A TŰRÉS SZENVEDÉLYE❣️

,,💞Ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el! " (Hab 2,3)

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz.
A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. 

Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, 

hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27).

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát.
Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. 

Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket.
Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "

...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. 

A szellemi elégültség a gonosztól van.
"Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. -
"A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13).

Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk.
Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk.
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12).

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 

De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!

A BELÁTÁS NEM ÉRZELEM❣️

"💞Mert hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7).

Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk.

Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. 

Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. 

De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? 

Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, 

hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. 

Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. 

Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk. 

Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. 

Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, 

és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. 

Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk:

 "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". 

Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". 

Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, 

amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. 

Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.

A SZERETET SPONTÁN❣️

"A szeretet hosszútűrő, kegyes..." (1Kor 13,4-8).

A szeretet nem fontolgat előre, hanem szabadon, váratlan és szokatlan úton tör elő. 

Pál szeretetfogalmából hiányzik a számító bizonyosság.

Nem mondhatjuk: "Ezentúl semmi rosszat nem gondolok; mindent hinni fogok". A szeretetre jellemző az önkéntesség. 

Jézus kijelentéseiből nem csinálhatunk szabványt; de mikor a Szent Szellem az Ő útján járat minket, akkor önkéntelenül is az Ő követelményei szerint járunk és ha visszanézünk, csodálkozunk a meghitt érzés önzetlenségén, amely bizonyítja, hogy az igazi szeretet kényszer nélkül való.

A szeretet forrásai Istenben vannak, nem bennünk. Képtelenség Isten szeretetét a saját természetes szívünkben keresni; csak akkor van ott, mikor a Szent Szellem kiárasztotta ránk. 

Ha bizonygatni próbáljuk Istennek, mennyire szeretjük Őt, ez biztos jele annak, hogy nem szeretjük Őt.

Iránta való szeretetünket a teljes önkéntesség bizonyítja, az magától értetődően jön. 

Visszatekintve nem tudjuk megmondani, miért tettünk bizonyos dolgokat: a kényszer nélküli szeretet hozta létre őket.
Isten élete ilyen kényszer nélküli módon szabadon nyilvánul meg, mert a szeretet forrásai a Szent Szellemben vannak. (Róm 5,5).

A BIZONYTALANSÁGBAN KEGYELEM VAN❣️

"💞Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk" (1Jn 3,2)

Természetünk hajlamos arra, hogy számítgassunk és mérlegeljünk, ezért a bizonytalanságban rosszat látunk. 

Úgy képzeljük, hogy valamilyen célra kell törnünk, pedig a szellemi életnek nem ilyen a természete. 

A szellemi élet természete az, hogy bizonyosságunk van a bizonytalanságban is, ezért sehol sem rakunk fészket. 

A józan ész azt mondja: "Tegyük fel, hogy ha ilyen helyzetben lennék..." 

Nem tudjuk belegondolni magunkat olyan helyzetbe, amiben még nem voltunk. 

A józan eszünk szerinti élet egyik ismertelőjele a bizonyosság: de a szellemi életben ott van a bizonytalanság kegyelme. Ha bizonyossággal építünk Istenre, ez azt jelenti, hogy minden utunkban bizonytalanok vagyunk, nem tudjuk, 

mit hoz a holnap. 

Szomorú sóhajtozással szokták ezt így mondogatni, pedig inkább a lélegzetelállító várakozás kifejezése lehetne ez. 

Bizonytalanok vagyunk következő lépésünk felől, de bizonyosak vagyunk Istenben. 

Amint Istenre hagyatkozva megtesszük legközelebbi kötelességünket, Ő elhalmozza életünket meglepetésekkel.
Ha bizonyos hitbeli irányt akarunk képviselni, valami meghal; már nem Istenben hiszünk, 

csak a benne való hitben.
Jézus mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." A szellemi élet a gyermek élete.
Nem vagyunk bizonytalanságban Isten felől, de bizonytalanok vagyunk abban, mit tesz Ő legközelebb.
Ha csak a hitünkben vagyunk bizonyosak, szigorúak és méltóságteljesek leszünk.
Nézeteinken pedig a végérvényesség átka van. 

Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, életünk tele van örvendező bizonytalansággal és várakozással.
"Higgyetek énbennem" - mondta az Úr Jézus. 

Nem azt mondta: "Higgyétek el ezt meg ezt felőlem". Bízd rá az egész életedet! 

Dicsőségesen bizonytalan, hogy hogyan, de Ő jönni fog. Maradj hű hozzá!

AMIT ISTEN NEKED AD❣️

"💞A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5)

Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne.

 "A te életedet zsákmányul adom neked."
Mi többet kívánhat az ember az életénél?
Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki.

Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. 

Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el: 

"a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3).

Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? 

Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?"

Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: 

"Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. 

Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni.

Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. 

Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked."

Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. 

Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk.
Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: 

Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta.

Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.

MIT KÍVÁNSZ❓

"💞És te kívánsz-e magadnak nagyokat?" (Jer 45,5)

Nagy dolgokat kívánsz magadnak? Talán nem akarsz nagy ember lenni, de nem kívánsz Istentől nagy dolgokat magadnak? Isten szeretne önmagával szorosabban összekapcsolni, mint amennyire adományai elfogadása összekapcsol vele: azt szeretné, hogy megismerd Őt!

Nagy dolgok a véletlennek vannak alávetve: jönnek és mennek is. Isten soha semmit sem véletlenül ad nekünk. 

Nincs könnyebb, mint helyes kapcsolatba jutni Istennel, kivéve, amikor nem Őt magát akarod, hanem csak azt, amit ad. 

Ha még csak annyira jutottál, hogy Istentől dolgokat kérsz, akkor az átadásnak még az első lépéséig sem jutottál el. A magad felfogása szerinti keresztyén lettél.

"Kértem Istentől Szent Szellemet, de a várt nyugalmat és békességet mégsem adta meg nekem."
Isten azonnal rámutat az indítóokra: te nem az Urat keresed, hanem kapni akarsz valamit.
Jézus mondja: "Kérjetek és adatik nektek"!

 
Kérd Istentől, amit szeretnél megkapni, de ha nem jó dolgot kérsz, akkor még nem tudsz imádkozni. 

Amikor közelebb jutsz Istenhez, abbahagyod, hogy bizonyos dolgokért imádkozz.
"Jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8).

Minek akkor kérni? Azért, hogy megismerd Őt! Nagy dolgokat kívánsz magadnak?
Ó Uram, keresztelj meg engem Szent Szellemmel! 

Ha Ő nem teszi meg, ez csak azért van, mert még nem adtad át neki magadat egészen. 

Még van valami, amit nem akarsz megtenni!
Hajlandó vagy megkérdezni önmagadtól, hogy mit kívánsz Istentől és miért akarod?
Isten mondja: "Ne szólj nekem többé erről a dologról, hanem tedd, amit mondok. Jöjj hozzám!"
Isten a végső tökéletesség érdekében nem veszi tudomásul a jelenlegi állapotod.
Nem az a célja, hogy éppen most tegyen téged áldottá vagy boldoggá, Ő mindig a végső tökéletességen dolgozik: "...hogy egyek legyenek, mint mi" (Jn 17,11).

A LEGMAGASABB KAPASZKODÓ❣️

"💞Vedd a te fiadat... és áldozd meg égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked" 
(1Móz 22,2)

A jellem határozza meg, hogyan értelmezi valaki Isten akaratát (Zsolt 18,26-27)!
Ábrahám úgy értelmezte Isten parancsát, hogy meg kell ölnie a fiát. Csak egy rettenetes próba kínjának elszenvedése juttathatta el odáig, hogy ezt a hagyományos értelmezést figyelmen kívül hagyta.
Isten nem tudta másképp megtisztítani a hitét.

Ha őszinte hitünk szerint engedelmeskedünk Isten szavának, Ő minket is meg fog szabadítani olyan hagyományos értelmezésektől, amelyek torzítva mutatják be Őt.
Sok ilyen hamis hiedelemtől kell megszabadulnunk, amilyen pl. az, hogy Isten azért vesz el egy gyermeket, mert anyja túlságosan szereti.

Ez ördögi hazugság és egyben eltorzítja Isten igazi természetét. Ha az ördög meg tud akadályozni abban, hogy megmásszuk a legmagasabb kapaszkodót, akkor meg is teszi. Az a célja, hogy ne szabaduljunk meg az Istenről alkotott rossz elképzeléseinktől.

De ha hűek maradunk Istenhez, átvezet a tűzpróbán, amelyben jobban megismerjük Őt magát.
Ábrahám hitében az volt a nagyszerű, hogy kész volt bármit megtenni Istenért. Nem törődött vele, milyen hittétellel van ellentétben engedelmessége.
Ábrahám nem volt saját meggyőződésének kegyeskedő tisztelője, különben megölte volna Izsákot és az angyal szaváról feltételezte volna, hogy az az ördög szava.

Csak a vakhitű viselkedik így. Ha hű maradsz Istenhez, Ő minden akadályon át egyenesen az Ő megismerésének belső szentélyébe vezet, csakhogy ott mindig fel kell adnunk saját meggyőződésünket. Ne kérd Istentől, hogy próbáljon meg!
Ne mondd, mint Péter: "Veled kész vagyok... halálra menni". Ábrahám nem fogadkozott, hű maradt Istenhez és Isten megtisztította hitét.