HA ELJUTUNK ODÁIG -3.❣️

,,💞Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk. "Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. 

Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat.

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük.
De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied?
Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat
(Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, 

hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.

A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak.

Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled. Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, 

Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül:
"Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni. 

Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

HA ELJUTUNK ODÁIG❣️ -2. rész

,,💞Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred. 

"Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!"(Jn 1,39-40)

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! 

Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.

"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..." (43).
Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk. 

Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el.

Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. 

A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle. 

A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg.

Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent.
Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. 

"Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén."

Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? 

Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet.

Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne. 

De hiszen éppen ezt akarja!
"Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23).
Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.

HA ELJUTUNK ODÁIG❣️

Ahol a bûn és a bánat megszûnik, megkezdõdik a hálaének és a szent élet.

"💞Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28)

Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltûnõen kevés az igazán fontos kérdés az életben, 

de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" 

Ha hozzá megyek, akkor õszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bûntõl és énekelni kezdek az Úrnak. 

Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerû, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" 

De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bûntõl, akkor Jézushoz kell menned.

Jézus Krisztus saját magát teszi próbakõvé. Figyeld meg csak, mikor használja Õ ezt a szót: Jöjj! 

Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását:

 "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. 

A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyû és menj! 

Bízd rá magad arra, amit Õ mond! 

Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.

"...én megnyugtatlak titeket", azaz megerõsítlek. 

Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: "Kihúzlak az ágyból, megszabadítlak erõtlenségedtõl és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élõhalott állapotodból, amibe jutottál - holott élsz. 

Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülrõl való, megelevenítõ erõvel." 

Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát". 

De hát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ❣️ 2.rész

Keress, ha még nem találtál!"Keressetek és találtok!" (Lk 11,9).

"Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek" (Jak 4,3).

Ha az élet dolgait kéred Isten dolgai helyett, akkor rosszul kérsz, azaz önmagad kívánsz érvényesülni.
Minél inkább kívánod érvényesíteni önmagadat, annál kevésbé keresed Istent.

 "Keressetek és találtok!" Láss neki a munkának, csak ez az egy érdekeljen!

Kerested-e már Istent valaha egész szívedből, vagy csak elernyedten kiáltottál fel hozzá egy lelki idegfájdalom állapotában? Keress, szedd össze magad és találsz!
"Ó, mindnyájan, akik szomjúhoztok, jertek e vizekre"
(Ézs 55,1). Szomjazol-e vagy közönyös vagy?

Vallásos megtapasztalásod úgy kielégít, hogy semmi többet nem kívánsz Istentől? 

A tapasztalat csak a kapubejárat, de nem ez a cél. Vigyázz, nehogy tapasztalatra építsd hitedet, mert azonnal kiérződik belőle a bírálat hangja.

Nem tudod másnak továbbadni, amire te találtál rá, de vágyat támaszthatsz a szívében az után, 

ami a tiéd.
"Zörgessetek és megnyittatik néktek."
"Közeledjetek az Istenhez!" Zörgess!
Az ajtó be van zárva és fájdalmas szívdobogással zörgetsz. "Tisztítsátok meg kezeteket" (Jak 4,8), zörgess kicsit hangosabban, és rájössz, hogy piszkos vagy.

"Tisztítsátok meg szíveteket!" Milyen személyesen hangzik ez - most már kétségbeejtően komoly a dolog, most kész vagy mindenre. "Gyötrődj és kínlódj!" (Mik 4,10). 

Gyötrődtél-e már valaha Isten színe előtt belső életed állapota miatt?
Most már nyoma sincs benned az önsajnálkozásnak, de összetört szívvel, leverten és rémülten fedezed fel, miféle ember vagy úgy, ahogy vagy.

- "Alázzátok meg magatokat!" (Jak 4,10). Isten ajtaján zörgetni megalázó foglalkozás, a megfeszített latorral egy sorban kell zörgetned, de "a zörgetőnek megnyittatik" (Mt 7,7)

A LEGKÖZELEBBI LEGJOBB TENNIVALÓ❣️

"💞Kérj, ha még nem kaptál! Aki kér, mind kap" (Lk 11,10)

Nincs nehezebb, mint kérni. Kívánkozunk és vágyódunk, emésztjük magunkat és szenvedünk, 

de csak akkor kérünk, ha a legvégsőkig jutottunk.
Amit nem érzünk valóságnak, az indít minket a kérésre. Kértél-e már valaha belső szegénységed mélységéből?

"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől..." (Jak 1,5), de bizonyosodj meg arról, hogy nincs bölcsességed.
A szellemi valóságba nem juthatsz fel bármikor, amikor akarsz. Ha nem vagy valódi szellemi ember, 

a legközelebbi legjobb tennivalód, hogy kérj Istentől Szent Szellemet Jézus Krisztus ígérete alapján.

(Lk 11,13).

Egyedül a Szent Szellem teheti valósággá benned mindazt, amit Jézus tett érted.

"Aki kér, mind kap." Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kapsz, ha nem kérsz (Mt 5,45), 

de amíg nem jutsz el a kérésig, addig nem Istentől fogadod el.
Elfogadni azt jelenti, hogy gyermeki viszonyban vagy Istennel és most már értelmesen és erkölcsi felelősséggel méltányolod, hogy ezeket a dolgokat Istentől kaptad.

"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége..."
Ha rájössz, hogy nincs, azért jössz rá, mert már kapcsolatba jutottál a szellemi valósággal; 

ne tedd fel újra a szemellenzőt: az ésszerűséget.

Az emberek azt mondják: hirdesd nekünk az egyszerű evangéliumot, azaz ne szólj arról, hogy szentté kell lennünk, mert nyomorult koldusoknak érezzük magunkat és ez nem kellemes. 

Ez, hogy "kérj", azt jelenti: koldulj!

Vannak, akik elég szegények ahhoz, hogy szegénységükből hasznot húzzanak. 

Szellemi értelemben is így van ez. Sohasem kapunk, ha nem szegénységünkből kérünk, hanem bírvágyból.

Egy szegény sem kérne, ha nem hajtaná szegénységének kínzó állapota a kérésre, ezért nem szégyell koldulni. - Boldogok a szellemben koldusok.

MI KÖVETKEZIK EZ UTÁN?

Határozd el, hogy többet ismersz meg, mint mások."
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket" (Jn 13,17)

Ha magad nem akarod elvágni a horgonyköteleket, Isten viharral szakítja majd el és kiküld téged.
Vess rá mindent Istenre, aztán indulj ki az Ő céljainak nagy, áradó vizeire, akkor majd megnyílik a szemed! Ha Jézusban hiszel, nem töltöd egész idődet csendes vizeken a kikötő gátjain belül -teli örömmel ugyan, de mindig lekötve.

Ki kell menned a kikötőből, a gáton túl Isten nagy mélységeire, hogy ismerni tanulj és legyen szellemi ítélőképességed. Amikor tudod, hogy meg kellene tenned valamit és megteszed, mindjárt többet tudsz.
Kutasd fel, hol rekedtél meg szellemileg és rá fogsz jönni, hogy ott, ahol tudtad: meg kellene tenned valamit és nem tetted meg, mert közvetlenül senki sem szólított fel rá. 

Csakhogy most már oda a felfogó- és ítélőképességed.

Döntő válságok idején szellemileg szétszórt vagy, ahelyett hogy szellemileg fegyelmeznéd magad.
Veszedelmes, ha a megismerés útján húzódozol a továbblépéstől.
Az engedelmesség utánzata az az állapot, amikor az önfeláldozás alkalmait hajszolod.
A buzgóság nem azonos a szellemi ítélőképességgel.
Könnyebb feláldoznod magad, mint betöltened szellemi rendeltetésedet, amiről a Róma 12,1-2 beszél.
Sokkal jobban teszed, ha Isten akaratát felismerve, az Ő célját igyekszel betölteni, mintha önfeláldozásból nagy tetteket viszel véghez.ű

"Jobb az engedelmesség a véres áldozatnál" (1Sám 15,22).
Őrizkedj attól, hogy visszafelé figyelj és arra nézz, ami valamikor voltál, mikor Isten azt akarja, hogy azzá légy, aki sohasem voltál.
"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti..." (Jn 7,17)

MEG NE LANKADJ❣️

"💞Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt" (Jn 14,13)

Betöltöm-e ezt a belső szolgálatot? A közbenjáró imádság nem válik rejtett csapdává, nincs ott benne az elvakultság vagy a gőg veszedelme. Rejtett szolgálat ez, olyan gyümölcsöket hoz, amelyek által az Atya dicsőíttetik.

Szellemi életemet egyetlen középpontba kell gyűjtenem:
Uram váltságműve köré. Jézus Krisztus uralkodik-e egyre inkább életem felett? 

Ha életem középpontja és nagy mozgató ereje az Úr engesztelő áldozata, akkor életem minden szakaszán gyümölcsöt hoz neki. Időt kell szakítanom arra, hogy világosan lássam, mi az én erőközpontom.

Csak egy percet is kiszakítok-e a hatvanból arra, hogy ezen elgondolkozzam? 

"Ha énbennem maradtok" - csak ebből a központból kiindulva cselekedjetek, gondolkozzatok és munkálkodjatok folytonosan, akkor "kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek" (Jn 15,7).

Benne maradok-e? Szentelek-e erre időt, hogy benne maradjak?
Mi a legnagyobb erőtényező az életemben? Másokért való munka, szolgálat, önfeláldozóan megpróbálok Istenért dolgozni? Az Úr engesztelő áldozata legyen az, ami a legnagyobb erőt árasztja az életembe.

Nem az formál bennünket, amire a legtöbb időt szánjuk, hanem az, ami a legnagyobb hatással van ránk.
El kell határoznunk, hogy hajlamainkat erre korlátozzuk és összpontosítsuk.

"Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt."
A tanítvány, aki Jézusban marad, maga Isten akarata! 

Látszólagos szabad elhatározása nem más, mint Isten előre megfontolt végzése. Titokzatos?
Következtetéseinknek ellentmond és lehetetlen?
Igen, de a szent életében dicsőségesen igaz.