ŐRIZŐJE VAGYOK-E A TESTVÉREMNEK?

"Mert közülünk senki sem él önmagának" (Róm 14,7)

Felderengett már előtted valaha, hogy Isten előtt felelős vagy másokért? 

Ha például elhajlok Istentől saját útjaimra, mindenki szenved körülöttem. 

Isten minket "együtt ültetett a mennyekbe" (Ef 2,6). 

"És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind" (1Kor 12,26). 

Környezetedben mindenki szenvedni fog, ha testi önzést, gondolataidban hanyagságot, erkölcsi tompaságot, szellemi áporodottságot engedsz meg magadnak, vagy ha szellemileg elzárkózol.

 "De ugyan ki olyan tökéletes - mondod, hogy ilyen magas követelményeknek eleget tehetne?"
A mi elégséges voltunk Istentől - és csakis tőle van.
"Lesztek nékem tanúim" (Csel 1,8). Hányan hajlandók közülünk Jézus Krisztusért latba vetni minden idegszálukat, minden szellemi, erkölcsi és lelki erejüket? 

Pedig tanúnak lenni - Isten szerinti értelmezésben - ezt jelenti. Sok időre van szükségünk, míg ezt elérjük - légy türelmes önmagaddal szemben.
Miért hagyott minket Isten a földön?
Azért, hogy megszabaduljunk és megszentelődjünk?
Nem, hanem azért, hogy Őérte éljünk! Kész vagyok-e megtöretett kenyér és kiöntött bor lenni Őérte?
Kész vagyok-e életem mostani szakaszát, sőt egész életemet halálba adni - kivéve azt az egyet, hogy férfiakat és nőket Jézus Krisztus tanítványaivá tegyek?
Érte odaadott szolgáló élettel adhatok csak neki hálát csodálatos váltságáért. 

Gondold meg, hogy mindannyiunknak meg van az a lehetősége, hogy "kivettetünk, mint az ezüst salakja" - hogy "míg másoknak prédikálunk, magunk valamiképpen méltatlanná ne legyünk"

(1Kor 9, 27).

https://www.youtube.com/watch?v=QPQ1v661yo0

A FIGYELÉS ISKOLÁJA❣️

"💞Amit nektek a sötétben mondok; a világosságban mondjátok és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek" (Mt 10,27)

Időnként átvezet minket Isten a sötétség iskoláján, hogy megtanuljunk Őreá figyelni. 

Az énekes madarakat a sötétben tanítják énekelni; minket Isten a keze árnyékába helyez, míg megtanulunk Őreá figyelni. "Amit néktek a sötétben mondok..." - ügyelj arra, hol tesz át Isten a sötétbe és amikor ott vagy, ki ne nyisd a szád! Talán éppen most vesz körül a sötétség körülményeid folytán vagy Istennel való életedben? Akkor maradj nyugton. 

Ha a sötétben kinyitod a szádat, hamis hangnemben szólalsz meg: a sötétség a figyelés ideje. 

Másoknak se beszélj róla, ne keresd könyvekben, mi lehet a sötétség oka, hanem figyelj felfelé, mint aki hallgatózik. Ha másoknak beszélsz, nem hallod meg, amit Isten mond. 

Amikor homály vesz körül, figyelj, és Isten drága üzenetet ad majd neked valaki számára, amikor majd újra kijutsz a napfényre. Minden sötét időszak után örömünk megalázottsággal keveredik össze - 

Ha csak örömünk van, kérdés, hogy hallottuk-e egyáltalán Istent -, örülünk annak, hogy hallottuk a szavát és megaláz, amiért olyan sokára hallottuk meg:
"Milyen nehezen értettem meg!
Pedig Isten napokon és heteken át mondta."
Most adhatja meg Isten neked a megalázkodás ajándékát és vele együtt a szívnek azt a szelídségét, amely most már mindig kész Istenre figyelni.

https://www.youtube.com/watch?v=EpobpUdNCp8

ODAADÁSSAL HALLGASD ŐT❣️

"💞Szólj Uram, mert hallja a te szolgád" (1Sám 3,10)

Abból, hogy egy dologban határozottan döntöttem Isten szava mellett, még nem következik, hogy mindenre figyelek majd, amit Ő mond. Szívem és felfogóképességem tompasága Isten mondanivalója iránt elárulja, hogy sem nem szeretem, sem nem tisztelem Őt. Ha szeretem barátomat, önkéntelenül rájövök, mire gondol, és Jézus azt mondja:
"Ti az én barátaim vagytok" (Jn 15,14).
Engedetlen voltam ezen a héten az Úr egyik vagy másik szava iránt?

Ha felismertem volna, hogy Jézus szólt, aligha lettem volna iránta tudatosan engedetlen. 

De a legtöbben annyira nem tiszteljük Istent, hogy meg sem halljuk, amit mond, mintha meg sem szólalt volna. Szellemi életemnek az a rendeltetése, hogy teljesen eggyé váljék Jézus Krisztussal és mindig meghalljam, ha Isten szól és tudjam hogy Ő is mindig hall engem (Jn 11,40).

Ha kapcsolatban vagyok Jézus Krisztussal és odaadással figyelek rá, akkor mindig meghallom Istent.
Egy szál liliom, egy fa, vagy Istennek egyik szolgája is továbbíthatja nekem az Ő üzenetét. Az akadályoz meg a figyelésben, hogy más dolgokkal foglalkozom.
Nem azon múlik hogy nem akarom meghallani Őt, hanem az átadásom körül van a baj. 

Átadom magam bizonyos dolgoknak, szolgálatnak, meggyőződéseknek, Isten pedig mondhat, amit akar, meg se hallom.
A gyermek magatartása mindig ez: "Szólj Uram, mert hallja a te szolgád, gyermeked".
Ha nem gyakorlom ezt, hogy odaadással figyeljek rá, akkor Isten szavát csak bizonyos alkalmakkor hallom meg; máskor pedig olyasmikkel foglalom el magam, amikről azt gondolom, meg kell tennem, közben azonban megsüketülök Isten felé.
Hallottam-e ma Isten szavát?

https://www.youtube.com/watch?v=XnEqUDM3Xho

KELL-E FIGYELNEM❓

"💞És mondták Mózesnek: Te beszélj velünk és mi hallgatunk, de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk"- (2Móz 20,19)

Nem tudatosan vagyunk engedetlenek Isten iránt: csak egyszerűen azért, mert nem figyelünk rá. 
Isten közölte velünk parancsait, itt vannak, de mi ügyet sem vetünk rájuk nem szándékos engedetlenségből, hanem mert nem szeretjük és nem tiszteljük Őt.

"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15).

Amikor rájövünk, hogy milyen "tiszteletlenek" voltunk Istennel szemben, akkor a szégyen és a megaláztatás elborít, amiért nem figyeltünk rá. "

Te beszélj velünk... de az Isten ne beszéljen velünk." Ez bizonyítja, milyen kevéssé szeretjük Istent: szívesebben hallgatunk szolgáira, mint Őrá magára. Szívesen meghallgatjuk a személyes bizonyságtételt, de azt már nem kívánjuk, hogy maga Isten szóljon hozzánk. 

Miért rettenünk meg, ha Isten szól hozzánk? Mert tudjuk, hogyha Ő szól, akkor vagy engedelmeskedünk, vagy megmondjuk neki, hogy nem akarunk engedelmeskedni. 

Ha csak a szolga szavát halljuk, érezzük, hogy az nem olyan parancsoló és ezt mondhatjuk: 

"Ez csak a te saját gondolatod, bár nem tagadom, hogy lehet isteni igazság is." 

Lealacsonyítom Istent azzal, hogy - bár Ő gyermekeként bánt velem - én mégis egész idő alatt semmibe vettem Őt. Amikor újra kezdek rá figyelni, a megaláztatás reám hull vissza -

 "Uram, hogy is lehettem olyan közönyös és ostoba!" 

Amikor végre egyszer Istenre hallgatunk, mindig így járunk. A ráhallgatás örömét csökkenti a szégyenkezés, amiért oly soká várattuk Őt.

ERÕTLEN ÉS HALÓDÓ AZ ISTENBE VETETT REMÉNYSÉGED❓

"💞Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében"(Ézs 26,3)

Istenben pihen-e meg képzeleted vagy megdermedt? Ez Isten munkásai kimerültségének és meglankadásának egyik fő oka. Ha még soha nem használtad képzeletedet arra, hogy Isten elé állítsd magadat, akkor kezdd el most!

Hiába várod, hogy Isten közeledjen, amíg el nem fordulsz bálványaid arcától. 

Nézz fel rá és meg vagy mentve!
A képzelet a legnagyobb ajándék, amit Isten nekünk adott és egészen neki kellene szentelnünk.
Ha minden gondolatodat foglyul ejtetted, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak, akkor ez a hit lesz a kísértés idején legnagyobb tartalék tőkéd.

Hited így együttmunkálkodik Isten Szellemével. Istenhez méltó tiszta gondolataidat tanuld meg kapcsolatba hozni a természet minden jelenségével: a napkeltével és napnyugtával, a holddal és a csillagokkal, az évszakok változásával és akkor képzelőerőd sohasem lesz pillanatnyi indulatok játékszere, hanem mindig rendelkezésére áll Istennek.

"Vétkeztünk atyáinkkal együtt... és elfeledtük..." - ha így van, akkor üsd át tőrrel azt a helyet, ahol újra megfeledkeztél Istenre feltekinteni! - "Éppen most nem szól hozzám Isten." -

Pedig szólna hozzád! Gondold meg, kié vagy és kinek szolgálsz! 

Rázd ki magad a porból, eszmélj fel: akkor Isten iránti szereteted tízszeresére növekszik majd.
Képzelőerőd nem lesz silány, merev, hanem gyors és eleven, reménységed pedig kibeszélhetetlenül ragyogó.

https://www.youtube.com/watch?v=obdzB5_cWic

MEGDERMEDT AZ ISTENRŐL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSED❓

"💞Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat?" (Ézs 40,26)

Ézsaiás napjaiban az dermesztette meg Isten népének képzelőerejét, hogy folyton a bálványokra tekintettek. 

Ézsaiás az ég felé irányítja szemüket, azaz helyes irányba fordítja képzeletüket.
A természet szentély a szent embernek. 

Ha Isten gyermekei vagyunk, a természet óriási kincsesház lesz nekünk. 

A fúvó szélben, az éjszakában és az év minden napján, az ég jeleiben, a fák rügyezésében vagy a hervadásban maga Isten jön hozzánk; és ha megdermedt képzelőerőnk fölenged, akkor észreveszük Őt. Szellemi erőnk összpontosításának az a próbája, hogy foglyul tudjuk-e ejteni képzeletünket.
Bálványok képére tekintgetsz? Magad vagy ez a bálvány? Vagy a munkád? 

Talán a keresztyén munkásról alkotott elképzelésed? 

Az üdvösségről és megszentelődésről szerzett megtapasztalásod? 

Ha ez így van, akkor Isten arca megmerevedett a képzeletedben, és nincs erőd a nehézségek ellen küzdeni; teljes sötétség szakad rád.
Ha képzeleted meggémberedett, ne tekintgess vissza tapasztalataidra: csak Isten segíthet rajtad. 

Vetkőzd le önmagadat, fordulj el bálványaid arcától és mindattól, ami merevvé tette Isten-arcodat.
Rázd fel magad, fogadd el Ézsaiás megjegyzését és fordítsd képzelőerődet felszabadultan Isten felé. Imádságaink meglanyhulásának egyik oka az, hogy nem eleven a képzelőerőnk: nem tudunk Isten színe elé állni. 

Meg kell tanulnunk, hogyan lehetünk megtöretett kenyér és kiöntött bor a közbenjárás vonalán inkább, mint a személyes kapcsolat vonalán.
A képzelet hatalom: Isten azért adja a szentnek, hogy általa áthelyezhesse magát olyan kapcsolatokba, amelyekben még nem volt.

KIMERÜLTÉL SZELLEMILEG❓

"💞Örökkévaló Isten az Úr... nem fárad és nem lankad el" (Ézs 40,28)

Akkor merülünk ki, ha életerőink elhasználódtak.
A szellemi kimerültség nem a bűn, hanem a szolgálat következménye.

Hogy kimerülsz-e vagy nem, az attól függ, honnan meríted az erőutánpótlást. 

Jézus azt mondta Péternek:
"Legeltesd az én juhaimat", mégsem adott neki takarmányt és legelőt. Megtört kenyérré és kiöntött borrá lenni azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell a lelkek táplálékává lennünk mindaddig, amíg meg nem tanulnak Istenből táplálkozni. Hagyd, hogy merítsenek ki utolsó cseppig, de legyen gondod a szükséges erőutánpótlásra, különben kimerült leszel.
Míg mások meg nem tanulnak egyenesen Jézus Krisztus életéből meríteni, addig rajtad keresztül merítenek belőle.

A szó szoros értelmében "kiszívnak", ha még nem tudnak Istenből táplálkozni. Istennek tartozunk vele, hogy bárányaiért és juhaiért úgy adjuk oda erőnk legjavát, mintha neki magának adnánk. 

Kimerültségbe vitt az az út, amelyen Istennek szolgáltál eddig? Ha igen, akkor kutasd át hajlamaidat: mi indított a szolgálatra? Az emberek iránti együttérzésed-e vagy Jézus Krisztus váltsága? 

Újra meg újra nézz vonzalmaid mélyére és gondold meg, honnan meríted az erőt?

Nincs jogod azt mondani; "Uram, úgy ki vagyok merülve!" Azért váltott meg és szentelt meg, hogy kimeríthessen.
Légy kimerítve Isten számára, de legyen gondod arra, hogy erőtartalékod is Istenben legyen.
"Minden forrásaim tebenned vannak" (Zsolt 87,7)