ÍV A FELHŐKBEN❣️

"💞Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között"

(1Móz 9,13)

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget.
"Miért nem szabadít meg engem Isten?"
Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba.
"Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele?

 
Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni.
Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. 

Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak.
Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. 

Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk.

Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: 

"Most hiszek!"

 
Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent.
Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

A SZENT SZELLEM TEMPLOMA❣️

"💞Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40)

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt.
Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné.
Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett.
Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek.
A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. 

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12).

 
Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. 

Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan.
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27).

 
Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent.
Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket.

Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. 

A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal.
Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

 
"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul"

(Róm 12,1).

 
Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? 

Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés:
testem a Szent Szellem temploma.

AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE❣️

,,💞Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. ,, 1Móz 2,9; Jel 22,2; Ez 28,13

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet.
Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben.
A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát. Így van ez az értelmi élettel is.
Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk. Erkölcsi téren is így van.
Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem.
Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem.
Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg. 

Ez igaz szellemi téren is.
Jézus mondta: "E világon nyomorúságtok lesz" - azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni;
"de bízzatok, én legyőztem a világot" (Jn 16,33).
Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.
A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

"SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyõzõ szavakban állott, hanem Szellemnek és erõnek a megmutatásában" (1Kor 2,4)

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. 

Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Õrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! 

Bízd rá magad Isten megmentõ hatalmának bizonyosságára és Õ a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.
Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. 

Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Õ váltságának valóságát. 

Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. 

Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. 

Ez a megszentelõdés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelõdést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelõdést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). 

Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Õ szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG❣️

"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12)

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő.
Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával.
Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába.
Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből.
"Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek."
Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.
A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik.
Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. 

A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek.
Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. 

Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak.
Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson.
Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!

TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM❣️

"💓Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bûnös" 

( Jak 2,10).

Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. 

A törvény soha nem változik, a legnemesebbtõl és a leggyengébbtõl is ugyanazt követeli.
Az Istentõl rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. 

Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden idõben és az örökkévalóságban is.
Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. 

Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.

 "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül.
De a törvény jöttével megelevenedett a bûn és én meghaltam" (Róm 7,9-10). 

Amint ezt felismerjük, Isten Szelleme meggyõz minket bûnösségünkrõl. 

Amíg az ember erre a pontra el nem jut és nem látja be, hogy reménytelenül elveszett, addig Krisztus keresztje üres komédia a szemében.
A saját bûnösségünkrõl való meggyõzõdés köt félelemmel a törvényhez és az embert reménytelenné teszi: 

"A bûn alá vagyok rekesztve és kiszolgáltatva neki." 

Én, az Istennek adós bûnös nem juthatok Istennel helyes viszonyba, ez lehetetlen. 

Csak egyetlen úton jöhetek rendbe vele: Jézus Krisztus halála által! 

Meg kell szabadulnom attól a bennem lappangó gondolattól is, hogy valaha engedelmességem által helyes viszonyba juthatok vele - ugyan ki tudna közülünk tökéletesen engedelmeskedni Istennek valaha is?!

Csak akkor ismerjük fel a törvény hatalmát, amikor így közelít hozzánk: "ha..." Isten soha nem kényszerít.
Néha szeretnénk, ha kényszerítene, máskor megint, ha békén hagyna.
De ha Isten akarata uralomra jut bennünk, akkor minden kényszernek vége! 

Amint szabad elhatározásunkból engedelmeskedünk Istennek, megmozdítja érdekünkben a legtávolabbi csillagot és a legkisebb homokszemet is, hogy mindenható hatalmával segítsen rajtunk.

ISTEN KEGYELME ÁLTAL VAGYOK, AMI VAGYOK❣️

"...az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló" (1Kor 15,10)

Meggyalázza a Teremtőt az a mód, ahogyan mi tehetetlenségünkről beszélünk. 

Elégtelen voltunk siratása Istent szidalmazza, mert azt jelenti, hogy nem vesz tudomást rólunk. 

Váljék szokásoddá annak a begyakorlása, hogy Isten előtt megvizsgálod mindazt, ami emberek előtt olyan alázatosnak hangzik és akkor ijedten rájössz, milyen vakmerően szemtelenek az ilyen megállapítások.

"Ó, nem kellene azt mondanom, hogy megszentelődtem, nem vagyok én szent." 

Mondd csak ki ezt Isten előtt és ott azt jelentené: "Uram, neked lehetetlen, hogy megszabadíts és megszentelj engem; vannak lehetőségeid, de nem az én számomra; annyi tökéletlenség van az agyamban és a testemben is, Uram, hogy ez lehetetlen."

Talán az emberek fülének csodálatosan alázatosnak hangzik ez, de Isten előtt bizalmatlanság. 

És megfordítva: azok a dolgok, amelyek Isten előtt alázatról tanúskodnak, az emberek előtt éppen az ellenkezőjének tűnnek.

Ha ezt mondod: "Köszönöm Istenem, tudom, hogy megszabadítottál és megszenteltél engem", ez Isten szemében az alázat tetőfoka; ez mutatja, hogy teljesen átadtad magad Istennek és tudod, hogy Ő hű.
Sohase törd azon a fejed, hogy az emberek előtt alázatosan hangzik-e, amit mondasz: csak Isten előtt légy mindig alázatos, legyen Ő neked mindenben minden.

Csak egyetlen kapcsolat számít: a te személyes kapcsolatod a személyes Megváltóval és Úrral. 

Engedj el minden mást, de ezt az egyet őrizd minden áron, és Isten véghez viszi tervét az életeddel. 

Egyetlen emberélet felbecsülhetetlen érték lehet Isten céljai szempontjából - és ez lehet éppen a te életed.