BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN❣️

"💞Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6)

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? 

Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem.

Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni.
Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra.
Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.

Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd:
"Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva!
Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról.

Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, 

mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör?
Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?

Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

LÁTTAM ŐT❓

"💞Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12)

Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz.
Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. 

Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, 

mint azelőtt. 

Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted.
Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant"

 (Zsid 11,27).

A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön.
Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet.
"Most már látom Őt!" Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre.
Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? 

Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák.

"Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13).
Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell.
Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek! S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én!
De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek, Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

AZ Ő FELTÁMADÁSÁNAK RENDELTETÉSE❣️

"💞Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?"
(Lk 24,26)

Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. 

Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét. 

Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. 

Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. 

Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. 

Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt.

Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben. Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben.

"Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10). 

"...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál"(Jn 17,2).

Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik.
A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot.
Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.

MIÉRT NEM BESZÉL NYÍLTAN❣️

 "💞 Megparancsolta nekik, hogy senkinek ne beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad" (Mk 9,9)

Ne beszélj semmit róla, amíg az Ember Fia benned fel nem támadt! Amíg a feltámadott Krisztus nem uralkodik annyira az életedben, hogy megérted, amit a történelmi Krisztus tanít. 

Amikor belsőleg megfelelő állapotba jutottál, Jézus szava olyan érthetővé lesz, hogy csodálkozol, miért nem értetted meg azelőtt. Nem érthetted meg előbb, mert nem voltál még abban az állapotban, hogy elviselhetted volna.

Urunk nem titkolja el ezeket a dolgokat; de nem tudjuk elviselni addig, míg szellemi életünk megfelelő érettségre el nem jut. "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Közösségbe kell jutnunk az Ő feltámadt életével, mielőtt egyetlen szavát is elhordozhatnánk.

Tudunk-e valamit arról, hogy Jézus feltámadt életének részeseivé lettünk? Ezt az a tény bizonyítja, hogy szavát kezdjük megérteni. Isten semmit sem jelenthet ki nekünk, ha az Ő Szelleme nincs bennünk.
Egyetlen makacs állásfoglalás megakadályozza Istent abban, hogy valamit is kijelentsen nekünk.

Ha valamelyik tantétel felől megcsontosodtak a nézeteink, Isten világossága nem fér hozzánk többé azon a vonalon.
Ez a tompa állapot feloldódik abban a pillanatban, mihelyt az Ő feltámadt élete munkálkodni kezd bennünk.

"Senkinek se beszéljék el ..." Olyan sokan elmondják, amit a megdicsőülés hegyén láttak. 

Valamiről látást kaptak és bizonyságot tesznek róla, de életük nincs összhangban azzal, az Ember Fia még nem támadt fel bennük. - Mikor ölt majd testet benned és bennem?

ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA❣️

"💞Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára"(1Pt 2,24)

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. 

Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. 

A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette.
Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. 

Az emberi élet alapjává a megváltást tette.
Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe. 

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt".

Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. 

Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. 

Már testté létele is a megváltás céljából történt.  Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt.

A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.

A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá.
A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel.
Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja. 

A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. 

A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

AZ Ő HALÁLTUSÁJA ÉS A MI TANÍTVÁNYSÁGUNK❣️

"💞 Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és mondta tanítványainak: ...maradjatok itt és vigyázzatok énvelem" (Mt 26,36-38)

Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, 

de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. 

Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. 

Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput. 

Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, 

hogy meghalni jött erre a világra.

A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét.
Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon. Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó. 

Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében:

"Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre" (Lk 4,13).

Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. 

Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen. 

A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. 

Azért leplezi le, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk.
Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat.
Krisztus keresztje az ember Fiának diadala.
Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött.
Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.

A BIZALMATLANSÁG HATÁRAI❣️

"💞Íme eljön az óra... hogy eloszoljatok" (Jn 16,32)

Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött.
A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz.

Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben.
Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.

Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket, 

hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva.
De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett.

Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok." 

Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket? 

Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben? 

Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk. 

Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra,

hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk?

Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk. 

Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait. Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka.

"Bízzatok, én meggyőztem a világot!"Szellemi bátorságra van szükségünk.

MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSÕSÉG❣️

"💞Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17)

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyérõl. 

Egész hátralevõ életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: 

"Elhatároztam, hogy egyébrõl ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettrõl" (1Kor 2,2). 

Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.

Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.

A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. 

Valahányszor erre az ismertetõjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember.

Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belsõ szemlélésétõl! 

Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. 

Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvõ vonzóerõvel.

Mióta Jézust megláttam
Veszni hagytam minden mást.
Lelkem szomjasan csodálja
a Bárányt a Golgotán!

SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN💞

"💞A meghalt, sőt feltámadott Krisztus az, aki esedezik érettünk" (Róm 8,31-39)"

A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,26-.27)

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? 

Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? 

Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? 

Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.

Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni!
Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért.

Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. 

Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. 

Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.
A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak. Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?

ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK❣️

"💞Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik" (Jn 5,16)

Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk.
Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, 

hogy imádkoznánk értük.

Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szent Szellem által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: "...könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik."

Vigyázz magadra, különben képmutatóvá válsz, idődet és erődet arra fordítod, hogy másokat megjobbíts, mielőtt te magad imádnád az Istent!
Az egyik legkényesebb teher, amit Isten valaha reánk rak, az éleslátás más lelket illetően.
Azért jelent ki felőlük bizonyos dolgokat, hogy ezeknek a lelkeknek a terhét eléje vigyük és Krisztusnak felőlük való látása alakuljon ki bennünk.
Ha így járunk közbe értük, Isten azt mondja: "életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik".

Nem mi hozzuk kapcsolatba Istent a saját véleményünkkel, hanem ha helyesen ítéljük meg magunkat - Isten közölni tudja velünk saját gondolatait arról, akiért közbenjárunk.
Lát-e bennünk Jézus Krisztus valamit saját szelleme fáradozásaiból?

Addig nem, amíg vele azonosulva fel nem emelhet oda, ahonnan meglátjuk, hogyan néz Ő azokra, akikért imádkozunk. Bárcsak megtanulnánk olyan teljes szívből imádkozni másokért, hogy Jézus Krisztus teljesen megelégedett legyen közbenjárásunkkal!

SZENTSÉG VAGY MEGKEMÉNYEDÉS ISTENNEL SZEMBEN❣️

„💞Álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró” Ézs 59,16

Sokan azért hagyjuk abba az imádkozást és keményedünk meg Istennel szemben, mert csupán érzelmileg vagyunk érdekelve az imádkozásban.
Jól hangzik, ha elmondjuk, hogy imádkozunk; könyveket olvasunk az imádságról, amelyek megmondják, hogy az imádságnak jótékony, áldott hatása van, lelkünk megnyugszik, szellemünk felemelkedik, amikor imádkozunk; de Ézsaiás szavai arra mutatnak, hogy Istent ámulatba ejtik az ilyen gondolatok az imádságról.

Az imádatnak és a közbenjáró imádságnak kéz a kézben kell haladnia; egyik sem lehetséges a másik nélkül. Másokért imádkozni azt jelenti, hogy felemelkedünk Krisztus álláspontjához azzal a személlyel szemben, akiért imádkozunk (lásd Filippi 2,5).
Ahelyett, hogy imádnánk Istent, gyakran csak megállapításokat tákolunk össze arról, miként hat az imádság. Magasztaljuk Istent, vagy vitába szállunk vele? „Nem látom, hogyan hajtod ezt végre.”
Ez biztos jele annak, hogy nem imádjuk Őt. Amikor elveszítjük Istent a szemünk elől, akkor kemények és dogmatikusak leszünk. Önfejűen árasztjuk el trónját kéréseinkkel, és szinte diktáljuk neki, hogy mit tegyen. Nem imádjuk Istent, nem törekszünk arra, hogy Krisztus gondolkozása kiformálódjék a szívünkben.
Ha Istennel szemben megkeményedünk, akkor az emberek iránt is kemények leszünk.

Úgy imádjuk-e Istent, hogy magunkat összeszedve Őt megragadjuk és így a vele való bensőséges kapcsolatban felfoghatjuk az Ő hozzáállását azokhoz, akikért imádkozunk? Szent közösségben élünk Istennel, vagy kemények és dogmatikusak vagyunk?

„De hiszen úgy sincs senki, aki igazán közbenjár másokért!”
Akkor légy te magad az az egyetlen, aki imádja Istent és szent közösségben él vele! 

Kezdd el a közbenjáró imádság igazi munkáját és gondold meg, hogy ez olyan munka, amelyhez minden erőre szükség van; de ennek a munkának nincsenek rejtett veszélyei.
Az evangélium hirdetésénél vannak rejtett veszélyek, de a közbenjáró imádságban soha.

URUNK MEGLEPETÉSSZERÛ LÁTOGATÁSAI❣️

"💞Ti is azért legyetek készek" (Lk 12,40)

A keresztyén munkásnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy minduntalan szembenézzen Jézus Krisztussal.
Ez nem könnyű, bármilyenek is keresztyén tapasztalataink.

A harc nem a bűn, a nehézségek vagy a körülmények ellen folyik, hanem azért, mert olyan mértékben elmerülünk a munkába, hogy nem vagyunk készen mindig Jézus Krisztus elé állni.

Egyedül erre van szükségünk, nem arra, hogy hitünket vagy hitvallásunkat és használhatóságunk kérdését vizsgálgassuk, hanem hogy Őrá nézzünk.
Jézus Krisztus ritkán jelenik meg ott, ahol várjuk.

Éppen ott jelenik meg, ahol a legkevésbé várnánk, mégpedig többnyire egészen indokolatlanul és összefüggéstelenül. Egyetlen módon maradhat hűséges a munkás Istenéhez: ha készen van az Úr meglepetésszerű látogatásaira.

Nem a szolgálat a döntő, hanem az a mély szellemi valóság, amely mindenkor Jézus Krisztust várja.
Ez adja meg életünknek azt a csodaváró gyermeki magatartását, amit Ő megkíván tőlünk.

Ha készen akarunk lenni Jézus Krisztus látogatására, fel kell hagynunk a vallásossággal (azaz azzal, hogy a vallást a kultúra magasabb fokaként műveljük) és szellemileg gyakorlatinak, valódinak kell lennünk.

Ha felnézel Jézus Krisztusra és korod vallásos felhívásait félretéve, szíveddel az Ő akaratán csüggsz, az Ő szellemében gondolkodol, akkor azt mondják majd rólad, hogy nem vagy gyakorlati ember és álmodozó vagy; de ha majd Ő a nap terhei és hősége közepette megjelenik, te leszel az egyetlen, aki készen van.

Ne bízz senkiben, még a legnagyobb szentben sem, aki valaha e földön járt; hagyd figyelmen kívül, ha akadályoz abban, hogy lásd Jézus Krisztust.

NINCS ITT VALAMI FÉLREÉRTÉS❓

"💞Menjünk ismét Júdeába. Szóltak neki a tanítványok: ...újra oda mégy?" (Jn 11,7.8)

Lehet hogy nem értem meg, amit Jézus Krisztus mond, de veszélyes ezért azt állítani, hogy Ő tévedett abban, amit mondott. 

Sohasem helyes, ha azt gondolom, hogy engedelmességem Isten szava iránt gyalázatot hoz Jézusra. 

Egyedül az engedetlenség hoz reá szégyent. 

Sohasem helyes az Ő becsületéről való elképzelésemet odatenni annak a helyébe, amire világosan indít engem, még akkor sem, ha ez abból az őszinte vágyból fakad, hogy elejét vegyem az Ő nyilvános megszégyenülésének. 

Hogy egy indítás Istentől való-e, azt annak csendes állhatatosságából tudom meg.

Ha mérlegelnem kell a mellette és ellene szóló körülményeket és kétely vagy vita támad, akkor olyan elemet vittem bele, ami nem Istentől való és arra kell következtetnem, hogy az indítás nem volt helyes. 

Sokan hűségesek vagyunk a Jézus Krisztusról vallott nézeteinkhez, de hányan vagyunk hűségesek Őhozzá magához?

A Jézus Krisztus iránti hűség azt jelenti, hogy oda kell lépnem, ahol semmit sem látok (vö. Mt 14,29); 

a saját nézeteimhez való hűség viszont azt jelenti, hogy előbb értelmemmel tisztázom az indítékokat. 

A hit nem az értelem meggyőződése, hanem azt jelenti, hogy önként átadom magam egy személynek ott is, ahol nem látok utat.

Vitatkozol magadban, hogy bizonyos lépést megtegyél-e a Jézusban való hitből, vagy várj addig, 

amíg megteheted a magad erejéből? Engedelmeskedj neki vidám, gondtalan örömmel! 

Amikor Ő mond valamit és te vitatkozni kezdesz, ezt azért teszed, mert olyan elképzelésed van az Ő becsületéről, aminek semmi köze sincs az Ő becsületéhez.

Jézushoz magához légy hű, ne a róla vallott nézeteidhez.
Hű vagy-e ahhoz, amit Ő mond neked? "Valamit mond nektek, megtegyétek!"

SZEMÉLYES JELLEM ÁLTAL LÁTUNK❣️

"💞Jöjj fel ide és megmutatom neked, amiknek meg kell lennie" (Jel 4,1)

A felemelő lelkiállapot csak a jellem felemelő magatartásából származhat. 

Ha az általad ismert legmagasabb mérték szerint élsz, Isten folyton mondja majd neked: 

"Barátom, jöjj még feljebb!" A kísértésben az aranyszabály: "Menj még feljebb!"

Amikor magasabbra jutsz, más kísértésekkel és más jellegzetességekkel kell szembenézned. 

Sátán az emelkedéssel csalogat a kísértésbe; Isten is felfelé hív, de a hatás merőben más. 

Amikor az ördög visz magasabb helyre, akkor a szentségről való elképzelésedet olyan magasra csigázza fel, hogy azt test és vér el nem viselheti.

Szellemi akrobatamutatvány ez, próbálsz egyensúlyban maradni és nem mersz moccanni sem.
- De amikor Isten emel fel kegyelméből mennyei magasságokba, ott nem kell hegycsúcsokra kapaszkodnod, hanem nagy fennsíkot találsz, ahol szabadon mozoghatsz. 

Szellemi életed történetében hasonlítsd össze ezt az elmúlt hetet az elmúlt évnek ugyanezzel a hetével és lásd meg, miként hívott Isten magasabbra.

Mindannyiunkat elvitt oda, ahonnan magasabbról látunk.
Az Isten adta igazságnak ne legyen olyan pontja, amit nyomban meg ne valósítanál az életedben. 

Tégy így és maradj meg annak a világosságában!

A kegyelemben való növekedést nem az méri le, hogy nem mentél hátrafelé, hanem hogy van-e bepillantásod abba: szellemileg hol tartasz. Hallottad, amint Isten így szólt:
"Jöjj még feljebb!" - de nem te magadért, hanem hogy jellemedbe beletekinthess. 

"Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17).

Istennek el kell rejtenie előlünk, amit tenni szándékozik mindaddig, amíg jellemünkben el nem jutunk arra a helyre, ahol ezt ki tudja jelenteni nekünk.

SZEMÉLYES TISZTASÁG ÁLTAL LÁTUNK❣️

"💞Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják" (Mt 5,8)

A tisztaság nem ártatlanság, sokkal több annál.
A tisztaság az Istennel való állandó szellemi összhang eredménye. Növekednünk kell a tisztaságban.

Lehet, hogy rendben van az életünk Istennel, és belső tisztaságunk mocsoktalan maradt, mégis lehet, 

hogy a külső hamvasság néha-néha beszennyeződik. 

Isten nem őriz meg minket ennek a lehetőségétől, mert így értjük meg annak a szükségességét, 

hogy személyes tisztaság által őrizzük meg Isten látását és követését. 

Isten megtisztít minket korlátlan kegyelme által, de valamire nekünk kell ügyelnünk: a testi életünkre, 

mert ez által más emberekkel és más életszemlélettel kerülünk kapcsolatba és ezek beszennyezhetnek.

Nemcsak a belső szentélynek kell helyes viszonyban maradnia Istennel, hanem a külsőt, az udvart is teljes összhangba kell hoznunk azzal a tisztasággal, amit Istentől kegyelemből kaptunk.
Szellemi látásunkat nyomban elhomályosítja az, ami a külső érintkezési felületet (a pitvart) beszennyezi.

Ha meg akarjuk tartani személyes kapcsolatunkat az Úr Jézus Krisztussal, akkor nemcsak megennünk nem szabad bizonyos dolgokat, hanem még a rájuk gondolástól is borzadva el kell fordulnunk, 

sőt vannak jogosnak tartott dolgok, amelyeket még érintenünk sem szabad.

A másokkal való érintkezés közben gyakorlatilag úgy őrizhetjük meg személyes tisztaságunkat, 

ha így szólunk magunkban: "Ez a férfi vagy nő tökéletes Jézus Krisztusban! 

Ez a barátom, ez a rokonom tökéletes Jézus Krisztusban!"

A LEGKÉNYESEBB KÜLDETÉS A FÖLDÖN❣️

"💞A võlegény barátja" (Jn 3,29)

A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. 

Ha szentségem nem Õfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illõ érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. 

A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. 

Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerû jelleme van!" 

- A Võlegény hûséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Õ.

Hogy a Võlegény barátságában és az iránta való hûségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, bensõ kapcsolatra. Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. 

Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendõnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élõ kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettõnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell. 

Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megõrzése, amiben a Võlegény barátja maradhatok. 

A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. 

Ahelyett, hogy a Võlegény barátai lennénk, mûkedvelõ gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.

ALÁBB KELL SZÁLLNOD AZ Ő CÉLJAIRA❣️

"💞Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom" (Jn 3,30)

Ha szükségletté (nélkülözhetetlenné) lettél egy léleknek, kiléptél Isten rendjéből. 

Mint munkásnak az a nagy felelősséged, hogy "a Vőlegény barátja" légy.
Amikor észreveszed, hogy egy lélek felismerte Jézus Krisztusnak rá vonatkozó igényét, akkor tudod, hogy helyesen irányítottad. 

Ahelyett, hogy kinyújtanád kezed a szülési fájdalmak megelőzésére, imádkozz, hogy tízszeresére fokozódjanak, amíg nincs már se a földön, se a pokolban olyan erő, 

ami ezt a lelket távol tarthatná Jézus Krisztustól. Újra meg újra "műkedvelő" gondviselést játszunk.

Közbelépünk és elébe vágunk Istennek így szólva: "Ennek vagy annak nem kell így lennie!"
- Ahelyett, hogy a Vőlegény barátja maradnál, együttérzéseddel útját állod és az a lélek egy szép napon majd kijelenti: "Ez a tolvaj ellopta Jézus Krisztustól a szeretetemet, és én elvesztettem a látásomat felőle." - Őrizkedj attól, hogy valakivel együtt egy méltatlan vagy igazságtalan dolognak örülj, 

de örülj az igazságnak. "

A Vőlegény barátja... örvendezve örül a Vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. 

Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom." Örömmel mondja ezt János, nem szomorúan. 

- Végül mégis meglátják majd a Vőlegényt!

János azt mondja: ez az ő öröme. Itt a munkás teljesen eltűnik, nem is gondol rá többé senki.
Figyelj, ahogy csak tudsz, míg egy másik ember életében meg nem hallod a Vőlegény hangját. 

Ne törődj azzal, hagy ez mennyi zavart, nyugtalanságot, talán a testi egészség megrendülését is magával hozza annak az életében.
Isten örömével örülj, ha az végre eljutott odáig, hogy meghallja az Ő szavát.
Azt is gyakran láthatod, hogy Jézus Krisztus zátonyra futtat egy életet, mielőtt megmentené!

 (Mt 10,34).

TEST SZERINT GONDOLKOZOM❓

"💞Mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?"  (1Kor 3,3)

A természeti ember mit sem tud a testiségről.
A test a Szellem ellen törekedik, aki az újjászületéskor tért be hozzánk, a Szellem pedig a test ellen harcol. 

Ez idézi elő a test szerinti gondolkozást.
"Szellem szerint járjatok" - mondja Pál - "és a test kívánságát véghez ne vigyétek" (Gal 5,16), 

így eltűnik majd a testi gondolkozás. Vajon te kis dolgok miatt is hamar elszomorodsz és összeférhetetlen vagy?

 "Ó, a keresztyén ember soha nem ilyen."

De Pál apostol azt mondja, hogy igenis ilyen, és ezeket a dolgokat kapcsolatba hozza a testies gondolkozással.
Van-e a Bibliában olyan igazság, amely nyomban felingerel?
Ez is bizonyítja, hogy még testi vagy. Ha a megszentelődés végbement benned, akkor nyoma sincs többé ennek a gondolkozásnak. Ha Isten Szelleme felfed benned valami helytelent, 

nem azt kívánja tőled, hogy hozd rendbe, hanem hogy fogadd el a világosságot, és majd Ő rendbe hozza.

A világosság gyermeke nyomban bevallja bűnét és leplezetlenül áll Isten színe elé; a sötétség gyermeke ellenben így szól: "Ó, ki tudok magyarázkodni!" 

Amikor betör a fény és meggyőződsz igazságtalanságodról, légy a világosság gyermeke, 

valld be és Isten majd elbánik azzal, ami rossz.

Ha véded magad, azzal csak azt bizonyítod, hogy a sötétség gyermeke vagy. 

Mi a bizonyítéka annak, hogy megszűntél testiesen gondolkozni? 

Ne ámítsd magad: amikor megszűnik testies gondolkozásod, ez az elképzelhető legkézzelfoghatóbb dolog. 

Isten majd gondoskodik róla, hogy végtelen lehetőségeid legyenek kegyelme csodájának kipróbálására.

A gyakorlati kipróbálás az egyetlen bizonyíték.Akkor majd így szólsz: "Bámulatos!
Ha ez azelőtt történt volna, neheztelés támadt volna bennem!"
A földön te leszel a legjobban csodálkozó ember mindannak láttán, amit Isten belső életedben elvégzett.

AZ ÉGŐ SZÍV❣️

"💞Vajon nem gerjedezett-e a mi szívünk?" (Lk 24,32.

Fel kell fedeznünk azt a titkot, hogyan maradhat a szívünk égő szív. 

Jézus hirtelen megjelenik, a tűz lángra lobban, csodálatos látásaink vannak, de még meg kell tanulnunk a mindenen áthatoló égő szív megőrzésének titkát.
Az unalmas, sivár, komor hétköznap a maga megszokott kötelezettségeivel és embereivel mindig újra kioltja az égő szívet, míg meg nem tanuljuk a Jézusban maradás titkát. 

Keresztyén életünk sok belső nyomorúságának nagy része nem a bűnre vezethető vissza, hanem arra, hogy nem ismerjük saját természetünk törvényeit.
Például, hogy egy indulatnak szabad folyást engedjünk-e vagy sem, azt egyedül azon mérhetjük le, hogy megnézzük, mi lesz a következménye. 

Vond le a helyes következtetést és ha az eredmény olyan, amit Isten elítélne, ne engedj utat neki.
Ha azonban azt az indulatot, amit Isten Szelleme lobbantott lángra, nem engeded érvényesülni az életedben, akkor majd alacsonyabb színvonalon jelentkezik a hatása.

Ilyen módon lesz az ember érzelgőssé. 

Minél nemesebb, magasztosabb egy érzelem, annál mélyebbre aljasodik le, ha nem bontakozhat ki a neki szánt színvonalon.
Ha Isten Szelleme felkavart téged, akkor engedelmeskedj a tőled telhető legteljesebb mértékben, ne törődj a következményekkel! 

Nem maradhatunk a megdicsőülés hegyén, hanem engedelmeskednünk kell az ott nyert világosságnak: tettekben kell a látást megvalósítanunk. 

Amikor Isten látást ad valamiről, akkor vidd véghez! Ne bátortalanítson el, hogy mibe kerül!

ÉRDEK VAGY AZONOSULÁS❓

"💞Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20)

Parancsolóan szükséges a szellemi életben, hogy aláírjuk a halálos ítéletet a bűnre való hajlam felett.
Minden érzelmi benyomásnak és észbeli meggyőződésnek erkölcsi döntéssé kell válnia a bűnre való hajlam, azaz az önmagunkhoz való jog igénylése ellen.

Pál kijelenti: "Krisztussal együtt megfeszíttettem."
Nem azt mondja: "Elhatároztam, hogy utánozom Jézus Krisztust" vagy "igyekszem Őt követni", 

hanem azonosítottam magam vele, teljesen eggyé lettem az Ő halálával. 

Amikor eljutottam erre az erkölcsi döntésre és aszerint cselekszem is, akkor mindazt, amit Krisztus a kereszten elvégzett, bennem is elvégzi.

Ha önként átadom magam Istennek, ez ad lehetőséget a Szent Szellemnek arra, hogy Jézus Krisztus szentségében részesítsen engem.
Ebből következik, "hogy élek pedig többé nem én..."

Az egyéniség megmarad, de gyökeresen megváltozott a fő indítéka, az uralkodó hajlama. 

Megmarad ugyanaz az emberi test, de le van rombolva az önmagamhoz való régi sátáni jogigény. "Amely életet pedig most testben élek..." nem azt, amit élni szeretnék vagy ami után vágyom, amiért imádkozom, hanem azt, amit az emberek szeme előtt ebben a halandó testben élek, ezt "az Isten Fiának hitében élem". 

Ez a hit nem Pál hite Jézus Krisztusban, hanem az a hit, amit Jézus Krisztustól kapott, azaz "Isten Fiának a hite". Ez többé már nem hitben való hit, hanem olyan hit, amely átugrik a tudatosság által emelt korláton és azonos Isten Fiának hitével. Ez pedig győzedelmes hit.

https://www.youtube.com/watch?v=9YIbLskIvHc

AZ ISTENNEL VALÓ BARÁTSÁG❣️

"💞Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok?" (1Móz 18,17)

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához.

Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, 

mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, 

ha Ő meg nem állít.

A vele való tökéletes, örömteli barátságban elhatározol dolgokat, és tudod, hogy ha elhatározásaid helytelenek, Ő mindig megállít. Amikor pedig Ő megállít, azonnal állj meg. 

Nehézségei: Ábrahám miért szakította félbe imádságát?

Nem volt még eléggé bizalmas viszonyban Istennel, hogy bátran tovább kitartson mindaddig, 

míg az Úr be nem teljesíti kérését; Istennel való kapcsolata még kívánnivalót hagyott hátra? 

Valahányszor megakadunk imádkozás közben és így szólunk: 

"Nem tudom, talán mégsem Isten akarata ez", akkor tovább kell mennünk, 

mert még nem ismerjük Istent olyan közelről, mint Jézus ismerte és ahogyan szeretné, 

hogy ismerjük: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).

Gondolj legutóbbi imádságod kérésére: Istennek vagy kívánságodnak adtad át magad? 

Szellemi ajándékot akartál-e nyerni, vagy azt, hogy Istenhez kerülj?

"Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle."
Úgy imádkozz tovább, hogy Istent egyre jobban megismerjed.

"Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit."
Mindig arra kérd Istent, hogy tökéletes egyetértésben maradhass vele.

ÁBRAHÁM HITÉNEK ÚTJA❣️

"💞...kiment, nem tudva hová megy" (Zsid 11,8)

Az Ószövetségben az Istenhez való személyes viszony az elkülönülésben vált láthatóvá.
Ez jut kifejezésre Ábrahám életében, aki elkülönült hazájától, törzsétől és rokonságától. 

Ma ez inkább értelmi és erkölcsi elkülönülés azoktól, akik nekünk a legkedvesebbek, 

de nincsenek személyes kapcsolatban Istennel. Jézus Krisztus is nyomatékosan hangsúlyozta ezt (Lk 14,26).

 
A hit soha nem tudja, hova vezetik, mégis szereti és ismeri azt, aki vezeti.
Ez nem okosságunk és értelmünk szerinti élet, hanem hitből való élet, az az élet, amely ismeri Őt, 

aki elrendeli, hogy "menj". A hit egy személy ismeretében gyökerezik.
- De sokszor a legnagyobb csapdák egyike az az elképzelés, hogy Isten egészen biztosan sikerre vezet.
A hitből való élet végső lépcsőfoka a jellemmé érlelődés.
A jellem sok átmeneti formálódáson megy át.
Amikor imádkozunk, úgy érezzük, hogy körülvesz Isten áldása és közben formálódunk. 

Aztán visszatérünk hétköznapi tennivalóinkhoz és a dicsőség eltűnik.
A hitből élő ember nem szárnyra kapva emelkedik a magasba, hanem jár és nem fárad el. 

Itt már nem a megszentelődésről, hanem valami végtelenül magasabb hitről van szó, amelyet megmértek és kipróbáltak és amely valódinak bizonyult. 

Ábrahám nem a megszentelődés, hanem a hitből való élet mintaképe: a kipróbált hit a valóság Istenére épül.

"Ábrahám hitt Istennek" (Gal 3,6).

ÖSSZESZEDJEM MAGAM EHHEZ❓

"💞Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket" (2Kor 7,1).

"Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak..." Igényt tartok Isten ígéreteinek beteljesedésére és joggal, de ez csak az emberi oldal; az isteni oldal az, hogy az ígéretek által ismerem fel az Ő reám való igényét.
Például világosan tudatában vagyok-e annak, hogy testem a Szent Szellem temploma, vagy van olyan testi szokásom is, amely nem bírja el Isten világosságát?

A megszentelődés révén Isten Fia formálódik ki bennem és most nekem az iránta való engedelmesség által kell természeti életemet szellemivé alakítanom. Isten a legelrejtettebb részletekbe menően is nevel.

Amikor Ő megállít, ne tanácskozz testtel és vérrel, hanem tisztítsd meg magad azonnal. 

Tartsd magad tisztán napi munkád közepette. Tisztogatnom kell magam testem és szellemem minden tisztátalanságától, hogy mindkettő teljes összhangba jusson Isten természetével. 

Vajon szellemi beállítottságom teljes összhangban van-e Isten Fiának bennem levő életével, vagy értelmem még nincs neki alárendelve?

Az Úr Jézus Krisztus gondolkozásmódját alakítom-e ki magamban, aki sohasem beszélt az önmagához való jogairól, hanem belső éberségben maradva szellemét szakadatlanul alárendelte az Atyának?

Felelős vagyok azért, hogy szellememet egyetértésben tartsam az Ő szellemével. 

Ekkor Jézus Krisztus lassanként felemel az Atya akaratának való teljes odaszentelésbe, oda ahol Ő él, ahol már ügyet sem vetek semmi másra. Isten félelmében így viszem véghez megszentelődésemet.

Vezethet Isten az Ő útján és meglátják Őt mások is egyre jobban az életemben?

Vedd komolyan a dolgodat Istennel szemben és akkor minden mást figyelmen kívül hagyhatsz!
Legyen Isten a szó legszorosabb értelmében az első helyen az életedben!

 

A MUNKÁS URALKODÓ SZENVEDÉLYE❣️

"💞Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.,, 

(2Kor 5,9)"

Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben.
Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk".

Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. 

Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed?
Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik.

Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani.

Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27).
Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban.

Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki?
Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút.

A MESTER ÍTÉL❣️

"Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt" (2Kor 5,10)

Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetõknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett mûvében. 

Maradj állandóan Krisztus ítélõszéke elõtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. 

A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtõl erednek, bármilyen kegyes vagy is különben. 

Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned. 

Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." 

Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bûn büntetése, hogy megátalkodsz a bûnben. Nemcsak Isten bünteti a bûnt; hanem a bûn erõre kap és teljes mértékben visszafizet a bûnösnek. 

Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. 

Bûnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bûn. 

A bûn következményeitõl semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.

"Ha a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van..." (1Jn 1,7). 

Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklõbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.

A CSÜGGEDÉS ISKOLÁJA❣️

"💞És követvén őt, féltek..." (Mk 10,32)

Eleinte bizonyosak voltunk abban, hogy már mindent tudunk Jézus Krisztusról; gyönyörűség volt mindent eldobnunk és a szeretet merész bátorságával nekiindultunk. 

De most már nem vagyunk többé ilyen magabiztosak. 

Jézus előttünk megy és tekintete olyan különösen idegenszerű: "Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodtak." 

Jézus tud úgy nézni, hogy a tanítvány szíve gyökeréig megdermed, szellemileg szinte fuldoklik. 

Félelmet ébreszt bennem ez a különös valaki, aki kőkemény arcvonásaival és rettenthetetlen elszántságával előttem megy. 

Már nem barátom és nem tanácsadóm. Olyan szempont szerint cselekszik, amiről semmit sem tudok és ezért elrémülök. Először azt hittem, hogy értem Őt; de most már nem vagyok biztos ebben. 

Most kezdem észrevenni, hogy távolság van Jézus Krisztus és köztem; már nem lehetek bizalmas viszonyban vele.
Csak jár előttem, vissza nem fordul soha; sejtelmem sincs róla, hova megy, célja furcsa messzeségbe visz.

 
Jézus Krisztusnak magára kellett vennie minden bűnt és szenvedést, amit ember valaha megtapasztalhatott; 

ez teszi Őt olyan távolivá.
Erről az oldalról nézve nem ismerjük fel Őt, nem ismerünk rá életének egyetlen vonására sem és nem tudjuk, 

hogyan induljunk el Őt követni. 

Elöl halad, olyan vezér, aki nagyon idegenné lett nekünk, nincs vele bajtársi kapcsolatunk.

 
A csüggedés iskolája nélkülözhetetlenül szükséges a tanítvány életében. 

Enélkül az a veszély fenyeget, hogy visszatérünk saját kis tüzünkhöz és ott gyújtjuk meg lelkesedésünket (Ézs 50,10-11).
Amikor rád borul a csüggedés sötétsége, tarts ki, amíg elmúlik; mert ebből születik meg Jézus Krisztusnak az a követése, amely kibeszélhetetlen örömet jelent.

ENGEDELMESSÉG❣️

"💞Akinek odaszánjátok magatokat szolgául az engedelmességre, annak vagytok szolgái"

(Róm 6,26)

Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. 

Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. 

Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki.

Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön.
Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött hajlamok bilincseit.
Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: 

"Ezt azonnal meg kell kapnom" - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, 

hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgája vagy annak a kívánságnak.

Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna! Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltsága! 

Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat.
Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek" (Ézs 61,1).

Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is. 

"Ó én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom." Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. 

Könnyű elénekelni, hogy "Ő széttöri rabbilincsünk", de lehet, hogy ugyanakkor önmagadhoz kötött rabszolgaéletet élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte.

ISTEN ODAADJA MAGÁT❣️

"💞Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta" (Jn 3,16)

A megváltás nemcsak a bűntől való szabadulás vagy a személyes szentség megtapasztalása; 

Isten azért váltott meg, hogy teljesen megszabadítson önmagunktól a vele való egység érdekében. 

A megváltás felőli tapasztalatom a bűn alóli szabadulás és a személyes megszentelődés körül forog. 

Pedig megváltottnak lenni azt jelenti, hogy Isten Szelleme összekapcsolt engem Isten személyével.

A váltság által áthat engem valami, ami végtelenül nagyobb önmagamnál: Isten odaadása vesz körül. 

Ha úgy gondoljuk, hogy a szentség és a megszentelődés hirdetésére kaptunk megbízatást, 

akkor mellékvágányra futottunk. 

Isten arra hívott el, hogy Jézus Krisztust hirdessük; Isten megváltott a bűntől és megszentel, 

ezek az Ő odaadásának csodálatos gyümölcsei.

Az átadás nem tudatos hatás elérésére irányuló erőfeszítés, ez számítás lenne. 

Egész életünk tele van azzal az Egyetlennel, akinek odaszántuk magunkat.
Vigyázz, ne beszélj átadásról, ha te magad nem tudod, hogy mi az, és addig nem is tudod meg, 

amíg meg nem érted a János 3,16-ot, ti. azt, hogy Isten tökéletesen odaadta magát. 

Átadásunkban úgy adjuk oda magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát értünk: minden számítás nélkül. 

Sohase nézzünk átadásunk következményeire, hiszen életünket egészen Ő tölti be.

ÁTADÁS❣️

"💞És Péter kezdte mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged" (Mk 10,28)

Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. 

Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni."

Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik. 

Annyira önzően gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, 

nem pedig érte magáért. "Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán,

Szent Szellemmel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva, elmondhassam: 

Ezt tette Isten értem." Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe,

akkor átadásunk a Szent Szellem nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük.

Az igazi átadás nem számításból történik, hogy elnyerjük a mennyet, 

vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. 

Az átadás az, hogy Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem. 

Mi történik Jézus Krisztussal, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk?

A legtöbben közülünk elhagyják Őt. "Igen, Uram, hallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, 

a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább veled menni." 

Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom."

Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetünkből fakadó odaadáson túljussunk. 

Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. 

Lépj csak át rajta és Isten átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. 

Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban. 

Sokaknak közülünk csak elképzelésük van az átadásról.

LEGYEN ÜZENETED ÉS LÉGY MAGAD IS ÜZENET❣️

"💞Hirdesd az Igét!" (2Tim 4,2)

Nem azért vagyunk megváltva, hogy csak "csatornák" legyünk, hanem hogy Isten fiai és leányai legyünk.
Nem lettünk szellemi közegek, hanem szellemi üzenet hordozói, de legyen ez az üzenet önmagunknak egy része. Isten Fia maga volt az az üzenet, amit hozott.

Szavai szellem és élet voltak. Mivel az Ő tanítványai vagyunk, legyen életünk üzenetünk szentélye. 

A természetes szív bármilyen szolgálatra kész, csakhogy a szívnek a bűnről meggyőződve össze kell törnie, meg kell kereszteltetnie Szent Szellemmel és bele kell illenie Isten terveibe, mielőtt életünk saját üzenetünk szentélyévé lehet. Különbség van a bizonyságtevés és az igehirdetés között. 

Igehirdető az, aki megértette Isten hívását és el van szánva rá, hogy minden erejét és képességét latba veti, hogy egész lényével hirdesse Isten igazságát. Isten kivezet minket saját életünk felőli elképzeléseinkből és a maga számára használhatóvá formál, akárcsak a tanítványokat pünkösd után.

Pünkösd semmire sem akarta megtanítani a tanítványokat, hanem általa testet öltött bennük az, amit hirdettek. 

"Lesztek nekem tanúim" (Csel 1,8).

Engedj teljes szabadságot Istennek, amikor róla beszélsz! Mielőtt Isten üzenete másokat megszabadíthatna, először benned magadban kell a szabadulásnak valósággá lennie. 

Gyűjtsd össze a tényeket és világítsd meg bizonyságtételed által.

https://www.youtube.com/watch?v=G5AMpPnF9Ks

A VISSZAESÉS IDEJE❣️

"💞Vajon ti is el akartok menni?" (Jn 6,67)

Mélyre hatol ez a kérdés. Urunk szavai akkor érintenek legérzékenyebben, amikor a legegyszerűbben beszél. 

Tudjuk, hogy kicsoda Jézus, de Ő mégis megkérdezi: "Ti is el akartok menni?" 

Vele szemben mindig kockázatot vállaló magatartást kell tanúsítanunk.

 "Ettől kezdve sokan visszavonultak az ő tanítványai közül és nem jártak többé Ővele" (66. v.). 

Nem estek ugyan vissza a bűnbe, de nem jártak többé Jézussal. 

Ma sokan odaáldozzák magukat a Jézus Krisztusért végzett munkára, vagy áldozatai lesznek ennek a munkának 

- és mégsem járnak Ővele.

Isten állandóan afelé terel minket, hogy eggyé legyünk Jézus Krisztussal. 

Megszentelésünk után erre irányítja szellemi életünk iskolázását. 

Ha Isten világosan és érthetően megmutatta neked, hogy Ő mit akar, akkor ne próbálkozz valamilyen különleges úton kapcsolatban maradni vele, hanem éld természetesen életedet a Jézus Krisztustól való függésben. 

Sohase próbálj másként élni Istennel, csak az Ő gondolkozása szerint, azaz feltétel nélkül átadva magad neki. 

A Jézus Krisztussal járás titka az, hogy bizonyosan tudom: semmit sem tudok. 

Péter olyan valakit látott Jézusban, aki megváltotta őt és a világot.
De Urunk azt kívánja, hogy vele együtt hordozzuk az igát. 

"Nem én választottalak-e titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög" (70. v.).
Jézus Krisztus megfelel arra, amire Péter nem tud megfelelni. Mi sem felelhetünk mások helyett.

ÉLETÜNK ÁTADÁSA❣️

"💞Krisztussal együtt megfeszíttettem" (Gal 2,20)

Senki sem lehet egységben addig Jézus Krisztussal, amíg nem kész arra, hogy bűnein kívül a dolgok egész szemléletét is átadja.
Ha Isten Szellemétől felülről születtünk, akkor először elengedünk, azután megragadunk.
Ennek első mozzanata minden igényünk feladása. 

Az Úr nem azt akarja, hogy jóságot, kitartást, becsületességet vigyünk neki, hanem a valóságos, igazi bűneinket; ez minden, amit elvehet tőlünk.
És mit ad értük cserébe? Valódi, igazi igazságosságot.
Azonban fel kell adnunk minden jogcímünket arra, mintha lennénk valakik és igényt tarthatnánk Isten kíméletére.
Akkor azután megmutatja majd Isten Szelleme, hogy még mit kell odaadnunk.
A magamhoz való jogigényemet minden formájában oda kell adnom.
Kész vagyok-e átadni ragaszkodásomat mindahhoz, amim van: hajlamaimhoz és általában minden máshoz, hogy teljesen azonosuljak Jézus Krisztus halálával?
Mielőtt lemondunk valamiről, keserű, kínzó csalódottság fájdalmán kell átesnünk. 

Amikor valaki valóban úgy látja magát, amint az Úr látja őt, akkor nem teste utálatos bűnei rémítik meg legjobban, hanem szívének iszonyú büszkesége Jézus Krisztussal szemben.
Amikor az Úr világosságában látja meg magát, eltölti szívét a szégyen, az utálat és a kétségbeesés, 

mert meggyőződik saját mélységes bűnösségéről.
Ha az átadás kérdésével állsz szemben, menj csak át a válságon, adj oda mindent és Isten alkalmassá fog tenni mindarra, amit kíván tőled.

https://www.youtube.com/watch?v=qfqj8s01I2s

RENDÍTHETETLEN ÖRÖM❣️

"💞De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37)

Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; 

mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé.

A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé. Keresztyén hitünk alapja, kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, kikutathatatlan csodája, ami a Golgota keresztjén lett nyilvánvalóvá.

Olyan szeretet ez, amit sohasem tudunk és sohasem fogunk megérdemelni. 

Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben felettébb diadalmaskodunk, mégpedig olyan örömmel, amely nem lehetne bennünk azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek maguk alá látszanak temetni minket.

A gyakorlott úszó nagy örömmel úszik az olyan hullámverésben, amely a közepes úszót aggodalommal tölti el. Alkalmazd ezt a saját körülményeidre.
Éppen a nyomorúság, félelem, üldöztetés ébreszt bennünk túláradó örömet. 

Nem olyan dolgok ezek, amelyek ellen küzdenünk kell, hanem amelyekben felettébb diadalmaskodhatunk Őáltala, mégpedig nem ezeknek ellenére, hanem mindezek közepette.

A szent sohasem a szenvedés ellenére, hanem a szenvedés következtében ismeri meg az Úr örömét.
"Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett" (2Kor 7,4) - mondja Pál.

A rendíthetetlen öröm nem a múló dolgokon alapszik, hanem Isten változhatatlan szeretetére épül. Bármilyen borzasztóak vagy egyhangúak is élettapasztalataink, nem árthatnak Isten szeretetének, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

NÖVEKVŐ NYOMORÚSÁG KÖZÖTT❣️

"💞...sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (2Kor 6,4). 

A Mindenható kegyelmére van szükségünk, hogy megtehessük a következő lépést akkor is, ha semmit sem látunk és ha senki sem lát. - Ezt a következő lépést az átadásban, a tanulmányaidban, az olvasásban, a konyhában, vagy bármely kötelességedben tedd meg. 

Kegyelemre van szükségünk, hogy lelkesedés, látomás vagy szemlélők nélkül is megtehessük ezt a lépést. Sokkal több kegyelem és tudatos reá támaszkodás kell ehhez, mint az evangélium hirdetéséhez. 

Minden keresztyénnek részesülnie kell a testté létel lényegében hogy ti. mindent testté és vérré kell változtatni és utolsó részletéig kidolgozni. Amikor nincs látás és felemelő légkör, csak a dolgok hétköznapi menete és a közönséges tennivalók, akkor meglankadunk. 

Az Istenért és az emberekért végzett hosszú futásunkban csak az számít, amit hűséges és kitartó munkával végeztünk - és lehetőleg láthatatlanul. 

Szellemi életünk csak úgy marad töretlen, ha Istenre feltekintve élünk. Kérd Istent, hogy tartsa nyitva szellemi szemedet, hogy lássad a feltámadott Krisztust! Akkor lehetetlen, hogy a hétköznapi robotmunka lehangoljon. 

Szakadj el mindig újra a saját gondolkozásod kicsinyes és nyomorúságos voltától és fordulj oda János evangéliuma 13. fejezetéhez!

IGAZÁN ÚR Ő❓

"💞...csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól" (Csel 20,24)

Nem a sikeres tevékenységben van az öröm, hanem abban, ha teljesen betöltöm, 

amire Uram teremtett és újjászült. 

Urunk öröme az volt, hogy véghezvihette, amiért az Atya elküldte, és így szól: 

"Amiképpen engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket" (Jn 20,21).
Kaptam-e az Úrtól valamilyen szolgálatot?
Ha igen, akkor abban kell olyan hűnek lennem, hogy csak ezért a szolgálatért legyen drága az életem.
Gondolj arra, milyen jól esik majd hallanunk Jézus szavait:
"Jól van jó és hű szolgám" (Mt 25,21).
Boldogító az a tudat, ha megtetted azt, amire Ő elküldött.
Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk kijelölt helyét az életben, és szellemi értelemben 

akkor találjuk meg, amikor az Úrtól megkapjuk szolgálatunkat. 

Hogy ezt elnyerhessük, Jézussal kell közösségben lennünk; többnek kell Őt megismernünk, 

nemcsak személyes Megváltónak.

"Megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért" (Csel 9,16). "Szeretsz-e engem?" 

Ha igen, akkor "legeltesd az én juhaimat!"
Nincs válogatás a szolgálatban, csak feltétlen hűség Urunk megbízatása iránt, amit akkor ismersz fel, amikor a legszorosabb közösségben vagy Istennel.
Ha az Úrtól kaptál valamilyen szolgálatot, akkor tudod, hogy nem a szükségből ered az elhívatás, 

a szükség csak alkalom a munkálkodásra.

Arra vagy elhíva, hogy hű légy a szolgálatodban, amit akkor kaptál, amikor igazán kapcsolatban voltál Uraddal. 

De ez nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos küzdőtér van a számodra kijelölve Isten szolgálatában, hanem tekintetbe kell venned azt is, ha más területeken is szükség van a szolgálatodra.

IGAZ EZ RÓLAM IS❓

"💞De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem" (Csel 20,24)

Könnyebb látomás nélkül szolgálni Istennek, könnyebb elhivatás nélkül munkálkodni érte, 

mert akkor nem kell nyugtalankodnom az Ő követelményei miatt.

Akkor a józan emberi ész a vezetőm, bevonva keresztyén érzelmekkel. 

Több sikerrel, eredményesebben jársz, jobban engedhetsz szíved hajlamának, 

ha még nem lett valóságossá számodra Isten hívása.

De ha egyszer Jézus Krisztus hív el, akkor az Isten akaratára gondolva olyan lesz ez, mint az ösztöke: többé nem tudsz józan észokok alapján dolgozni érte.
Mi igazán drága nekem? Ha még nem ragadott meg Jézus Krisztus, akkor drága nekem a szolgálat, 

az idő, amit Istennek adok és a saját életem. 

Pál azt mondta, hogy csak azért tartja az életét drágának, 

hogy végezhesse a kapott megbízatást; tiltakozott az ellen, hogy bármi másra használja fel erejét.

A Cselekedetek 20,24-ben szinte nemes bosszankodását fejezi ki afelett, hogy kérték, legyen tekintettel saját magára. Aminek nem volt köze megbízatása teljesítéséhez, az teljesen közömbös volt a számára.

A gyakorlati munka versenyre kelhet az Istennek odaszánt élettel, mert ilyen érveléseken nyugszik:
"Gondold meg, milyen hasznos vagy itt!" vagy "Képzeld el, milyen hasznos lehetnél éppen ebben a munkában."

Az ilyen beállítottságban nem Jézus Krisztus a vezető, hanem a saját véleményünk arról, hol lehetünk a leghasznosabbak. Ne mérlegeld, hasznos vagy-e, vagy sem; de gondold meg, hogy nem a magadé vagy, hanem Istené!

MEG NEM KÖNNYÍTHETŐ MEGBÍZATÁS❣️

"💞Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17)

Így formálódik ki a szeretet. Isten szeretete őseredeti, nem csinált, hanem ez az Ő lénye.
A Szent Szellem egyesít minket Istennel, úgyhogy szeretete kifejezésre jut bennünk.
Nem az a cél, hogy a lélek a benne lakozó Szent Szellem által összekapcsolódjék Istennel, 

hanem hogy eggyé legyünk az Atyával úgy, amint Jézus is egy volt vele.
Milyen volt Jézus Krisztus egysége az Atyával? 

Olyan teljes, hogy az Atya leküldte Őt a földre, hogy feláldozza magát értünk. 

Jézus Krisztus pedig ezt mondta: "Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket" 

(Jn 20,21).

Az Úr fájdalmat okozó kérdésének fényében ismeri fel Péter, hogy mennyire szereti Őt; és most az következik:

 "Add tovább!" Ne bizonygasd, mennyire szeretsz, ne a kapott csodálatos kijelentésekről beszélj, 

hanem "legeltesd az én juhaimat". 

Jézusnak pedig sok rendkívül furcsa juha van, az egyik sáros, gubancos, a másik félénk és döfköd, a harmadik folyton elkóborol! Isten szeretetét lehetetlen kifárasztani és a bennem levő szeretet sem fárad ki, ha az egyetlen forrásból, belőle fakad. 

Isten szeretete nem veszi figyelembe a mi egyéniségünkből következő megkülönböztetéseket.

Ha szeretem Uramat, akkor nem engedhetem, hogy természetes vérmérsékletem vezessen, 

hanem az a dolgom, hogy legeltessem az Ő juhait.
Ezt a megbízatást nem lehet megkönnyíteni és nem lehet alóla kibújni. 

Vigyázz, nehogy meghamisítsd Isten szeretetét azzal, hogy a természetes emberi vonzalom alapján munkálkodsz, mert ez Isten szeretetének káromlásával végződik.

ÉREZTED-E AZ ÚR OKOZTA FÁJDALMAT❓

"💞Harmadszor is mondta neki: Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)

Érezted-e valaha, milyen mély fájdalmat okoz az Úr, ha lelked mélyén elevenedre tapint, oda, ahol érzékenységed lakik?
Az ördög sohasem sebez meg ott, sem a bűn, sem az emberi szeretet; Isten Igéjén kívül semmi sem hatol keresztül addig a mélységig. "Péter megszomorodott, hogy harmadszor is mondotta néki..." Kezdett rájönni arra, hogy az élete a maga valójában, lényegében Jézusnak volt odaszánva, 

és kezdte megérteni, mit jelent ez a türelmes kérdezgetés.
A legcsekélyebb önámítás sem maradt meg Péter lelkében, soha többé nem csapta be magát. 

Nem voltak többé szenvedélyes kitörései, sem fölényeskedő bátorság vagy túláradó érzelmek. 

Kijelentésként fedezte fel, mennyire szereti az Urat és csodálkozva mondta: "Uram, te mindent tudsz!" Kezdte észrevenni, mennyire szerette Jézust, de már nem mondta, hogy "nézd csak ezt, meg azt..." - hogy ezzel a szeretetét bizonygassa.
Az Úr kérdései lelepleznek engem önmagam előtt. Péter önmagában ismerte fel, mennyire szereti az Urat, többé semmi más nem létezett neki sem égen sem földön, csak az Úr Jézus. 

De ezt mindaddig nem tudta, amíg át nem járták szívét Jézus Krisztus vizsgáztató, sebet ütő kérdései.
Milyen türelmesen, határozottan és ügyesen bánik Jézus Krisztus Péterrel! 

Sohasem tesz fel idő előtt kérdéseket. Téged is csak ritkán - talán csak egyszer - von félre egy sarokba, hogy kikerülhetetlen kérdéseivel megsebezzen. 

Akkor ismered fel, hogy iránta való szereteted sokkal mélyebb, mintsem hogy fogadkozással bizonyíthatnád.

https://www.youtube.com/watch?v=D7IVIfsASoA

A KIKERÜLHETETLEN KÉRDÉS❣️

"💞Szeretsz-e engem?" (Jn 21,17)

,,Péter most már nem fogadkozik,, (Mt 26,33-35). 

A természetes egyéniség fogadkozik és ígérget. A személyiség szeretete azonban csak akkor mutatkozik meg, amikor Jézus Krisztusnak ez a kérdése fájdalmat okoz neki. 

Péter azelőtt úgy szerette Jézust, amint a természetes ember szereti a jó embert. 

Ez a vérmérséklet szerinti szeretet. 

Lehet, hogy mélyen gyökerezik az egyéniségben, de a legmélyén mégsem érinti meg a személyiségét. 

Az igazi szeretet sohasem fogadkozik. Jézus Krisztus mondta: "Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt" (Mt 10,32), vagyis aki nem csupán szóval vallja meg szeretetét, hanem mindazzal, amit tesz. 

Amíg ez a fájdalom nem hatol mélyre, amíg ki nem józanít minden önámításunkból, addig Isten Igéjének még nincs hatalma felettünk. Isten Igéje úgy tud sebezni, ahogy a bűn soha, mert a bűn eltompítja érzéseinket. Az Úr kérdése elmélyíti ezt az érzést és az elképzelhető leghevesebb fájdalmat okozza. 

Nemcsak természetünk vonalán, hanem mélyen, a személyiségünkben is megsebez. 

Az Úr Igéje olyan mélyre hat, hogy a lelket elválasztja a szellemtől, vagyis semmi ámítást nem tűr meg. 

Nem lehet lágy érzelmességgel fogadni az Úr kérdését, nem mondhatsz neki kedves szavakat, amikor egyenesen hozzád fordul, mert a seb túlságosan fáj, annyira, hogy minden egyéb aggodalmunkat kioltja.

Amikor az Úr az ő Igéjével utoléri gyermekét, fájdalmat okoz, de ahol megsebez, ott ki is jelenti magát.

https://www.youtube.com/watch?v=ZuURf9tLKRo