számítanak a nehézségek, 

Ő mindig győzelemre vezet". 

Kialakul-e és győz-e ez a szempont a gyakorlati életünkben?

Pál titkos öröme az volt, hogy Isten megragadta őt; a véreskezűt, a Krisztus ellen lázadót, foglyul ejtette és most már egyedül csak ezért van itt.
Pál öröme az volt, hogy az Úr foglya lehet, nem érdekelte semmi más sem égen, sem földön. 

Szégyenletes, ha a keresztyén ember arról beszél, hogy ő fog győzni.
A Győztesnek olyan teljesen kell győznie felettünk, hogy a győzelem mindig az Övé legyen, mi pedig általa legyünk "felettébb diadalmasok" (Róm 8, 37).

"Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek" (2Kor 2,15), Jézus illata - az Ő indulata - áthat minket és bárhova megyünk, csodálatos felfrissülésére leszünk Istennek, és az embereknek is.

EGYÁLTALÁN SEMMIT❣️

"💓Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Urunk sohasem táplálja elõítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük. 

Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle elõítéleteink.

Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie.

 "Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak."
- Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná, 

Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket. Belsõ nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal.
Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk. 

Egyetlen egy dolgot kíván Isten tõlünk: a feltétel nélküli odaszánást!

Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régibõl. A régi ünnepélyesség eltûnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentõl van..." (18. v.).

Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk?

Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életbõl semmit sem, de egyszerûen és tökéletesen bízunk Istenben.
Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Õt magát.

Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne?
Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.

A SZENT SZELLEM BIZONYSÁGTÉTELE❣️

"💞Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt..." (Róm 8,16)

Veszélyes Istenhez azzal a csereüzleti lelkülettel közeledni, hogy tegyen bennünk az Ő Szelleme bizonyságot, mielőtt megtettük, amit Ő mondott. "Miért nem jelenti ki magát Isten nekem?" 

Nem teheti! Nem azért, mert nem akarja, de nem teheti meg, mert te útjában állsz, amíg át nem adod magad neki teljesen. Amint megteszed, Isten bizonyságot tesz önmagáról; nem tehet bizonyságot rólad, de azonnal bizonyságot tesz az Ő saját természetéről benned.

Ha bizonyságot tenne, mielőtt valósággá lenne benned, abból érzelgős meghatódottság születne csak. 

De mihelyt a váltság alapján cselekszel és abbahagyod merész vitatkozásodat, akkor Isten bizonyságát adhatja nekünk. 

Azonnal, amint feladod értelmi meggondolásaidat és érvelésedet, Isten megbizonyítja, amit érted tett; akkor aztán a saját merészségünkön csodálkozunk, amiért ennyi ideig várakoztattuk Őt.
Ha vitássá válik, hogy Isten meg tud-e szabadítani a bűntől, akkor vagy engedd, hogy megszabadítson, vagy mondd meg neki, hogy nem tudja megtenni. 

Ne hivatkozz erre vagy arra a személyre, hanem próbáld ki a Máté 11,28-at: "Jöjjetek énhozzám!"

Menj, ha fáradt vagy és megterhelt; kérj, ha tudod, hogy rossz vagy (Lk 11,13). 

Isten Szelleme bizonyságot tesz Urunk váltságáról, de semmi másról nem tehet bizonyságot, a te értelmed mellett sem tanúskodhat.

Talán a Szellem bizonyságtételének gondoljuk azt az egyszerűséget, ami józan eszünk döntéseit követi, pedig a Szellem csak a saját természetéről és a váltság művéről tesz bizonyságot, de soha nem tanúskodik az okoskodásunk mellett.
Ha megpróbáljuk, hogy okoskodásunkat igazoljuk vele, nem csoda, ha sötétségbe és zűrzavarba kerülünk. Dobd ki magadból mindezt, bízzál meg Istenben és Ő majd bizonyosságot ad!

AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK❣️

"💞...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20)

Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán.
Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat.
A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony.
A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve.
A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön.
Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt.
Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére.
Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük.
Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem.
A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

,,💞Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3)

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? 

Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által?
Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben?
Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! 

Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" 

Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30) és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett.

 
Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség.
Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele.

 
Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5,8)

Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39).

 
A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg.
Soha ne tekintsd a következményt oknak.
A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.

AZ ELHANYAGOLT TITOK❣️

"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36)

Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik.
Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. 

Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten.
A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. 

Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik. 

Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. 

Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk.A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. 

Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében. 

Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát.
Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád.
De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni.
De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.

A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA❣️

"💞 Mert az Ő nevéért mentek ki " (3Jn 7)Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk.
"Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)

- azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni!

Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete.
Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam.

A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben.
Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem.
Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd.

A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve.

A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára.
Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.

NAGYOBBAKAT CSELEKSZIK❣️

"...és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14,12).

Az imádság nem készít fel nagyobb cselekedetekre, hanem az imádság maga a nagyobb cselekedet.
Józan ésszel jó gyakorlatnak tekintjük az imádságot arra, hogy Istenért végzett munkánkhoz nagyobb erőt kapjunk. Jézus Krisztus tanítása szerint az imádság a megváltás csodájának hatása bennem, amely a megváltás csodáját hozza létre másokban is Isten hatalmából.

Az imádság maradandó gyümölcsöket terem, de gondolj arra, hogy az imádság a Megváltó halálos küzdelmére, nem az én küzdelmemre épül.

Csak a gyermek imádságai hallgattatnak meg, a bölcs emberé nem. Az imádság harc, amelyet folytatnod kell, bárhol is vagy. Bárhogyan rendezze is el Isten életkörülményeidet, az a dolgod, hogy imádkozz!

Soha ne engedd magadban ezt a gondolatot: "Semmire sem használhatnak ott, ahol vagyok", mert egészen bizonyos, hogy ott nem lehetsz hasznos, ahol nem vagy.

Bármilyen nehéz körülmények közé helyezett is Isten, imádkozz; hívd Őt, kiálts hozzá szüntelen!
"Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14,14).
Ha nem élünk meg valami rendkívülit, nem akarunk imádkozni; ez a szellemi önzés legkifejezettebb formája. Isten irányításának a vonalában kell dolgoznunk, Ő pedig ezt mondja: "Kérjetek!"

 "Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" (Mt 9,38).

A kivitelező munkás tevékenységében nincs semmi izgalmas, de ő viszi véghez a lángész terveit; és a munkálkodó szent viszi véghez Mestere elgondolásait.

Az Ő szempontjából nézve imádságod munka és mindig történnek dolgok a nyomában.

 Ha majd a fátyol szétszakad, micsoda ámulattal fogjuk meglátni azokat a lelkeket, akiket learattunk egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus rászoktatott arra, hogy rendelkezései szerint járjunk el.

A MISSZIÓI ÜZENET KULCSA❣️

"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is" (1Jn 2,2).

Jézus Krisztus engesztelő áldozata a kulcs a missziói üzenethez. Krisztus művének akármelyik oldalát nézed is, pl. a gyógyítást, vagy a szabadítást és a megszentelést, mindegyik korlátozott. 

De: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét" (Jn 1,29) - ez már határtalan.

 
A missziói üzenet Jézus Krisztusnak, mint bűneink kiengesztelőjének határtalan nagy jelentőségére mutat rá, és Isten országának a munkása az az ember, akit ez a kijelentés teljesen átjárt.
A missziói üzenet kulcsa Krisztus életének kiengesztelő volta, nem a kedvessége vagy jósága, vagy hogy Istent Atyának jelenti ki. Nagy és végtelen jelentősége az, hogy Ő a kiengesztelés vétkeinkért.
A missziói üzenet nincs tekintettel hazafiasságra, nemzetre és egyénekre - az egész világnak szól. 

Amikor a Szent Szellem betér hozzánk, nem veszi figyelembe, mivel rokonszenvezünk, hanem egyesít az Úr Jézussal. Isten szolgája olyan ember, aki Urának és Mesterének eljegyezte magát, azaz nem a saját véleményét és meglátásait, hanem Isten Bárányát hirdeti.

 
Könnyebb olyan közösséghez tartozni, ahol azt mondják el, mit tett Jézus értük, könnyebb az isteni gyógyítás, vagy különleges megszentelődés, vagy a Szent Szellem keresztsége rajongójának lenni.
Pál nem azt mondta: "Jaj nekem, ha nem hirdetem, amit Krisztus tett értem" - hanem:
"Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!"
Az evangélium pedig ez: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!"