SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVÕ ISTENI OLTALOMA❣️

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8)

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja:
"A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5).

Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér.
Bárhova küld is, megoltalmazza életünket.
Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is:
"Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem."
Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől!

Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos!
Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?"

- Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet.

Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból."
Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. 

Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK❣️

"💞És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától!
De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).

Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett.
Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. 

Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából. 

Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. 

Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk.
A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. 

Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte,

 hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. 

Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít.
A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. 

Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. 

Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. 

Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált.
A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra.
De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra.
Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.

NYUGODJUNK BELE: VAN BŰN ❣️

"💞Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53)

Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. 

Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek.

Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod?

Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez."

A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn. Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. 

Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan.
Sohasem az ártatlan ember a megbízható.
Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. 

Az ártatlanság a gyermekre jellemző.
Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.

FÁJDALMAK ISMERŐJE❣️

"Fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53,3)

Mi nem ismerjük úgy a fájdalmat, ahogy a mi Urunk ismerte; eltűrjük a fájdalmakat, átesünk rajtuk, 

de közelről nem ismerjük. Életünk kezdetén nem békülünk meg magunkban a bűn tényével. 

Ésszerűen nézzük az életet és azt állítjuk, hogy aki vigyáz az ösztöneire és neveli magát, az élhet olyan életet, ami lassan-lassan belenő az Istennel való életbe.

De előre haladva rájövünk, hogy van bennünk valami, amit kifelejtettünk számításunkból - a bűn, 

és ez felborítja minden tervünket. A bűn a dolgok alapját zavarossá tette, nem ésszerűvé. 

El kell ismernünk, hogy a bűn tény, nem valaminek a hiánya. A bűn véres lázadás Isten ellen.

Vagy Istennek vagy a bűnnek meg kell halnia az életemben. 

Az Újszövetség félreérthetetlenül odaállít minket ez elé a "vagy-vagy" elé. 

Ha a bűn uralkodik bennem, meghal bennem Isten élete; ha pedig Isten uralkodik bennem, 

akkor meghal a bennem levő bűn. Harmadik lehetőség nincs.

Jézus Krisztust a bűn kiteljesedése feszítette keresztre.
Ami igaz volt Isten földi történetében, igaz a te életedben, meg az enyémben is.

Gondolkozásunkban ki kell békülnünk azzal a ténnyel, hogy a bűn az egyetlen magyarázata annak, miért jött Jézus Krisztus, de egyben az élet fájdalmainak és szomorúságainak a magyarázata is.

A KIKERÜLHETETLEN VIZSGA❣️

"Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2)

Ez a kijelentés nem valami bizonytalan feltételezés, hanem Isten örök törvénye. 

Amilyen ítélettel ítélsz, ugyanolyannal ítélnek meg téged. Különbség van bosszú és visszafizetés között. 

Jézus azt mondja, hogy az élet törvénye a visszafizetés - "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek". 

Ha éles ésszel kitaláltad más hibáját, emlékezz rá: éppen ezzel a mértékkel mérnek téged is.
Az élet azzal a pénzzel fizet vissza, amivel te fizetsz.

Ez a törvény kihat mindenre -Isten trónjától lefelé (Zsolt 18,25-26). 

Róma 2. még határozottabban mutat rá erre és kimondja, hogy aki mást ítél, az ugyanabban a dologban bűnös. 

Isten nemcsak a tettre néz, hanem a lehetőségre is. Kezdjük ezzel, hogy mi nem hiszünk a Biblia állításaiban. 

Például hisszük, hogy amiben másokat megítélünk, abban mi magunk is bűnösök vagyunk?
Azért látjuk meg másokban a képmutatást, csalárdságot és valótlanságot, mert mindezek a mi szívünkben is ott vannak.

A szent ismertetőjele az alázatosság: "Igen, mindezek a gonoszságok, sőt még több is, mind kijött volna belőlem is, ha Isten kegyelme nem volna; ezért nincs jogom ítélni."
Jézus mondja: "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek..."

Ha ítélsz, ugyanazzal a mértékkel mérnek meg téged is, ahogy te ítélsz.
Ki merne közülünk Isten elé állni ezzel: "Istenem, ítélj meg engem ugyanúgy, ahogy én megítéltem embertársamat." 

Mi bűnösnek ítéljük embertársainkat; ha Isten minket is így ítélne meg, mindnyájan a pokolban lennénk. 

De Isten minket Jézus Krisztus csodálatos engesztelő áldozata alapján ítél meg.

A BELSŐ PAPI SZOLGÁLAT❣️

"Ti pedig... királyi papság... vagytok" (1Pt 2,9)

Milyen jogon válunk "királyi papsággá"? A váltság jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát?
A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét.

Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján ezt mondjuk: "Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át."
Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele.

Indulj el abban a bátor hitben, hogy a váltság teljes, nem kell többé nyűglődnöd magad miatt; kezdd el megtenni, 

amit Jézus Krisztus mondott: imádkozz barátodért, aki éjféltájban jön hozzád, imádkozz a szentekért, imádkozz minden emberért!

Imádkozz azon az alapon, hogy egyedül Jézus Krisztusban vagy tökéletes, nem pedig az efféle mentegetődzés által leszel az: "Uram, megtettem, ami tőlem telt, kérlek hát, hogy hallgass meg."

Meddig tart, míg Isten megszabadíthat a magunk körül forgás beteges szokásától? 

Torkig vagyunk magunkkal és már nem döbbenünk meg semmin, amit Isten mond rólunk. 

Elérhetetlenek a bennünk levő aljasság mélységei.
Csak egy hely van, ahol igazak vagyunk és ez Krisztus Jézusban van. 

Amikor benne vagyunk, akkor el kell égnünk ebben a belső szolgálatban teljesen.

ELJUTOTTÁL-E MÁR A "MIUTÁN"-HOZ❓

❗A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása❗
"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott az ő barátaiért" (Jób 42,10)

Sehol sem található az Újszövetségben panaszos, maga körül forgó, beteges imádság, amely mindenáron bizonygatni igyekszik, hogy "nekem van igazam".

Maga az a tény, hogy igazolni próbálom magam Isten előtt, mutatja, hogy a váltság ellen lázadozom: "Uram, megtisztítom a szívemet, ha meghallgatsz; becsületesen élek, ha megsegítesz."

Én nem tudok rendbe jönni Istennel, nem tudom az életemet tökéletessé tenni: csak akkor jöhetek rendbe Istennel, ha az Úr Jézus Krisztus váltságát ingyen ajándékként elfogadom. Elég alázatos vagyok-e, hogy elfogadjam?

Le kell mondanom minden igényről, fel kell hagynom az erőlködéssel, végleg és kizárólag Isten kezére kell hagyatkoznom, csak azután kezdhetem el a közbenjáró imádság papi szolgálatát.

Sok imádság abból fakad, hogy nem hisznek a váltságban. Jézus nem most kezd megmenteni minket, Ő már megmentett, elvégezte a váltságot és gyalázzuk Őt, ha kérjük, hogy váltson meg.

Ha nem kapsz százannyit Isten Igéjének megismerését illetően, akkor kezdj el a barátaidért imádkozni, lépj be a belső papi szolgálatba.

"Azután eltávolította Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott barátaiért." (Jób 42,10).
Megváltott lélek!
A közbenjáró imádság életed legfontosabb foglalkozása!

Akármilyen helyzetbe visz bele Isten; imádkozz azonnal, imádkozz azért, hogy az Ő áldozati halála mások életében is valósággá váljék éppúgy, mint a tiedben: Imádkozz barátaidért most; imádkozz azokért, akikkel most kerülsz kapcsolatba!