SZEMÉLYISÉG❣️

"💞..hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22)

A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amirõl úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. 

A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtõzõ nagy mélységekrõl, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. 

Elõször ugyan azt gondoljuk, hogy igen, késõbb azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtõnk.

A személyiség a szellemi ember jellemzõje, az egyéniség a természeti emberé. 

Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemzõ megállapításokkal leírnunk. 

Õt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." 

A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. 

Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetérõl, hanem a személyiségre jellemzõ dolgokról: 

"Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." 

Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. 

Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. 

Az átváltoztató erõ a szeretet, személyes odaszentelõdés Jézusnak. 

A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.

HA AZ EGYÉNISÉG BÁTORSÁGÁT VESZTI, A SZEMÉLYISÉG MEGNÕ❣️

,,💞Mózes kiment testvéreihez és látta az ő nehéz munkájukat..." (2Móz 2,11)

Mózes látta népe elnyomatását, biztosra vette, hogy ő az egyetlen, aki megszabadíthatja őket - és saját szellemének igazságos felháborodásában nekilátott, hogy megtorolja az igazságtalanságot. 

Miután Mózes Istenért és a jogosságért síkraszállt, Isten megengedte, hogy teljesen elriadjon attól, amit tesz és hogy ez a legnagyobb csüggedésbe kergesse őt. 

Elküldte a pusztába negyven évre juhokat őrizni.
Ennek az időszaknak a végén Isten megjelent és megmondta Mózesnek, hogy induljon el és vigye ki az Ő népét, és Mózes ezt felelte: "Ki vagyok én, hogy engem küldesz?"

Eleinte Mózes úgy látta, hogy ő a nép szabadítója, de Istennek először rá kellett őt erre nevelnie, kiképeznie.
Igaza volt egyéni látásában, de nem volt erre a munkára való ember addig, amíg meg nem tanult Istennel közösségben lenni. Lehet, hogy van látásunk Istenről és nagyon világosan megértettük, mit kíván Ő.
Bele is kezdünk, de aztán jön valami, ami hasonlít a pusztai negyven évhez, mintha Isten az egész ügyet semmibe venné. Amikor már teljesen elvesztettük a bátorságunkat, akkor jön Isten vissza és megismétli a hívást és mi remegve kérdezzük: "Ó, ki vagyok én?"

Meg kell tanulnunk Istennel megtenni az első nagy lépést:
"A VAGYOK AKI VAGYOK küld téged."
Meg kell tanulnunk, hogy egyéni fáradozásunk Istenért vakmerőség. 

Egyéniségünknek az Istennel való személyes kapcsolat izzó tüzében ki kell égnie (Mt 3,11). 
Mi egyéni szempontból nézzük a dolgokat, van látásunk:
"Ez az, amit Isten akar velem", de lépéseinkkel nem igazodunk Isten lépéseihez.
Ha a csüggedés idejét éled, akkor Ő személyiségedet készül megerősíteni a tűzben.

A TERMÉSZETINEK MEGTÁMADÁSA❣️

"💓Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt" (Gal 5,24)

A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz.
A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. 

Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot.

Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való. Lelkünket a létező leghevesebb csatába az sodorja, amikor felismerjük: természetes erényeink ellenkeznek azzal, hogy átadjuk magunkat Istennek.

Csak igen kevesen harcolnak a szennyes, a rossz, a gonosz ellen, a legtöbben a jó ellen harcolunk. 

A jó gyűlöli a legjobbat és minél magasabbra jutsz a természeti erények létrafokain, annál hevesebb az ellenkezésed Jézus Krisztus ellen.
"Akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették..." - kiszolgáltattunk neki minden természeti elemet, igazán mindent, nemcsak egynéhányat.

Jézus mondja: "Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát" (Mt 16,24), azaz tagadja meg az önmagához való jogát, ezt pedig nem teheti meg addig, amíg meg nem látja, kicsoda Jézus Krisztus. 

Vigyázz, ne vonakodj elmenni saját függetlenséged temetésére. 

A természeti élet nem szellemi, azzá csak odaáldozás által lehet. 

Amíg határozottan fel nem áldozzuk a természetit, addig a természetfeletti sohasem válhat bennünk természetessé. Itt nincsenek kitaposott utak, saját magunknak kell rátalálnunk. 

Ez nem imádság kérdése, hanem ezt végre kell hajtani.

ISTEN HATALMA NEM RÉSZREHAJLÓ❣️

"💞Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsid 10,14)

Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot.
Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére.
Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás.

"Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30)

Amikor ráébredünk arra, hogy Krisztust mindezzé tette nekünk Isten, az Ő határtalan öröme elkezdődik bennünk.
Ahol Isten öröme nincs jelen, ott már munkában van a halál.

Nem számít, kik és mik vagyunk, Isten egyedül Jézus Krisztus halála által helyez vissza minket önmagába, erre semmi más mód nincs. Nem az dönt, hogy Jézus Krisztus megvéd minket, hanem hogy meghalt értünk.
Nem érdemelhetjük ki, nem szerezhetjük meg, csak elfogadhatjuk.
Minden közbenjárás hasztalan, ha tudatosan visszautasítjuk a keresztet - egy másik kaput döngetünk, nem azt, amelyet az Úr Jézus már kinyitott előttünk.

"Nem kívánok ezen az úton járni, nagyon is megalázó úgy jönni, mint bűnös."
- "Nincs más név..." (Csel 4,12). 

Isten látszólagos könyörtelensége az Ő szívének igazi kifejezése: a szentélybe való bemenetel (Zsid 10,19). "Váltságunk van az Ő vére által" (Kol 1,14)

Ha azonosítjuk magunkat Jézus Krisztus halálával, arra azonosítjuk magunkat vele, hogy minden meghaljon bennünk, ami nincsen Őbenne. Istent csak az igazolja, ha rossz embereket vált meg, hogy jóvá formálja őket.

Urunk nem állítja, hogy jók vagyunk, mert mindenestül rosszak vagyunk.
A váltság kiengesztelés, ami által Isten a szentségtelen embert szentté teszi Jézus halála által.

BŰNBÁNAT❣️

"💓Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre.."(2Kor 7,10)

A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:
"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez, Minden bűnöm téged sebez."
A legritkább tapasztalat az ember életében, hogy meggyőződött bűnösségéről. 

Ez a küszöb Isten megértésénél. Jézus Krisztus mondta, hogy amikor a Szent Szellem eljön, meggyőzi a világot bűn tekintetében.

Ha a Szent Szellem rázza fel az ember lelkiismeretét és Isten jelenlétébe viszi, akkor már nem az emberekhez való viszonya bántja, hanem Istenhez való viszonya:
"...Te ellened, egyedül te ellened vétkeztem és cselekedtem azt, ami gonosz a szemeid előtt..." (Zsolt 51,6).

A bűnömről való meggyőzés, a bűnbocsánat és a szentség csodája úgy egybefonódik, hogy csak az lehet szent, aki bocsánatot kapott, s ezáltal Isten kegyelméből ellentéte lett annak, aki volt. 

A bűnbánat mindig eljuttat erre a pontra: Vétkeztem! 

A legbiztosabb jele annak, hogy Isten munkálkodik az emberben az, amikor egy ember ezt látja és valóban elismeri.
Bármi legyen, ami ennél kevesebb, az legfeljebb csak lelkiismeret-furdalás az elkövetett rossz miatt, visszahatása annak, hogy az ember megundorodott önmagától. Isten királyságába a bűnbánat keserves fájdalmain át jutunk be, amelyek összetörik az ember jóságát.

A Szent Szellem az, aki ezt a halálos harcot elindítja benne, és elkezdi kialakítani Isten Fiának életét ettől kezdve.
Az új életet mindig a tudatos bűnbánat és az öntudatlan szentség bizonyítja, nem megfordítva.
A bűnbánat az a szikla, amelyre a keresztyénség felépül.
Az igazat megvallva, az ember nem akkor bánja meg a bűneit, amikor akarja.
A bűnbánat is Isten ajándéka. A régi puritánoknak az volt a szokásuk, hogy imádkoztak a "könnyek ajándékáért".
Amikor már nem tartod értékesnek a bűnbánatot, akkor a sötétségben vagy. 

Vizsgáld meg magad és lásd meg, nem felejtetted-e el a bűnbánat szomorúságát, az Isten szerint való szomorúságot.

ÍV A FELHŐKBEN❣️

"💞Az én ívemet helyezem a felhőkbe s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között"

(1Móz 9,13)

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget.
"Miért nem szabadít meg engem Isten?"
Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba.
"Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele?

 
Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján. Megtestesült hitetlenség Isten jeleire várni.
Azt jelenti, hogy nincs benne hitem, arra várok, tegyen valamit azért, hogy hihessek. 

Nem fogja megtenni, mert nem ez az alapja az Isten és ember közti kapcsolatnak.
Az embernek önmagából kell kilépnie Istennel kötött szövetségéért, mint ahogyan Isten is kilépett magából az emberrel kötött szövetségében. 

Ez az Istenben való hit kérdése - a legritkább dolog, mert mi csak saját érzéseinkben hiszünk.

Nem hiszek Istennek, ha csak a kezembe nem ad valamit, amiről tudom, hogy az enyém, akkor aztán kimondom: 

"Most hiszek!"

 
Ez nem hit. "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok" (Ézs 45,22).
Amikor valóban szövetséget kötök Istennel, teljesen rábízom magam és végleg elengedek mindent.
Akkor már nem gondolok érdemre vagy emberi hozzáadásra, hanem teljesen eláraszt annak a tudata, hogy egységre jutottam Istennel, és ezt az egységet öröm és békesség ragyogja be.

A SZENT SZELLEM TEMPLOMA❣️

"💞Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40)

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt.
Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné.
Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett.
Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek.
A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke. Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. 

"Vigyétek véghez a ti üdvösségteket" (Fil 2,12).

 
Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. 

Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan.
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27).

 
Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent.
Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket.

Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. 

A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal.
Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

 
"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul"

(Róm 12,1).

 
Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? 

Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés:
testem a Szent Szellem temploma.