HOGYAN TUDOM MEG?

Engedelmesség -

"💞Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Mt 11,25).

Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre.
Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől. 

Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. 

De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől, azonnal munkához lát a sötétség és a halál.

Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. 

De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény.

Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény.

"Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is." Már most megértheted.
Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz.
A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. 

Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz.
Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!

KIENGESZTELÉS❣️

"💞Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).

A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva.
A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan.
A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki. 

Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL. 

Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.

A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus magára vette e testben elkövetett bűneinket, de magára vette a bűn örökségét is, amihez senki nem tudott hozzáférni. Isten "bűnné tette" tulajdon Fiát, hogy a bűnösből szentet alkothasson. 

Az egész Biblián átvonul ez a kijelentés, hogy Urunk a világ bűnét nem részvéttel elhordozta, hanem azonosult vele: bűnné lett.

Az egész emberi nemzetség összes bűnét önként magára vette és hordozta saját személyében: 

Isten azt, "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk", és így az egész emberi fajt a megváltás talajára helyezte. 

Jézus Krisztus visszaállította az emberiséget eredeti Isteni rendeltetésébe és most már bárki beléphet az Istennel való közösségbe annak alapján, amit Urunk véghezvitt a kereszten. 

Ember nem válthatja meg magát; a megváltás Isten műve; teljesen lezárt, kész egész. 

Hogy kire vonatkozik, személyes döntésünk kérdése.

Mindig különbséget kell tennünk az egyes ember életében a megváltás kijelentése és a megmentés tudatos megtapasztalása között.

MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?

"💞Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük.
Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: 

"Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8)

Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni.

Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! 

De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk. 

Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. 

Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni.

A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? 

Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből?
Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled.

Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében.
Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar!
Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.

HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK❣️

"💞...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem"

 (1Kor 9,16)

Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. 

Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti.
Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri.

Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket."
Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy.
Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más.
Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. 

Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid.

Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" 

Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét.
Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. 

Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele.
Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.

MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE❣️

"💞Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21)

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. 

Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá.
Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. 

Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele.

A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." 

Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. 

Rád is tekintett már Jézus valamikor?

Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. 

Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem.

Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete.
"Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..."

Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. 

Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust.

 "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31)

Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. 

Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) 

- nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. 

Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. 

Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. 

Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). 

Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). 

Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. 

A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. 

De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.

ISTENI ÉLETSZABÁLY❣️

   "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48)

Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt. 

Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. 

Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. 

De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. 

"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7), 

Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk. 

Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent.

 "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34). 

A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg, hanem az Istenhez való hasonlóságban. 

Ha Isten Szelleme belsőleg átformált, akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben, nem pedig jó emberi tulajdonságok. Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre, mint Isten élete, nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni. 

A keresztyén embernek az a titka, hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne. 

Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg, nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel. 

Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe, csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.