A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE 2.rész -❣️

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14)

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. 

Közvetlen környezetünkben jelentkezõ jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. 

Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerûbb munkát úgy végezhessem el, mint Õ. Úgy használom-e a törülközõt, mint Õ? 

Törülközõk, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. 

A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). 

Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Õ szemében. 

"Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezõre." 

Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". 

Sokan már az elsõ tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: 

"Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE❣️

"💞Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! 

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "

Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." 

Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. 

Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz.

A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. 

Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor.
Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "

Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. 

Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. 

Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40). 

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.

Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza. 

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban! 

Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. 

A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

"💞Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20)

Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok." Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. 

Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. 

Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te nem tudsz.

Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele, akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed hat a környezetedre - ha a világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van. 

Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. 

Őrizkedj az olyan emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. 

Ha a hasznosság a próbakő, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc. 

A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. 

Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. 

Urunk az ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel. 

Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

ÉLŐ TEOLÓGIA❣️

"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket" (Jn 12,35). 

Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen. 

Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul. 

"Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!" 

Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt, amiben Isten megvilágosított, legyen az a megszentelődés vagy bármi más, elkezdődik a romlás szellemi életedben. 

Váltsd az igazságot szüntelenül valóra; munkáld ki minden területen, különben még a már elnyert világosság is átokká lehet. A legnehezebben azzal az emberrel boldogulsz, aki önelégülten hivatkozik egy vallásos megtapasztalásra, amit azonban nem valósított meg az életében. 

Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg. Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie, hogy az életedben is láthatóvá váljék. 

Őrizkedj minden olyan hitbeli felfogástól, amely magaddal szemben engedékennyé tesz; az a pokolból való, bármilyen szépen is hangzik. 

A mi teológiánk meg kell hogy nyilvánuljon az élet leghétköznapibb vonatkozásaiban is. "

Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudókénál és a farizeusokénál..." (Mt 5,20) mondja az Úr, azaz erényesebbnek kell lenned a legerkölcsösebb lénynél is, akit csak ismersz. 

Lehet, hogy mindent tudsz a megszentelődésről, de nem élsz benne életed gyakorlati útjain. 

Testi, erkölcsi és szellemi életed minden kicsi részletének a váltság mértéke szerint kell megítéltetnie.

AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6). 

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak.

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!" 

Zárd be az ajtót! Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. 

Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat. A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról. "Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus. 

Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van. Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg! Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád. De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

"ÉN UGYAN..., DE Ő..."❣️

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11). 

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: 

"Én ugyan..., de Ő"? 

Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.

 "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.

Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? 

Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. 

Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? 

Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. 

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. 

A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? 

Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. 

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." 

János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.

 "Ő megkeresztel majd..." 

A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "
De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.