NYUGTALANKODOL❓

"💞Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek" (Jn 14,27).

 

Vannak idők, amikor békességünk tájékozatlanságon alapszik; ha azonban ráébredünk a véres valóságra, az élet tényeire, belső békességünk lehetetlenné válik - kivéve, ha Jézustól kaptuk. 
Amikor Urunk békességről beszél, akkor békességet teremt. Szavai mindig "szellem és élet".

Befogadtam-e valaha, amit Jézus ígért? ?Az én békességemet adom nektek" - ez a békesség tölt el bennünket, ha Krisztus ábrázatát szemléljük és nyugalmát észleljük. 

Kínosan zűrzavaros helyzetben vagy talán éppen most? 

Felrettentenek a hullámok, amelyeket az Ő gondviselése engedett meg? Mintha hited szikláit elborítanák. 

Még most sem találtad meg a békesség, az öröm vagy a vigasztalás forrását? 

Minden kopár és terméketlen? Akkor nézz felfelé és fogadd be az Úr Jézus nagy nyugalmát! 

A visszatükrözödő békességed annak a bizonyossága, hogy rendben vagy Istennel, mert szabad a lelkedet feléje fordítanod. 

Ha azonban nem vagy rendben Istennel, nem tudsz másfelé fordulni, csak önmagad felé. 

Ha megengeded, hogy valami eltakarja előled Jézus Krisztus arcát, akkor vagy nyugtalankodsz vagy hamis békességed van. 

Felnézel-e ebben a rád nehezedő helyzetben Jézusra, hogy békességet kapj tőle? 

Ha igen, akkor Ő a békesség jóságos forrása lesz benned és általad. 

De ha magad próbálsz segíteni magadon, ezzel mintegy kitörlöd Őt az életedből és megérdemled, ami ér. 

Azért nyugtalankodunk, mert figyelmen kívül hagyjuk Őt. 

Amikor Jézus Krisztussal tanácskozunk, nyugtalanságunk azonnal eltűnik, mert benne nincs békétlenség, és mert nekünk egyetlen gondunk az lesz, hogy benne maradjunk. 

Tárj ki mindent előtte és a nehézségekben, fájdalmas veszteségekben és szomorúságban halld meg, 

mit mond Ő: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!"

A VELE VALÓ BARÁTSÁGUNK GYÜMÖLCSE❣️

"💞Titeket pedig barátaimnak mondottalak ..." (Jn 15,15)

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. 

A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.

De amint kiszolgáltatjuk magunkat, a Szent Szellem megtölt Jézus örömével.

Az önzetlenség végső célja, hogy életünket adjuk barátunkért. 

Amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk, az a vágy tölt be, hogy odaadjuk életünket Jézusért. 

Még gondolatunkban sem fordul meg, hogy ezzel áldozatot hoznánk, mert a Szent Szellem szeretetszenvedélye teljesen betölt. 

Urunk az önfeláldozó élet megtestesítője: "Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt cselekszem, én Istenem" (Zsolt 40,9). Egyre túláradóbb örömmel haladt előre önmaga odaáldozásában. 

Alárendeltem-e magam valaha is Jézus Krisztusnak feltétel nélküli odaadással? 

Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagod, akkor nincs áldás áldozatodon. 

De amikor szemedet Őrá irányítod áldozathozatalod közben, akkor lassan, de biztosan érvényre jut benned az Ő átformáló ereje. 

Ne engedd, hogy természetes hajlamaid gátolják a szeretetben járásodat. 

A szeretet kiölésének egyik gyakori és legkegyetlenebb módja a természetes hajlamokon alapuló megvetés. 

A szent szeretete az Úr Jézus. Isten szeretése nem érzelmi vonzódás; úgy szeretni, amint Isten szeret, 

a lehető leggyakorlatibb szeretet. "Titeket pedig barátaimnak mondottalak." 

Ez a barátság a bennünk megteremtett új életre épül, és nincsenek rokon vonásai régi életünkkel, 

hanem csak az Istenből való új élettel. 

Kimondhatatlanul alázatos, mocsoktalanul tiszta és feltétel nélkül Istennek alárendelt élet.

BŰNEINK LAJSTROMA❣️

"💞Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?" (Mt 7,9)

Urunk itt ezzel a képpel világítja meg az imádságot: amikor a jó gyermek jót kér. 

Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten a meghallgatásnál nem venné figyelembe hozzá való viszonyunkat (Mt 5,45). 

Ne mondd soha, hogy Isten nem akarja megadni, amiért imádkozol! 

Ne ülj le csüggedten, hanem keresd meg az okát, nézd meg a lajstromot: szerinte való viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, társaiddal - "jó gyermek" vagy-e ezekben? "

Ó, Uram, ingerült és mogorva voltam, de szükségem van a te szellemi áldásaidra". 

Nem kaphatod meg, nélkülöznöd kell mindaddig, míg újra a jó gyermek állapotába nem jutottál. Összetévesztjük az ellenszegülést a hűséggel, az Istennel való okoskodást az odaszánással. 

Nem akarjuk megnézni bűnlajstromunkat. 

Talán pénzt kérek Istentől valamire, amire szükségem van, amikor még van kifizetetlen adósságom? Kértem Istentől szabadságot, míg ugyanazt valakinek a hozzám tartozók közül nem adom meg? Valakinek nem bocsátottam meg, nem voltam kedves hozzá, nem éltem úgy, mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim között (12. v.). 

Isten gyermekévé csak újjászületés által lehetek, de Isten gyermekének is csak akkor vagyok jó, ha a világosságban járok. 

Közülünk a legtöbbnél kegyes közhelyekből áll az imádság: érzés dolga, rejtélyes kapcsolat Istennel. Mindannyian nagyon ügyesek vagyunk abban, hogy szellemi ködbe burkolózzunk. 

Ha megnézzük a bűnlajstromot, nagyon világosan meg fogjuk látni, mi nincs rendben nálunk: - ez a barátság, ez az adósság, ez a kedélyállapot. 

Mit sem használ, ha imádkozunk is, de nem élünk úgy, mint Isten gyermekei. 

Csak akkor - mondja Jézus -, "aki kér, mind kap".

AZ IMÁDKOZÁS LEHETÕSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE❣️

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van...,, (Mt 6,6)

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". 

Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni.
Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak. 

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanánk: "Ezt meg azt meg kell tenned!" Zárd be az ajtót!

Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat.
A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról.
"Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus.
Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van.

Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg!
Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád.

De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT❣️

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).

Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők.
A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. 

Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. 

Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége.

Szegénységem az, amiben boldog vagyok. 

Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. 

Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. 

A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. 

Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik.

 "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

" Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. 

Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? 

Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. 

A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. 

Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. 

Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

ÖNTUDATOSSÁG❣️

"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28)

Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. 

Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. 

Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét. 

Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni. 

De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot! 

Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni. Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle, nehogy hirtelen magad maradj. 

Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük! 

A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám." 

Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. 

Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.

VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ❓

"💞Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt.
Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így?

Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. 

Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "

Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. 

Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. 

Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. 

Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! 

Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? 

Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. 

Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle.