NYÚLJUNK AZ ELÉRHETETLEN UTÁN❣️

"💞Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld 29,18)

Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit. 

Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön. 

Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet. 

Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad. 

Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is. "Ahol nincs látás..." 

Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni. 

Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást. 

Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. 

Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást. 

Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad? 

Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? 

Friss és életképes-e szellemi szemléletünk? 

ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️

"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk 14,28)

Urunk itt nem arról a költségről beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Ő számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerűség, majd a botránkozás és gyűlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységű halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idő és az örökkévalóság forog.

Jézus Krisztus felszámította a költséget.
Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."

Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. 

Azt jelentik, hogy az Ő hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nőket tudja felhasználni, akikben Ő mindent elvégzett.
"Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom."

Egyedül azokat a férfiakat és nőket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, 

akik őt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél.

Ezek a feltételek kemények, de dicsőségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit építünk.
Emésztő tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? 

Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek 

és - itt van a csapda. Őszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. 

Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele.
Az Ő épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.

SZABADSÁG AZ EVANGÉLIUM MÉLYSÉGE ALAPJÁN❣️

,,💞A szabadságban, amelyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg" (Gal 5,1)

A szellemi gondolkozású ember sohasem fog téged arra kérni, hogy "hidd ezt vagy azt".
Azt kéri, hogy számolj Jézus Krisztus mértékével. Nem azt kívánja tőlünk, hogy a Bibliában higgyünk, hanem, hogy higgyünk abban az egyetlenben, akit a Biblia kijelent (Jn 5,39-40).
Arra hívott el, hogy a lelkiismeret szabadságát mutassuk meg az embereknek, nem a vélemények szabadságát.
Ha Krisztus szabadságával lettünk szabaddá, akkor mások is eljutnak majd ebbe a szabadságba, amelyben Jézus Krisztus uralma valósul meg. Tartsd magadat Jézus Krisztus követelményeinek mértékéhez.
Nyakadat egyedül az Ő igájába hajtsd, ne végy magadra más igát és ne fogj be mást olyan igába, 

amit nem Jézus Krisztus tesz rájuk. Isten csak sokára tud megszabadítani minket attól a gondolattól, 

hogy aki nem úgy lát, mint mi, az okvetlenül téved. Isten soha nem így nézi ezt.
Csak egy szabadság van, Jézus szabadsága, amely lelkiismeretünkben munkálkodik, hogy képesek legyünk megtenni azt, ami helyes. Ne türelmetlenkedj!
Gondold meg, hogyan bánt veled Isten - türelemmel és gyengédséggel; de sohase hígítsd fel Isten igazságát! Haladjon csak a maga útján tovább, ne magyarázkodj a védelmében.
Jézus Krisztus azt mondta:
"Menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet"
(Mt 28,19), nem pedig ezt: "nyerjétek meg őket a saját véleményeteknek".

A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL❣️

"💞Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17)

Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás nem ember, hanem Isten gondolata; ezért megmérhetetlen a mélysége. A megváltás Isten nagy terve, nem pedig megtapasztalás. 

A tapasztalat csak kapu, amin át a megváltás bejön tudatos életünkbe. 

Ne hirdesd a tapasztalatot; hirdesd Isten nagy gondolatát. 

Amikor az Igét hirdetjük, nem arról kell beszélnünk, hogyan szabadulhat meg az ember a pokoltól és hogyan lehet erkölcsös és tiszta; hanem átadjuk az Istentől vett jó híreket. 

Jézus Krisztus a tanításában mindig kiemelte az ítéletet; ez Isten szeretetének a jele. 

Ne rokonszenvezz azzal a lélekkel, aki nehéznek találja, hogy Istenhez jusson. 

Nem Isten felelős ezért. Nekünk nem az okát kell kitalálnunk, hogy miért nehéz, hanem úgy kell bemutatnunk Isten hűségét, hogy Isten Szelleme felfedhesse, mi a baj. 

Az igehirdetés valódi próbája az, hogy mindenkit ítélet elé állít. 

Isten Szelleme mindenkit szembe fordít önmagával. 

Ha Jézus valaha olyan parancsot adott volna, aminek a betöltésére nem tudna minket képessé tenni, akkor hazug volna. 

Ha pedig mi állítunk korlátot engedelmességünk elé erőtlenségünk hangoztatásával, ez annyi, 

mintha azt mondanánk Istennek, hogy valamit kifelejtett a számításából.

Isten ereje meg kell, hogy ölje minden önbizalmunkat. 

A teljes erőtlenség és függés ad alkalmat Isten Szent Szellemének arra, hogy megbizonyítsa hatalmát bennünk

ÉLŐ KÖZBENJÁRÁS❣️

"💞Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által" (Ef 6,18).

Miközben előrehaladunk a közbenjáró imádságban, rájövünk, hogy Isten iránti engedelmességünk másoknak többe kerül, mint gondoltuk. 

Az a veszély ilyenkor, hogy részvétből imádkozunk azokért, akiket Isten - imádságainkra felelve - fokozatosan egészen más légkörbe emelt.
Istennel való élő összeköttetésünk megszűnik, valahányszor nem azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével, hanem visszaesünk az irántuk érzett részvétbe: a saját együttérzésünket és kíméletünket odatesszük az útba és ezzel Istent rendreutasítjuk.

Lehetetlen eredményesen közbenjárnunk, ha nem állunk egészen szilárdan Isten oldalára.
A legerősebben a személyes részvét és előítélet rombolja Istennel való viszonyunkat. 

Pedig közbenjárásunk kulcsa az Istennel való egységünk. Ha megszűnünk egységben lenni Istennel az imádságban, akkor ennek oka nem a saját bűnösségünk, hanem hamis részvétünk.

Aligha tételezhetjük fel, hogy a bűn szakítja meg a kapcsolatunkat Istennel az imádságban, de a részvét képes megszakítani vele ezt a kapcsolatot, ha így szólunk:
"Nem engedhetem, hogy ez vagy az megtörténjék."

Így egy pillanat alatt elveszíthetjük élő kapcsolatunkat Istennel. 

A közbenjárás nem ad időt vagy hajlandóságot arra, hogy édesbús énedért könyörögj.
Nem kell kizárnod a magadra gondolást: - teljesen egy vagy Istennel a mások iránti érdeklődésben.
Az éles ítélőképesség által Isten a közbenjárásra hív, nem arra, hogy másokban hibát találj.

A TŰRÉS SZENVEDÉLYE❣️

,,💞Ha késik is, bízzál benne, mert eljön, el fog jönni, nem marad el! " (Hab 2,3)

A tűrés nem közönyösség. A tűrés erős sziklához hasonlítható, amely minden viharral szembenéz.
A tűrés forrása az, ha látjuk Istent, mert ez belsőleg megvilágosít. 

Mózes nem azért tartott ki, mert helyes fogalmai voltak a jogról és a kötelességteljesítésről, 

hanem mert látta Istent. 

"Erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27).

Aki látja Istent, az nem egy ügynek vagy külön célnak szolgál: magának Istennek szolgáltatja ki magát.
Hogy egy indítás Istentől van-e, azt abból tudod meg, hogy az Ő Szelleme sugallja. 

Azok a dolgok naggyá és erőssé lesznek az életedben, mert Isten erősíti és eleveníti meg őket.
Ha Isten szellemi értelemben átvezet a pusztai megkísértésen (mint ahogyan Fiát valóságosan is átvezette rajta), anélkül, hogy egy szót is szólna, tarts ki; lesz erőd a kitartásra, mert látod Istent. "

...ha késik is, bízzál benne" (Hab 2,3).

Az az igazi látás próbaköve, ha többre igyekszünk, mint amit már elértünk. 

A szellemi elégültség a gonosztól van.
"Mivel fizessek az Úrnak?" - mondja a zsoltáros. -
"A szabadulásért való poharat felemelem" (Zsolt 116,12-13).

Hajlamosak vagyunk önmagunkban keresni a megelégedést. "Most megkaptam ezt, most már megszentelődtem teljesen, most már kitartok" - így azonnal a romlás útjára jutunk.
Többre kell törekednünk, mint amit már elértünk.
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék..." (Fil 3,12).

Ha csak annyink van, mint amennyit megtapasztaltunk, akkor semmink sincs. 

De ha Isten látomása ihlet meg, akkor többünk van a megtapasztaltnál.
Őrizkedj a szellemi elernyedéstől!

A BELÁTÁS NEM ÉRZELEM❣️

"💞Mert hitben járunk, nem látásban" (2Kor 5,7).

Egy ideig tudatában vagyunk annak, hogy Isten törődik velünk, csak amikor Isten elkezd bennünket felhasználni vállalkozásaiban, szánalmas képet vágunk, próbákról és nehézségekről beszélünk.

Holott Isten egész idő alatt a kötelességünket végezteti velünk, jelentéktelen emberekkel. 

Senki nem szeretne szellemileg jelentéktelen lenni, ha segíteni tudna magán. 

De elvégezhetjük-e kötelességünket, amikor Isten már bezárta az üdvösség kapuját? 

Sokan közülünk mindig szeretnének dicsfényben kivilágított szentek lenni, túláradó ihletettséggel, 

hogy Isten angyalai folyton velünk foglalkozzanak. 

Az aranyba metszett szent nem jó semmire; nem igazi, nem alkalmas a hétköznapi életre. 

Mi itt férfiak és nők vagyunk, nem földre szállt angyalok, hogy elvégezzük a munkát a világon, mégpedig azzal a végtelen hatalommal, amely szembe tud nézni a nehézségekkel, hiszen felülről születtünk. 

Ha megpróbáljuk visszaidézni az ihletettség ritka pillanatait, ez annak a jele, hogy nem Istent magát keressük. 

Bálványunkká lettek azok a pillanatok, amikor Isten jött és beszélt hozzánk, 

és makacskodunk, hogy tegye meg újra, holott Isten azt kívánja, hogy hitben járjunk. 

Sokan közülünk leheveredve megállapítjuk:

 "Addig mit sem tehetek, míg Isten nem jelenik meg nekem". 

Nem fog megjelenni, és ihletettség nélkül kelünk majd fel anélkül, hogy Isten csak átfutóan is érintett volna. De azután meglepődünk: "Ó, hiszen Ő egész idő alatt itt volt és én nem is vettem észre". 

Ne élj a ritka pillanatoknak, azok csak meglepetések. Isten megérint majd minket sugallatával, 

amikor látja, hogy már nem vagyunk abban a veszélyben, hogy az elfordítana minket tőle. 

Nem kell szabályt csinálnunk a sugalmazás pillanataiból; szabályunk a kötelességteljesítés.