NEM ÍTÉLKEZŐ LELKÜLET❣️

"💞Ne ítélj, hogy ne ítéltessél" (Mt 7,1).

Jézus azt mondta az ítélkezésről: ne tedd!
Az átlagkeresztyén nagyon élesen ítélkező egyén.
Az ember megszokta, hogy ítélkezzék, de a szellemi világban semmit nem érünk el vele. Az ítélkezésben a kritizált ember erejét és képességeit szétromboljuk.

Egyedül a Szent Szellem tud a valóságnak megfelelően ítélni, csak Ő tudja sértés és sebek nélkül megmutatni, mi a rossz. Lehetetlen Istennel közösségben lenned, amikor ítélkező vagy: ez keménnyé, kegyetlenné tesz, és meghagy abban a hamis kenetteljességben, hogy felsőbbrendű lény vagy.

Jézus azt mondja: mint tanítvány, műveld ki magadban azt, hogy nem ítélkezel. 

Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra elérni. Őrizkedj attól, ami felsőbbrendű lénynek tüntethet fel! 

Nem lehet kikerülnöd Jézus átható tekintetét.
Ha meglátom a szálkát a te szemedben, ez azt jelenti, hogy az enyémben gerenda van. 

Isten minden rosszat belém helyez, amit meglátok benned. Valahányszor ítélkezem, magamat ítélem el (Róm 2,17-20).

Hagyd abba a mások méregetését. Minden ember életében több olyan tényező van, amiről nem tudunk. Isten első dolga, hogy szellemi nagytakarítást végez bennünk; ez után már a lehetősége sem marad meg annak, hogy büszke legyen az ember. Azóta én sem találok olyan embert, aki miatt kétségbe kellene esnem, miután felismertem, hogy én mi lennék Isten kegyelme nélkül.

HOGY ÉRTED EZT❓

"💞Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért... 

Titeket pedig barátaimnak mondalak" (Jn 15,13.15)

Jézus nem azt kéri tőlem, hogy meghaljak érte, hanem hogy életemet engedjem át neki.
Péter azt mondja: "Az életemet adom érted" (Jn 13,37) és így is gondolta; nagyszerű érzéke volt a hősiesség iránt.
Baj volna, ha képtelenek lennénk hasonló kijelentést tenni, mint Péter. 

Kötelességérzetünkből csak akkor válnak tettek, ha hősiesen elszánjuk rá magunkat. 

Kérdezte-e már valaha tőled az Úr: "Leteszed-e az életedet énértem?"

Sokkal könnyebb meghalni, mint napról napra letenni az életemet magas elhivatásom tudatában.
Nem a ragyogó pillanatokért születtünk, de fényükben kell járnunk hétköznapi útjainkat.
Jézus életében csak egy ragyogó pillanat volt: a megdicsőülés hegyén, amikor másodszor is megüresítette önmagát a dicsőségtől és lejött a gonosz szellemektől megszállt völgybe. 

Jézus harminchárom éven keresztül mindig újra letette az életét azért, hogy az Atya akaratát cselekedje, és János azt mondja: "mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi testvéreinkért" (1Jn 3,16).

Ez ellenkezik az ember természetével. Ha Jézus barátja vagyok, önként és átgondoltan le kell tennem az életemet érte. Nehéz dolog ez és hála Istennek, hogy nehéz.
Könnyű a váltságot elfogadni, mert az Istennek került sokba, de nehéz az életemmel bebizonyítani, hogy megváltott vagyok. 

Isten megment egy embert, megtölti Szent Szellemével és így szól: 

"Most munkáld ki, légy hű hozzám, noha a körülötted levő dolgok hűtlenségre csábítanak."
"Titeket pedig barátaimnak mondalak."
Légy hű barátodhoz, gondolj arra, hogy e testben élt életedben az Ő becsülete forog kockán.

IGYEKEZZ A NAPI VESZÕDSÉGGEL KAPCSOLATBAN IS❣️

"💞Ragasszatok mellé..." (2Pt 1,5)

Részesévé lettél az isteni természetnek - mondja Péter -, most tehát egész figyelmedet összpontosítsd és alakíts ki magadban helyes szokásokat, minden szorgalmadat és figyelmedet összeszedve. 

Mindazt hozzá kell "ragasztanunk" szokásainkhoz, ami a jellemhez tartozik.

Egy ember sem születik úgy, mint kész jellem, akár természetes, akár szellemi-lelki születésről legyen is szó: a jellemet formálni kell. 

Nem születtünk szokásokkal: ki kell alakítanunk a szokásokat az új élet alapján, amit Isten helyezett belénk. Ne gondoljuk, hogy kivilágított díszpéldánnyá kell lennünk, legyünk a hétköznapi élet közönséges emberei, akiken mégis ott ragyog Isten kegyelme. 

Jellemünket a hétköznapi robotmunka próbálja meg.

A szellemi életben komoly akadály, hogy nagy dolgokat szeretnénk tenni. "Jézus fogott egy kendőt és elkezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,4-5).

Vannak idők, amikor nincsenek ragyogó és izgató élmények, hanem csak a naponkénti egyforma munka taposómalma.
A megszokott munkát Isten arra használja fel, hogy ihletettségünk időszakai közben megpihentessen minket.

Ne várd, hogy Isten mindig felemelő pillanatokban részesítsen, de tanulj meg lélekölő munka közben is Isten erejéből élni. Ez a hozzá "ragasztás", ez a nehéz.
Azt mondjuk, mi nem várjuk Istentől, hogy a kényelem virágágyain vigyen be az üdvösségbe, mégis úgy teszünk, mintha ezt várnánk. A legparányibb dolog, amiben engedelmeskedem, 

Isten kegyelmének egész mindenható erejét hordozza. 

Ha teljesítem kötelességemet - nem magáért a kötelességért, hanem azért, mert hiszem, hogy Isten kormányozza körülményeimet, akkor engedelmességemben Isten egész kegyelme az enyém a váltság alapján.

IGYEKEZZ ELHATÁROZÁSAIDAT ILLETÕEN❣️

,,💞 "Maradjatok énbennem!" (Jn 15,4)

Az Úr Jézus az Ő Szellemét a váltság alapján helyezte belém, nekem pedig ki kell formálnom magamban azt a gondolkozást, amely teljes összhangban van Urammal.
Nem Isten fogja véghezvinni, hogy Jézushoz hasonlóan gondolkozzam, nekem magamnak kell ezt megtennem; foglyul kell ejtenem minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

 "Maradjatok énbennem" - a szellemi élet kérdéseiben, a pénzügyekben és minden olyan dologban, ami az emberi életet azzá teszi, ami. Nem élünk beskatulyázva. Nem hárítom-e el, ha Isten belenyúl életkörülményeimbe, mert azt gondolom, hogy ez akadályozza a vele való közösségemet? 

Micsoda orcátlanság ez. Nem számítanak az életkörülményeim, éppolyan biztosan maradhatok Jézusban ezek között is, mint az imaórán.
Nem nekem kell a körülményeimen változtatnom.

Urunk zavartalanul megmaradt az Atyában, otthon volt Istennél, bárhova vitte is Őt. Soha nem Ő maga választotta meg életkörülményeit, hanem mindenben alázatos volt Atyja rendelkezései iránt.

Gondolj Urunk életének csodálatos nyugalmára!
Mi izgatottan kapaszkodunk Istenbe; nincs meg bennünk a Krisztussal az Istenben elrejtett élet derűs nyugalma.
Gondolj azokra a dolgokra, amelyek kilendítenek a Krisztusban maradásból 

- "Igen, Uram, benned maradok, de várj csak még egy percet, ezt meg kell tennem; Igen, amikor ezt befejeztem, benned maradok;
Csak teljen el ez a hét, és minden rendben lesz, akkor benned maradok." Rajta! Maradj benne most!
Eleinte még igyekezned kell erre, amíg annyira törvényévé válik életednek, hogy öntudatlanul is benne maradsz.
Határozd el, hogy Jézusban maradsz, bárhova állítson is téged!

https://www.youtube.com/watch?v=RLJAeue0m9s

HA ELJUTUNK ODÁIG -3.❣️

,,💞Ahol természetadta hajlamaink meghalnak és megszentelten, át-adottan élünk. "Kövessetek engem!" (Mk 1,17)

A Jézushoz jutás egyik legnagyobb akadálya a hajlamunk adta mentegetődzés. 

Természetes hajlamainkból korlátokat állítunk magunk elé. Ha mégis Jézushoz megyünk, akkor az első, amire rájövünk, hogy Jézus figyelembe sem veszi természetes hajlamainkat.

Azt képzeljük, hogy tehetségünket Istennek szentelhetjük.
De hogyan szentelhetnéd Istennek azt, ami nem a tied?
Csak egyet szentelhetsz oda neki: a magadhoz való jogodat
(Róm 12,1).

Ha át akarod adni Istennek a magadhoz való jogodat, akkor Isten szent kísérletet visz végbe rajtad. 

Isten kísérletei mindig sikerülnek. A szent igazi jellemzője a belső eredetiség, amely abból fakad, 

hogy átadta magát Jézus Krisztusnak.

A szent életéből szüntelenül buzog a rendkívüli életnek csodálatos forrása; Isten Szelleme mindig friss vízforrás benne. A szent tisztában van azzal, hogy Isten rendezi el a körülményeket, ennek következtében nem siránkozik, hanem aggodalmaskodás nélkül átadja magát Jézusnak.

Tapasztalatodból azonban ne csinálj alapelvet; hadd bánjon Isten olyan személyesen és eredeti módon másokkal is, mint veled. Ha átadod magad Jézusnak és mész, amikor hív, 

Ő szüntelenül mondja majd másoknak is - rajtad keresztül:
"Jöjj"; és ha kimégy az életbe, Krisztus "jöjj" szavát fogod visszhangozni. 

Minden lélekkel ez történik, aki átadta magát és Jézushoz ment. Odamentem-e én is? 

Odamegyek-e most?

HA ELJUTUNK ODÁIG❣️ -2. rész

,,💞Ahol az önző érdek kialszik és valódi érdeklődés ébred. 

"Mester, hol lakol? - Jöjjetek és lássátok meg!"(Jn 1,39-40)

"Nála maradtak azon a napon." Körülbelül ennyi az egész, amire legtöbben eljutottunk; aztán felriadunk az adott körülményekre, felébred önzésünk és máris odavan a Jézusban maradás! 

Pedig nincs az életben olyan állapot, amikor nem maradhatnánk Jézusban.

"Te Simon vagy, téged Kéfásnak fognak hívni..." (43).
Isten csak azon a helyen írja fel az új nevet életünkre, ahol kiirthatta belőlünk az önzést, büszkeséget és önelégültséget. Némelyikünkön az új név csak itt-ott pettyekben látható, mint valami szellemi himlő, hellyel-közzel, pedig látszólag rendben vagyunk. 

Amikor felöltjük legjobb szellemi magatartásunkat, azt gondolhatná valaki, hogy a szentségnek ki tudja, milyen magas fokára jutottunk már el.

Csak meg ne nézzen, ha már nem vagyunk abban a hangulatban. 

A tanítvány olyan ember, akit egészen befed az új név; az önzés, a gőg és önelégültség teljesen ki van irtva belőle. 

A büszkeség önmagunk istenítése, és ma nem a farizeusok, hanem a publikánusok módján van meg.

Ha azt mondod: "Ó, én nem vagyok szent", ez elfogadható az emberi gőgnek, de öntudatlanul is káromlod vele Istent.
Szó szerint azt jelenti: visszautasítom, hogy Isten szentté tegyen. 

"Túlságosan gyenge és reménytelen vagyok; kívül esem a váltság hatáskörén."

Az emberek előtti megalázkodás öntudatlan istenkáromlás. Miért nem vagy szent? 

Vagy azért, mert nem akarsz szent lenni, vagy mert nem hiszed, hogy Isten azzá tehet.

Azt mondod, az lenne a legjobb, ha Isten - miután megváltott - egyenesen a mennybe vinne. 

De hiszen éppen ezt akarja!
"Hozzá megyünk és nála otthonunk lesz" (Jn 14,23).
Ne legyenek kikötéseid, legyen Jézus mindeneddé, és Ő hazavisz téged magával, nemcsak egy napra, hanem örökre.

HA ELJUTUNK ODÁIG❣️

Ahol a bûn és a bánat megszûnik, megkezdõdik a hálaének és a szent élet.

"💞Jöjjetek énhozzám!" (Mt 11,28)

Szeretnék én is odajutni? Most lehet. Feltûnõen kevés az igazán fontos kérdés az életben, 

de Jézus szavaiban erre is van felelet: "Jöjjetek énhozzám!" 

Ha hozzá megyek, akkor õszinte vágyaimból valóságos élet lesz; valósággal elszakadok a bûntõl és énekelni kezdek az Úrnak. 

Mentél-e már valaha Jézushoz? Figyeld meg, milyen megátalkodott a szíved, bármit inkább megtennél, mint ezt az egyszerû, gyermeki lépést: "Jöjj hozzám!" 

De ha szeretnél valóságosan elszakadni a bûntõl, akkor Jézushoz kell menned.

Jézus Krisztus saját magát teszi próbakõvé. Figyeld meg csak, mikor használja Õ ezt a szót: Jöjj! 

Azokban a pillanatokban, amikor a legkevésbé várod, hallod az Úr halk suttogását:

 "Jöjjetek énhozzám" és máris vonzani kezd magához. 

A Jézussal való személyes kapcsolat mindent megváltoztat. Légy eléggé együgyû és menj! 

Bízd rá magad arra, amit Õ mond! 

Akkor megyünk, ha akaratunkat határozottan elengedjük és mindent önként átadunk neki.

"...én megnyugtatlak titeket", azaz megerõsítlek. 

Nem: "lefektetlek és a kezedet fogva álomba ringatlak", hanem: "Kihúzlak az ágyból, megszabadítlak erõtlenségedtõl és bágyadtságodtól, kihozlak abból az élõhalott állapotodból, amibe jutottál - holott élsz. 

Betöltelek az élet lelkével és felruházlak felülrõl való, megelevenítõ erõvel." 

Mi pedig meghatódva arról beszélünk, hogy "el kell szenvednünk az Úr akaratát". 

De hát akkor hol marad Isten Fiának fenséges hatalma és életereje?!