KIKERÜLHETETLEN BÜNTETÉS ❣️

"Bizony mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig" (Mt 5,26).

Nem lehet mennyország az, ahol egy kis sarok a pokolnak van fenntartva. Isten elhatározta, hogy tisztává, szentté és igazzá tesz téged; nem engedi meg, hogy egy percre is kibújj a Szent Szellem felülvizsgálata alól. Sürgetett, hogy jöjj azonnal az ítéletre, amikor Ő megítélt.
De te nem tetted; így elkezdődött ellened a kikerülhetetlen per és most fogságban vagy és csak akkor szabadulsz ki, amikor kifizetted az utolsó fillért is.
"Hát ez a könyörülő és szerető Isten?" - mondod.

Ez a szeretet dicsőséges szolgálata - Isten oldaláról nézve. Istennek az a terve, hogy téged onnan tisztán, mocsoktalanul és szeplőtelenül hozzon ki; de azt akarja, hogy ismerd be azt a hajlamodat, ami kiderült rólad: hogy jogot formálsz magadhoz. Abban a percben, amikor kész vagy rá, hogy Isten megváltoztassa ezt a hajlamodat, az Ő teremtő ereje munkálkodni kezd. 

Amikor felismered Isten tervét, hogy helyes viszonyba akar állítani önmagával és embertársaiddal, abban a pillanatban az egész világmindenség végső határáig mindent igénybe vesz, hogy a helyes útra segítsen téged.

Határozd el most: "Igen, Uram, meg akarom írni azt a levelet még az éjjel; ki akarok békülni azzal az emberrel most".
Jézus Krisztusnak ezek az üzenetei nem az értelemhez, hanem az akarathoz és a lelkiismerethez szólnak.
Ha csak értelmeddel vitatkozol a Hegyi beszédről, eltompítod a szívedhez szóló felhívást.
"Csodálkozva kérdezem magamat, Isten útján miért nem haladok előre?" 

Fizeted-e adósságodat, amire Isten figyelmeztet? Tedd meg most, amit előbb-utóbb úgyis meg kell tenned. Minden erkölcsi felszólítás mögött ott van egy "kellene".

TEDD MEG MOST❣️

"💞Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26)

Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan!
Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul."

Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva.

Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, 

hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem.
Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?

Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, 

a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját.

Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, 

hogy maradjunk állandóan a világosságban.

"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele."
Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt?
Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most!

ISTEN MEGRAGADOTT❣️

"💞Igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus..." (Fil 3,12)

Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra-balra tekintgetsz.
Nem azért szolgálunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket.
Akkor már nincsenek ilyen kifogások:
"Ó, én nem vagyok alkalmas erre."

Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid. 

Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is.

Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. 

Hányunkat tart Ő így a kezében?
Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában.
Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös.

"Nem gondolom, hogy már elértem, ...de egyet cselekszem..." (13-14).

SZEMÉLYES ÉLETÜNKET KÖRÜLVEVÕ ISTENI OLTALOMA❣️

"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8)

Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja:
"A te lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5).

Ez minden, amit Isten az Ő gyermekeinek ígér.
Bárhova küld is, megoltalmazza életünket.
Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten személyes szabadítása.

A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is:
"Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem."
Ha igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott élettől!

Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy igazságos!
Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk, önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem így bánni?"

- Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az életedet.

Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én oltalmamból."
Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. 

Saját értelmünkre támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.

MINDIG MOST,❣️

"💓Intünk... hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét" (2Kor 6,1).

Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra.
A kegyelem Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van, és hogy meríthetsz belőle.
"Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk van próbára téve.
Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten kegyelmét?
Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem."
Nem arról van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról, hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most!
Mi az imádságot munkára való előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt.
Az imádság arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe.
Ne beszélj így: "Majd csak kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a kegyelemből most, amikor szükséged van rá.
Az imádság a leggyakorlatibb dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. 

Végső soron az imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből.
"Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (5): mindebben mutasd meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is csodává leszel.
Vedd most a kegyelmet, ne később.
Egy szó van a lelki szótárban: most.
A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is.
Isten kegyelmének egyik legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is lenne rajtad.
"...akiknek semmijük sincs..." (10).
Sohase tarts vissza magadnak valamit.
Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény!
Nem kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. 

Ez a győzelmes szegénység.

2Korintusi 6.1(EFO) 

,,Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét!
2 Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek.” 

Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja!
3 Azt akarjuk, hogy az emberek ne mondhassanak semmi rosszat a szolgálatunkról, ezért igyekszünk elkerülni, hogy megütközést okozzunk bárkinek is.
4 Minden dologban úgy ajánljuk magunkat, mint Isten szolgái, akik türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat és a nélkülözést.
5 Bizony, előfordul, hogy megvernek vagy börtönbe zárnak bennünket, és a tömeg ellenünk támad. Keményen dolgozunk, néha még sincs mit ennünk, néha pedig éjjel sem alhatunk.
6 Mi valóban Isten szolgái vagyunk!
Ezt bizonyítja, hogy senki sem vádolhat bennünket bűnnel, ezt bizonyítja a tudásunk, a türelmünk, jóságunk, a bennünk élő Szent Szellem. Ezt bizonyítja a képmutatás nélküli szeretetünk,
7 az igazság üzenete, amit hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül.
Ezt bizonyítja, hogy szellemi értelemben fel vagyunk fegyverkezve az igazságosság támadó és védekező fegyvereivel.
8 Az emberek néha dicsérnek, máskor szidalmaznak bennünket. Van, aki rosszat, van, aki jót mond rólunk.
Néha csalóknak tartanak minket, pedig csak az igazat mondjuk.
9 Sokan egyáltalán nem törődnek velünk, mások pedig jól ismernek.
Néha úgy látszik, már közel vagyunk a halálhoz, mégis élünk!
A szenvedések sokszor megviselnek, de mégsem ölnek meg bennünket!
10 Sok szomorúság ér bennünket, ugyanakkor mégis tele vagyunk örömmel. Igaz, hogy a pénztárcánk majdnem üres, mégis, sokakat mi tettünk gazdaggá.
Valóban nincs semmi vagyonunk, mégis minden a miénk!

A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK❣️

"💞És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától!
De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).

Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, 

hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett.
Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. 

Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából. 

Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. 

De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. 

Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk.
A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. 

Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte,

 hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. 

Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít.
A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, 

mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. 

Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. 

Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. 

Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált.
A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra.
De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra.
Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.

NYUGODJUNK BELE: VAN BŰN ❣️

"💞Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53)

Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. 

Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek.

Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod?

Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez."

A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn. Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. 

Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan.
Sohasem az ártatlan ember a megbízható.
Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. 

Az ártatlanság a gyermekre jellemző.
Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével.