BELSŐ DÖNTÉS A BŰN TEKINTETÉBEN❣️

"💞Tudván azt, hogy a mi óemberünk Ővele együtt megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek" (Róm 6,6)

Vele együtt megfeszítve! Elszántam-e már magamat arra, hogy a bűnt igazán ki kell ölni magamból? 

Sok idő eltelik, mire eljutunk erre a belső döntésre a bűnt illetően, de életem nagy pillanata az, amikor elhatározom, hogy amint Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, úgy kell a bűnnek kihalnia belőlem.

Nem megfékezni, elnyomni vagy megakadályozni kell a bűnt, hanem keresztre feszíteni.
Senki sem juttathat el mást erre az elhatározásra.
Lehet, hogy komolyan meggyőződtünk bűnösségünk felől, mégis arra van szükségünk, hogy eljussunk erre a döntésre, amit Pál itt követel.

Szedd össze magad, jusson időd az Istennel való egyedüllétre, hozd meg ezt az erkölcsi döntést és mondd:
"Uram, azonosíts engem a te haláloddal egészen addig, amíg magam is tudom, hogy velem együtt a bűn is halott bennem." Döntsd el, hogy a bűn benned halálba legyen adva!
Nem valami isteni sejtésről van itt szó Pálnál, hanem mélyen gyökerező határozott megtapasztalásról.

Felkészültem-e arra, hogy a Szent Szellem kutató fénye mindaddig átvilágítson rajtam, míg már tudom, 

mit jelent a bűnös természet, vagyis az, ami Istennek bennem levő Szelleme ellen tör?
Ha igen, beleegyezem-e Isten halálos ítéletébe, amit erre a bűnös természetre is kimondott, hogy ti. teljesen azonosuljon Jézus halálával?

Beleéltem-e magam abba a dicsőséges előjogba, hogy Krisztussal együtt megfeszíttettem, és nem marad bennem, a testemben és véremben más, mint Krisztus élete?

"Krisztussal együtt megfeszíttettem.
Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20).

LÁTTAM ŐT❓

"💞Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban" (Mk 16,12)

Megváltottnak lenni és Jézust látni nem ugyanaz.
Sokan részesülnek Isten kegyelmében, akik sohasem látták Jézust. 

Mikor végre megláttad Jézust, nem lehetsz többé az, aki voltál és a dolgok sem hatnak rád úgy, 

mint azelőtt. 

Mindig tégy különbséget két dolog között: hogy milyennek látod Jézust és hogy mit tett Ő érted.
Ha csak arról tudsz, amit Jézus tett érted, akkor a te Istened nem elég nagy; ha azonban láttad Jézust olyannak, amilyen, akkor tapasztalataid jöhetnek és mehetnek, úgy fogod őket elviselni, mint "aki látja a láthatatlant"

 (Zsid 11,27).

A születése óta vak mindaddig nem tudta, kicsoda Jézus, amíg közelébe nem jutott és Ő ki nem jelentette magát neki. Jézus azoknak mutatja meg magát, akikért tett valamit; de nem írhatjuk elő neki, hogy mikor jöjjön.
Hirtelen, bármely szempillantásban jöhet.
"Most már látom Őt!" Jézusnak barátod előtt éppúgy meg kell jelennie, mint előtted; senki sem láthatja meg Jézust a te szemeddel. Mikor az egyik már látta Jézust, de a másik még nem, ott különválás jön létre.
Barátodat nem viheted addig Jézushoz, amíg Isten nem vonja őt. Láttad már Jézust? 

Akkor azt akarod, hogy mások is meglássák.

"Ezek is elmenvén, megjelentették a többieknek; ezeknek sem hittek" (Mk 16,13).
Még ha nem is hisznek, akkor is szólnod kell.
Ha elmondhatnám, bizton elhinnétek! S bárcsak elmondhatnám, mit láttam én!
De hogy mondhatnám el és hogy hinnétek, Míg Ő oda nem visz, ahol voltam én!

AZ Ő FELTÁMADÁSÁNAK RENDELTETÉSE❣️

"💞Avagy nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?"
(Lk 24,26)

Urunk keresztje a kapu az Ő életébe: feltámadása azt jelenti, hogy most már hatalma van átadni nekem az Ő életét. 

Ha újjászülettem felülről, a feltámadott Úrtól elnyerem az Ő igazi életét. 

Urunk feltámadásának az a rendeltetése, hogy "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

Rendeltetésének betöltése adja neki azt a jogot, hogy minket Isten fiaivá tegyen. 

Sohasem vagyunk olyan kapcsolatban Istennel, mint Isten Fia, de a Fiú bevisz minket a fiúság helyzetébe. 

Amikor az Úr a halálból feltámadt, teljesen új életre támadt fel, olyan életre, amelyben testté létele előtt nem élt. 

Olyan életre támadt fel, amely nem is létezett azelőtt.

Az Ő feltámadása azt jelenti nekünk, hogy minket is az Ő feltámadt életébe emel be, nem hagy meg régi életünkben. Jön egy nap, amikor majd a mi testünk is hasonlóvá lesz az Ő dicsőséges testéhez, de már most megismerhetjük az Ő feltámadásának erejét és járhatunk új életben.

"Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét" (Fil 3,10). 

"...amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket néki adtál"(Jn 17,2).

Az örök élet tapasztalati elnevezése: "Szent Szellem", aki itt és most az emberekben munkálkodik.
A Szent Szellem az az isteni személy, aki növekvő hatalommal tapasztalattá teszi nekünk a váltságot.
Hála legyen Istennek azért a dicső és felséges valóságért, hogy a Szent Szellem ki tudja formálni bennünk Jézus Krisztus igazi természetét, ha engedünk neki.

MIÉRT NEM BESZÉL NYÍLTAN❣️

 "💞 Megparancsolta nekik, hogy senkinek ne beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad" (Mk 9,9)

Ne beszélj semmit róla, amíg az Ember Fia benned fel nem támadt! Amíg a feltámadott Krisztus nem uralkodik annyira az életedben, hogy megérted, amit a történelmi Krisztus tanít. 

Amikor belsőleg megfelelő állapotba jutottál, Jézus szava olyan érthetővé lesz, hogy csodálkozol, miért nem értetted meg azelőtt. Nem érthetted meg előbb, mert nem voltál még abban az állapotban, hogy elviselhetted volna.

Urunk nem titkolja el ezeket a dolgokat; de nem tudjuk elviselni addig, míg szellemi életünk megfelelő érettségre el nem jut. "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok." Közösségbe kell jutnunk az Ő feltámadt életével, mielőtt egyetlen szavát is elhordozhatnánk.

Tudunk-e valamit arról, hogy Jézus feltámadt életének részeseivé lettünk? Ezt az a tény bizonyítja, hogy szavát kezdjük megérteni. Isten semmit sem jelenthet ki nekünk, ha az Ő Szelleme nincs bennünk.
Egyetlen makacs állásfoglalás megakadályozza Istent abban, hogy valamit is kijelentsen nekünk.

Ha valamelyik tantétel felől megcsontosodtak a nézeteink, Isten világossága nem fér hozzánk többé azon a vonalon.
Ez a tompa állapot feloldódik abban a pillanatban, mihelyt az Ő feltámadt élete munkálkodni kezd bennünk.

"Senkinek se beszéljék el ..." Olyan sokan elmondják, amit a megdicsőülés hegyén láttak. 

Valamiről látást kaptak és bizonyságot tesznek róla, de életük nincs összhangban azzal, az Ember Fia még nem támadt fel bennük. - Mikor ölt majd testet benned és bennem?

ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA❣️

"💞Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára"(1Pt 2,24)

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. 

Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. 

A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette.
Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. 

Az emberi élet alapjává a megváltást tette.
Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe. 

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt".

Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. 

Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. 

Már testté létele is a megváltás céljából történt.  Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt.

A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.

A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá.
A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel.
Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja. 

A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. 

A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

AZ Ő HALÁLTUSÁJA ÉS A MI TANÍTVÁNYSÁGUNK❣️

"💞 Akkor elment Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és mondta tanítványainak: ...maradjatok itt és vigyázzatok énvelem" (Mt 26,36-38)

Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, 

de legalább ne értsük félre. Isten és ember halálos harca ez egy személyben szemtől szemben a bűnnel. 

Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. 

Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput. 

Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, 

hogy meghalni jött erre a világra.

A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét.
Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon. Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó. 

Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében:

"Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre" (Lk 4,13).

Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. 

Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen. 

A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. 

Azért leplezi le, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk.
Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat.
Krisztus keresztje az ember Fiának diadala.
Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött.
Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.

A BIZALMATLANSÁG HATÁRAI❣️

"💞Íme eljön az óra... hogy eloszoljatok" (Jn 16,32)

Jézus itt nem feddi tanítványait. Hitük valódi volt, de meg volt zavarva; a valóság tényei közepette nem működött.
A tanítványok "szétszóródtak" ki-ki saját érdekeihez. Fogékonyak voltak olyan dolgok iránt, amelyeknek semmi közük sincs Jézus Krisztushoz.

Miután a megszentelődésben teljesen összekapcsolódtunk Istennel, hitünknek meg kell valósulnia hétköznapi életünk minden helyzetében és körülményeiben.
Szét kell szóródnunk, nem a munkába, hanem a belső pusztaságba, hogy ott megismerjük, mit jelent belsőleg elhalni Isten áldásaival szemben.

Készen vagyunk erre is? Nem mintha mi választanánk ezt az állapotot, de Isten irányítja úgy a körülményeinket, 

hogy ide jutunk. Míg át nem éltük ezt a megtapasztalást, hitünk érzésekkel és áldásokkal van kipárnázva.
De amikor eljutottunk idáig, akkor már mindegy, hová állít bennünket Isten, vagy hogy miből származik belső vigasztalanságunk - már magasztalni tudjuk Istent, hogy mindent jól cselekedett.

Ez az a hit, amit a valóság formál ki. "...és engem egyedül hagytok." 

Magára hagytuk-e Jézust, amikor gondviselése szétszórt minket? 

Azért hagytuk-e magára, mert nem ismertük fel Istent életkörülményeinkben? 

Isten fenséges akarata, hogy időnként sötétségbe jussunk. 

Kész vagyunk-e megengedni Istennek, hogy tetszése szerint cselekedjék velünk; felkészültünk-e arra,

hagy bizonyos áldásaitól megfosztva maradjunk?

Amíg Jézus Krisztus igazán Urunkká nem lesz, saját céljainknak szolgálunk. 

Hitünk valódi, de még nem állhatatos. Isten sohasem siet; ha várunk, rá fog mutatni arra, hogy nem Őt magát kívánjuk, hanem csak az áldásait. Ez az Istenben való életnek csak a kezdő foka.

"Bízzatok, én meggyőztem a világot!"Szellemi bátorságra van szükségünk.

MINDENT FELÜLMÚLÓ DICSÕSÉG❣️

"💞Az Úr küldött engem..., hogy szemeid megnyíljanak" (Csel 9,17)

Amikor Pál visszanyerte szeme világát, szellemi látást is kapott Jézus Krisztus személyérõl. 

Egész hátralevõ életében és igehirdetésében nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: 

"Elhatároztam, hogy egyébrõl ne tudjak köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettrõl" (1Kor 2,2). 

Pál szívét és gondolkozását soha többé nem vonzotta más, csak Jézus Krisztus.

Meg kell tanulnunk, hogy minden ízében épségben tartsuk a Jézus Krisztus meglátása által kapott jellemvonásunkat.

A szellemi ember maradandó jellemvonása, hogy önmaga elé állítja Jézus Krisztust, másoknak pedig értésére adja Isten céljait. Életének minden szenvedélye Jézus Krisztusra van összpontosítva. 

Valahányszor erre az ismertetõjelre bukkansz egy ember életében, megérzed, hogy az Isten szíve szerint való ember.

Ne engedd, hogy bármi is elfordítson téged Jézus Krisztus belsõ szemlélésétõl! 

Ez a próbája annak, hogy szellemi ember vagy-e, vagy sem. 

Nem szelleminek lenni azt jelenti, hogy más dolgok hatnak rád növekvõ vonzóerõvel.

Mióta Jézust megláttam
Veszni hagytam minden mást.
Lelkem szomjasan csodálja
a Bárányt a Golgotán!

SZÍVESSÉG VAGY SZÍVTELENSÉG MÁSOKKAL SZEMBEN💞

"💞A meghalt, sőt feltámadott Krisztus az, aki esedezik érettünk" (Róm 8,31-39)"

A Szent Szellem... esedezik a szentekért" (Róm 8,26-.27)

Van-e szükségünk más indokolásra ahhoz, hogy közbenjáró imádkozókká legyünk, mint az, hogy "Krisztus mindenkor él, hogy esedezzék érettünk" és hogy "a Szent Szellem esedezik a szentekért"? Olyan eleven kapcsolatban vagyunk-e embertársainkkal, hogy mint Istennek a Szent Szellem által tanított gyermekei végezzük értük a közbenjáró imádság szolgálatát? 

Kezdjük azokon a körülményeken, amelyek között élünk: otthonunk, foglalkozásunk, a minket, vagy másokat érintő jelenlegi válságos idők vajon letörnek-e bennünket? 

Nem vonnak-e ki Isten jelenlétéből, hogy ne maradjon időnk Őt dicsérni és neki hálát adni? 

Akkor álljunk meg és lépjünk Istennel olyan élő közösségbe, hogy a másokkal való kapcsolatunk megmaradjon a közbenjárás talaján, ezáltal Isten csodákat tehet.

Vigyázz, nehogy elébe vágj Istennek, miközben túlbuzgóan az Ő akaratát kívánod teljesíteni!
Ezerféle tevékenységünkkel túlfutunk rajta és ennek következtében annyira túl vagyunk terhelve emberekkel és nehézségekkel, hogy már nem magasztaljuk Istent és nem járunk közbe másokért.

Ha nyomorúság és szorongattatás tör ránk és már nem imádjuk Istent, akkor nemcsak vele szemben keményedünk meg, hanem saját magunkban is kétségbeesés támad. 

Isten olyan emberekkel hozhat össze minket, akik iránt egy cseppet sem vonzódunk és ha nem dicsőítjük Istent, akkor mi sem természetesebb, mint hogy szívtelenül bánunk velük. 

Elintézzük őket egy bibliai Igével, amely tőrdöfésként hat rájuk, vagy egy futtában odavetett tanáccsal magukra hagyjuk őket és odébbállunk.
A szívtelen keresztyén rettenetes fájdalmat okozhat Urunknak. Urunk és a Szent Szellem közbenjárása alatt élünk-e?