VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK❣️

,,Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... 

Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7)

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik.
Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett.

Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet.
Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.
A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől."

Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni.
Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem.

Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem.
Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.

MI A LEGFONTOSABB?

,,💞Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.)
(Mt 10,34)

,,Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.,, /Karoli/

Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk.
Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét.
Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek.
Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". 

Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk.

 
Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére.
Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág.
Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren.

Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás.
Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra.
Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét.

Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek."
- Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?"
"Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13).

Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium.
Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon.
"De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?"
Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett.
Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.

HÛSÉGÜNK KIPRÓBÁLÁSA❣️

"💞Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).

Csak a hû lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. 

Külsõ körülményeinket illetõen sok szabadságot engedünk meg magunknak. 

Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük,

mintha emberektõl indulnának ki. 

Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hûséget ismer csak: az Ura iránti hûséget. 

Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hûtlenek lettünk hozzá, 

mert nem ismertük fel, hogy mindent Õ rendezett így. 

Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlõdni az életünkben. 

Mindig itt következik be a hûség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, 

két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.

A Jézus Krisztushoz való hûséget nem tartják nagyra manapság. 

A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hûek vagyunk, csak azt ne kérjék tõlünk, 

hogy hûek legyünk Jézus Krisztushoz. 

Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hûségrõl beszélnek nekik. 

Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. 

Istenbõl áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.

Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hûségesek legyünk hozzá, 

hogy Õ végezhesse el a munkáját általunk. 

"Számítok rá, hogy a végsõkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemrõl nem vártok magyarázatot." 

Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta.

A MEGVÁLTÁS RÁSZORULTTÁ TESZ ÉS MEG IS ELÉGÍT❤

"💞Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki"

(1Kor 2,14).

Maga Isten evangéliuma teremti meg azt az érzést, hogy szükségünk van rá.
Pál mondja: "Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik..." - akik gazemberek?
Nem, hanem "akik elvesznek, mert bennük e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását".
Az emberek nagy többsége az erkölcsösséget elérhetőnek tartja saját erejéből, nem érzik szükségét az evangéliumnak.

 
Csak Isten teremti meg ezt a rászorultságot, addig nincs is tudatában az ember ennek, amíg Isten önmagát meg nem bizonyítja.
Jézus mondta: "Kérjetek és adatik nektek!", de Isten nem adhat addig, amíg nem kérünk.
Nem akarja Ő visszatartani ajándékait, de ez a módja annak, hogy a megváltás alapján véghezvigyen dolgokat.

Kérésünk útján Isten elindít olyan folyamatokat és megteremt olyan dolgokat, amik nem léteznek mindaddig, amíg mi nem kérünk.
A megváltás belső valósága az, hogy szüntelenül teremt.
Amint megteremti bennünk Isten életét, éppúgy megteremti mindazt, ami ehhez az élethez tartozik.
Senki sem elégítheti ki azt a hiányérzetet, csak az, aki támasztotta. 

Ez a megváltás értelme - teremt és megelégít.

"És én, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32).
Mi saját megtapasztalásainkat hirdetjük és az emberek érdeklődnek is, de nem ébred fel bennük hiányérzet.

De ha Jézus Krisztus felemeltetik, Isten Szelleme tudatossá teszi bennünk, hogy Őrá van szükségünk.
Az evangélium hirdetése mögött Isten váltságművének teremtő ereje munkálkodik az emberek lelkében.
Soha nem a személyes bizonyságtétel menti meg az embereket. 

"Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek, szellem és élet" (Jn 6, 63).

EGYÉNISÉG❣️

"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét" (Mt 16,24)

Az egyéniség beburkolja a személyes életet.
Az egyéniség csupa könyöklés: elválaszt és elszigetel.
A gyermek életére jellemző és ott helyén is van, de ha összetévesztjük az egyéniséget a személyiséggel, akkor mindig elszigeteltek maradunk. Az egyéniség: az Isten teremtette magház a személyiség védelmére.
El kell törnie, hogy a személyiség előjöhessen belőle és Istennel közösségre juthasson.
Az egyéniség csak utánzata a személyiségnek éppúgy, mint ahogy a testi vágy meghamisítása a szeretetnek.
Isten a magáénak szánta az emberi természetet, az egyéniség pedig a sajátjává alázza le azt.
Az egyéniség jellemző vonása a függetlenség és az önmaga igenlése.
Az egyéniség állandó önérvényesítése minden másnál jobban akadályozza szellemi életünket.
Azért mondod: "Nem tudok hinni", mert utadban áll az egyéniséged.
Az egyéniség soha sem tud hinni, a személyiség sem tudja hitre segíteni.
Figyeld meg magadat, amikor Isten Szelleme munkálkodik benned. Odataszít egyéniséged szélső peremére s itt vagy kimondod: "Nem akarom", vagy alárendeled magad a Szent Szellemnek, és megtöröd egyéniséged magházát, hogy előtörhessen belőle személyiséged.
A Szent Szellem mindig erre szorít téged (Mt 5,23-24):
Az a makacs valami, ami benned nem tud kibékülni testvéreddel: az egyéniséged!
Isten eggyé akar tenni téged önmagával, de nem teheti ezt meg addig, amíg nem vagy kész odaadni neki a magadhoz való jogodat.
"...tagadja meg magát...", azt a jogát, hogy önálló, független legyen: csak akkor van lehetősége a valódi, az isteni életnek a kibontakozásra.

A TERMÉSZETI ÉLET ODAÁLDOZÁSA❣️

"Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól" (Gal 4,22)

A Galatákhoz írt levelében Pál nem a bűnnel foglalkozik, hanem azzal, milyen viszonyban van egymással a szellemi és a természeti.
A természeti életnek szellemivé kell válnia azáltal, hogy odaáldozzuk, különben szörnyű hasadás áll be az életünkben.
Miért rendelkezett Isten úgy, hogy a természetit fel kell áldozni? 

Nem rendelkezés ez, hanem az Ő beleegyező akarata.
Az Őrendelése az volt, hogy a természeti élet engedelmesség által formálódjék szellemivé. 

A bűn miatt kell a természetit odaáldoznunk. Ábrahámnak először oda kellett áldoznia Izmaelt, mielőtt feláldozta Izsákot. 

Többen közülünk szellemi áldozattal akarnak Istennek áldozni, mielőtt odaáldozták volna a természetit. 

Csak egyféleképpen áldozhatunk szellemi áldozattal Istennek: ha testünket odaadjuk élő áldozatul.
A megszentelődés sokkal több, mint csupán a bűntől való szabadulás, azt jelenti, hogy megváltott önmagamat önként kiszolgáltatom Istennek, kerüljön, amibe kerül.

Ha nem áldozzuk fel a testit a szellemiért, a természeti élet kigúnyolja Isten Fiának életét bennünk és állandóan ingadozóvá tesz. 

A meg nem fegyelmezett szellemi életnek mindig ez a következménye. 

Rosszul járunk, amikor nyakasan tiltakozunk az ellen, hogy testileg, értelmileg és erkölcsileg fegyelmezzük magunkat. "Engem gyermekkoromban sem fegyelmeztek" - mondod. 

Akkor most kell fegyelmezned magadat.
Ha nem teszed, Istenért való személyes életedet teljesen szétrombolod.
Isten addig nem áll természeti életünk mellé, amíg mi azt kényeztetjük. 

De amint kitaszítjuk a pusztába és elszántan féken tartjuk, Isten vele lesz, forrásokat és oázisokat nyit meg és beteljesíti a természeti számára adott minden ígéretét.

MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE

"Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21)

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. 

Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. 

Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. 

Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. 

A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." 

Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. 

Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. 

Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. 

Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. "Egy fogyatkozásod van..." 

Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..." 

Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. 

Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust. 

"Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

 

SZELLEMI ERÕNK ÖSSZPONTOSÍTÁSA❣️

"...csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében..." (Gal 6,14)

Ha Isten erejét, azaz Jézus feltámadott életét kívánnád megismerni halandó t

estedben, akkor mélyen bele kell gondolnod Isten tragédiájába.
Hagyd abba, hogy saját érdekedben felkutasd szellemi életed jelenségeit, mindentõl szabadon mélyedj el szellemben Isten tragédiájába és azonnal ott lesz benned Isten ereje!
"Térj vissza hozzám" (Ézs 45,22), figyelj a valóságos forrásra, akkor majd Isten ereje ott lesz benned.
Elveszítjük az erõt, ha nem helyes irányba figyelünk.
A kereszt hatalmából van üdvösségünk, megszentelõdésünk és gyógyulásunk, de ezek közül egyiket sem kell hirdetnünk, csak Jézus Krisztust, a megfeszítettet.

Jézus - ha Õt hirdetjük - maga elvégzi munkáját. Összpontosíts az isteni középpontra igehirdetésedben, akkor hallgatóid nem lesznek többé ugyanazok, még ha nem ügyeltek is rád. 

Ha a magamét mondom, az nem jelent neked többet, mint ha te is a magadét mondod nekem.
De ha Isten igazságáról beszélek, késõbb rád talál és velem is ez történt. 

A szellemi erõ nagy középpontjára, a keresztre kell összpontosítanunk magunkat, hogy bekapcsolódjunk ebbe a központba, melyben minden hatalom egyesül, és akkor felszabadul számunkra az erõ. 

Vannak olyan megszentelõdési mozgalmak és szellemi élményeket hajhászó összejövetelek, ahol nem Krisztus keresztje áll a figyelem középpontjában, hanem a kereszt hatásai.

Ma élesen bírálják a gyülekezetek erõtlenségét és ez a bírálat jogos. 

De gyengeségünk egyik oka, hogy nem a szellemi erõre összpontosítjuk a figyelmünket.
Nem tudunk eléggé behatolni a Golgota tragédiájába és a megváltás jelentõségébe.

ISTEN BOCSÁNATA❣️

"💞A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1,7).

Őrizkedj attól a kellemes elképzeléstől, hogy Isten mint kedves és szerető Atya, persze, hogy megbocsát nekünk. Az Újszövetségben sehol nincs helye az ilyen gondolkozásnak. 

Isten egyetlen alapon bocsáthat meg nekünk: Krisztus keresztjének borzalmas tragédiája alapján. 

Más indokot keresni a bűnbocsánatra öntudatlan istenkáromlás. 

Isten csak Krisztus keresztje által bocsáthatja meg a bűnt és helyezhet vissza minket kegyelmébe, más mód nincs rá!

Az a bűnbocsánat, amit mi olyan könnyen tudunk venni, a Golgota haláltusájába került. 

Lehet, hogy a hit egyszerűségével elfogadjuk a bűnbocsánatot, a Szent Szellem ajándékát és megszentelődésünket, de elfelejtjük, milyen iszonyú nagy árat fizetett Isten azért, hogy mindez a mienk lehessen. A bűnbocsánat a kegyelem isteni csodája. 

Jézus Krisztus keresztje volt az ára annak, hogy Isten megbocsáthassa a bűnt és mégis szent Isten maradjon.

Soha ne fogadj el olyan nézetet, amely Isten Atya voltára hivatkozva elhomályosítja a megváltást.
A kijelentés azt mondja Istenről, hogy nem bocsáthat meg.
Saját természetének mondana ellene, ha megtenné.
Egyetlen módon nyerhetünk bocsánatot, ha a kiengesztelés visszavisz minket Istenhez. 

Isten bocsánata csak a természetfeletti birodalomban természetes.
A megbocsátás csodájához képest a megszentelődés megtapasztalása csekély.

A megszentelődés egyszerűen a bűnbocsánat csodálatos kifejeződése az emberi életben.
Az emberben a legmélyebb hálát Isten iránt a bűnbocsánat ébreszti.
Pál soha nem tudott betelni ezzel a csodával.
Amikor végre rájössz, mibe került Istennek, hogy megbocsáthasson, Isten szeretete úgy megragad, mintha satuba lennél szorítva.

BELSÕ SZABADSÁG ÁLTAL GYÕZÜNK❣️

"Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek..." (Jn 8,36)

Ha meghagytuk magunkban az egyéni véleménynek bármilyen kicsi maradványát, az mindig ezt mondja: 

"Nem tudom megtenni." 

A személyiség sohasem mondja ezt, hanem elmélyed Istenben és mindig többet szív magába. 

A személyiség egyre többet és többet kíván Istenbõl, ilyennek vagyunk teremtve. 

Képességünk és rendeltetésünk, hogy Istenhez jussunk. 

De a bûn és az egyéniségünk visszatart. Isten megszabadít a bûntõl, egyéniségünktõl nekünk kell megszabadulnunk azáltal, hogy természeti életünket átadjuk Istennek és feláldozzuk, míg engedelmesség által át nem változik szellemi életté.

Isten figyelemre sem méltatja természettõl való egyéniségünket szellemi életünk kifejlõdésében. 

Parancsa egyenesen keresztülhúzza természeti életünket és vigyáznunk kell, hogy Isten mellé álljunk, vele tartsunk, nehogy szembe kerüljünk vele és így szóljunk: "Ezt nem tudom megtenni!" 

Isten nem akar zablával rászorítani, nekünk kell magunkat megfegyelmezni. 

Nem Isten ejti foglyul gondolatainkat és képzeletünket, nekünk magunknak kell ezt megtennünk. 

Ne mondj ilyet: "Ó, Uram, gondolataim ide-oda kalandoznak!" 

Ne engedd meg ezt! Szakadj el egyéniséged zsarnokságától és szabadulj fel személyiséggé!

"Ha a Fiú megszabadít..." A "Fiú" helyett ne mondj "Megváltó"-t. 

A Megváltó a bûntõl szabadít meg; itt azonban arról a szabadságról van szó, amire a Fiú szabadít fel.
Errõl beszél Pál a Galata 2,20-ban: "Krisztussal együtt megfeszíttettem". 

Természetes egyéniségét hagyta megtörni és személyisége eggyé lett Urával; nem beleolvadt, hanem eggyé lett vele. "Valósággal szabadok lesztek!"
Szabadok legbensõbb lényetekben, szabadok belülrõl.
Mi inkább a magunk erejével akarunk élni, minthogy Jézussal eggyé válva, tõle nyerjük az erõt.

AZ ÖRÖK CÉL❣️

"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).

Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát.
"Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Õ a bennem lévõ természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetõség a kérdezõsködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség.
Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerûen megyek. Ha Õ azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha õ azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Õ lénye határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten!
Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtõl szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Õ lénye azonnal megnyílt elõttünk.
"Isten minden ígérete Õbenne lett igen és Õáltala ámen" (2Kor 1,20).
Engedelmességbõl születik az "igen".
Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.

MEGIGAZULÁS HIT ÁLTAL❣️

"Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékélhettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az ő élete által..." (Róm 5,10)

Nem a hitem ment meg engem, hit által csak megtapasztalom a szabadulást.
Nem is a bűnbánat szabadít meg, a bűnbánat csak jele annak, amit Isten ajándékozott nekem Jézus Krisztusban.
Veszélyes a hangsúlyt az eredményre tenni az ok helyet. 

Engedelmességem vagy odaszenteltségem állít helyes viszonyba Istennel? Soha! 

Krisztus halála által áll helyre a kapcsolatom Istennel.
Amikor Isten felé fordulok és hittel elfogadom, amit Isten kijelentése szerint elfogadhatok, akkor Jézus Krisztus megdöbbentően hatalmas váltsága azonnal felemel engem az Istennel való igazi kapcsolatba. Isten kegyelmének természetfeletti csodája folytán megigazulok, nem azért, mert bánkódom bűnöm miatt, nem azért, mert megtérek, hanem azért, amit az Úr Jézus elvégzett. 

Isten Szent Szelleme mindent átható fénnyel mutatja ezt meg nekem, és én tudom - bár nem tudom hogyan, de -, megszabadultam. Isten megváltása nem az emberi logikán alapszik, hanem Jézus Krisztus szentséges halálán. Újjászülethetünk Urunk váltsága alapján.
Bűnös emberek új teremtéssé változnak át, nem bűnbánatuk vagy hitük folytán, hanem Isten csodálatos munkájaként, Jézus Krisztusért, mert ez minden megtapasztalást megelőz.
A megigazulásnak és a megszentelődésnek egyetlen megrendíthetetlen biztosítéka maga Isten.
Nem nekünk magunknak kell ezeket kimunkálnunk; már el vannak végezve a megváltásban.

 
A természetfeletti természetessé lesz Isten csodája révén.
Mindez annak a megvalósulása, amit Jézus Krisztus már megtett: "Elvégeztetett!"

A MESTER RENDELETEINEK KULCSA❣️

,,💞Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38)

Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van; ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka.
Nem az a munka, amit manapság annak tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól.

Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem.
Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!"

Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség.
Meg kell látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság.
Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek "nemzetek", hanem csak a világ.
Hányan imádkozunk "személyre való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra vagyunk tekintettel?

Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg.
Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét.
Tegyük fel, hogy eljönne a válság atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a gabonát Jézus Krisztusnak?
"Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom van!"
Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhíva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen.

Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele.
Urunk hívása nem valamilyen különleges munkára szól;
Ő önmagához szólít. "Kérjétek azért az aratás Urát" és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld titeket.

ÉS HA ISTEN HALLGAT❓

"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6)

Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van.
Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok?

 
Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled.

- Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet?
Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával.
Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni.

Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. 

Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít.
Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott."
Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét.

Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott."
A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét.
Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.

HOGYAN TUDOM MEG?

Engedelmesség -

"💞Hálát adok neked Atyám..., hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől és kinyilatkoztattad a tanulatlanoknak" (Mt 11,25).

Szellemi kapcsolatunkban Istennel nem lépésről lépésre haladunk előre.
Vagy van kapcsolatunk, vagy nincsen. A bűntől sem fokozatosan tisztít meg Isten, hanem amikor a világosságban vagyunk és a világosságban járunk, tiszták vagyunk minden bűntől. 

Engedelmesség kérdése ez. Amint engedelmeskedünk, tökéletes a kapcsolatunk vele. 

De fordulj el csak egy pillanatra az engedelmességtől, azonnal munkához lát a sötétség és a halál.

Isten kinyilatkoztatásai le vannak pecsételve mindaddig, amíg engedelmességünk által fel nem nyitjuk. Soha nem tudod felnyitni bölcselkedés vagy gondolkozás által. 

De amint engedelmeskedsz, felvillan a fény.

Engedd magadban munkálkodni Isten igazságát úgy, hogy magadba szívod és nem úgy, hogy előráncigálod. Hogy megtudjál valamit, annak egyetlen módja van, ha abbahagyod a találgatást és újjászületsz. Engedj Istennek abban a dologban, amit mutat neked és azonnal megnyílik előtted a következő dolog! Köteteket olvasunk a Szent Szellem munkájáról, pedig ötpercnyi teljes engedelmesség olyan világossá tenné a dolgokat, mint a napfény.

"Gondolom, hogy majd megértem egyszer ezt is." Már most megértheted.
Nem azzal, hogy tanulmányozod, hanem ha engedelmeskedsz.
A legkisebb engedelmesség megnyitja az eget és Isten legmélyebb igazságai a tieid. 

Isten nem jelent ki magáról több igazságot addig, amíg nem vagy engedelmes abban, amit már tudsz.
Vigyázz, nehogy "bölcs és eszes" légy!

KIENGESZTELÉS❣️

"💞Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21).

A bűnnel alapvetően össze vagyunk fonódva.
A bűn nem gonosz tett, hanem gonosz állapot, aki vagyok - független akarok lenni Istentől szándékosan és állhatatosan.
A keresztyén hit a bűn mélyen belém gyökerezett természetéből indul ki. 

Más vallások "bűnökkel" foglalkoznak, csak a Biblia beszél A BŰNRŐL. 

Jézus Krisztus az emberben szembekerült a bűn örökségével, és mert ezt elmellőztük igehirdetésünkben, ezért az evangélium üzenete elvesztette élét és átütő erejét.

A Biblia kijelenti, hogy Jézus Krisztus magára vette e testben elkövetett bűneinket, de magára vette a bűn örökségét is, amihez senki nem tudott hozzáférni. Isten "bűnné tette" tulajdon Fiát, hogy a bűnösből szentet alkothasson. 

Az egész Biblián átvonul ez a kijelentés, hogy Urunk a világ bűnét nem részvéttel elhordozta, hanem azonosult vele: bűnné lett.

Az egész emberi nemzetség összes bűnét önként magára vette és hordozta saját személyében: 

Isten azt, "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk", és így az egész emberi fajt a megváltás talajára helyezte. 

Jézus Krisztus visszaállította az emberiséget eredeti Isteni rendeltetésébe és most már bárki beléphet az Istennel való közösségbe annak alapján, amit Urunk véghezvitt a kereszten. 

Ember nem válthatja meg magát; a megváltás Isten műve; teljesen lezárt, kész egész. 

Hogy kire vonatkozik, személyes döntésünk kérdése.

Mindig különbséget kell tennünk az egyes ember életében a megváltás kijelentése és a megmentés tudatos megtapasztalása között.

MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?

"💞Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük.
Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: 

"Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8)

Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni.

Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! 

De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk. 

Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. 

Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni.

A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? 

Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből?
Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled.

Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében.
Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar!
Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.

HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK❣️

"💞...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem"

 (1Kor 9,16)

Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. 

Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti.
Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri.

Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket."
Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy.
Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más.
Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. 

Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid.

Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" 

Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét.
Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. 

Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele.
Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.

MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE❣️

"💞Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21)

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. 

Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá.
Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. 

Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele.

A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." 

Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. 

Rád is tekintett már Jézus valamikor?

Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. 

Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem.

Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete.
"Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..."

Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. 

Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust.

 "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31)

Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. 

Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) 

- nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. 

Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. 

Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. 

Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). 

Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). 

Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. 

A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. 

De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.

ISTENI ÉLETSZABÁLY❣️

   "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48)

Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt. 

Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. 

Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. 

De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. 

"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7), 

Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk. 

Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent.

 "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34). 

A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg, hanem az Istenhez való hasonlóságban. 

Ha Isten Szelleme belsőleg átformált, akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben, nem pedig jó emberi tulajdonságok. Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre, mint Isten élete, nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni. 

A keresztyén embernek az a titka, hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne. 

Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg, nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel. 

Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe, csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.

MEGMARADSZ-E JÉZUS MELLETT?

"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben" (Lk 22,28).

Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben; de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe? 

Sokan nem járnak többé Jézussal attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő. 

Ügyelj arra, hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára? Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk?

 "Ettől fogva sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn 6,66).

Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten Fiának bennem lévő életét is.
Abban az életben, amelyet most élek, Jézus Krisztussal járok-e?
Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog ellen, amit Isten enged meg az életünkben.
Soha! Isten irányítja életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben".
Itt az Ő kísértéseiről van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak.

Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán. 

Hűséges maradtál-e Isten Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják?
Továbbra is Jézussal jársz-e? Az út átmegy a Gecsemánén, a város kapuján, egészen ki a táboron kívül.
Magános út ez, és arra visz, ahol már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik: 

"Kövess engem!"

AZ Õ KÍSÉRTÉSE ÉS A MIÉNK❣️

"Nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt" (Zsid 4,15)

Újjászületésünk elõtt csak azt a kísértést ismerjük, amirõl Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). 

Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. 

Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk. Urunk kísértései nem emberi kísértések, hanem az emberré lett Isten kísértései. Az újjászületés által Isten Fia alakot ölt bennünk, és most már a mi testi életünk ugyanaz a keret számára, ami földi életében a saját teste volt. 

A Sátán nem azzal kísért, hogy rosszat tegyünk, õ azt akarja elérni, hogy elveszítsük, amit Isten az újjászületés által belénk helyezett, ti. azt a lehetõséget, hogy Istennek értékesek legyünk. 

Nem azért jön, hogy bûnre csábítson, hanem hogy más szempontokra rendezkedjünk be. 

Csak Isten Szelleme tudja ebben felismerni az ördög támadását.

A megkísértetés nem más, mint amikor idegen hatalom kipróbálja, vajon a személyiség ragaszkodik-e szellemi kincseihez. Így értjük meg Urunk kísértéseit is. 

Miután Jézus bemerítkezésében elfogadta elhívatását, hogy a világ bûnét magára vegye, 

Isten Szelleme azonnal próbára tette Õt az ördög olvasztótégelyében. 

De Jézus nem engedett a kísértésnek. Bûn nélkül jött ki a próbából, személyiségének szellemi kincseit sértetlenül megõrizte.

MI JÓ VAN A KÍSÉRTÉSBEN❓

"💞Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok..." (1Kor 10,13).

A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn.

Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk.
Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk.
Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük.

Azt, hogy milyen kísértésekkel találkozunk, az ember belső hajlamai és személyiségének összetevői határozzák meg.
A kísértés beleillik a megkísértett ember természetébe, leleplezi azokat a lehetőségeket, amelyek lényében szunnyadnak. Minden embernek megvannak a saját kísértései, és ezek mindig uralkodó hajlamaink vonalán közelítenek meg.

Az is kísértés, ha a legmagasabb cél megvalósítását rövid úton akarom elérni - nem a rosszat, hanem a jót.
A kísértés olyan valami, ami teljesen megtéveszt engem egy időre; nem tudom, hogy most valami jóról, vagy rosszról van szó.
Amikor a kísértésnek engedek, kívánságomat istenítem; és ez is bizonyítja, hogy eddig is csak a félelem őrzött meg a bűntől.

A kísértés alól nem tudunk kibújni; nélkülözhetetlen a kiteljesedő emberi élethez. 

Vigyázz, ne gondold, hogy senki másnak nincsenek olyan nagy kísértései, mint neked.
Amin átmegyünk, az az emberiség általános öröksége, nem olyasmi, amit még soha senki nem élt át. 

Isten nem kímél meg minket a kísértésektől; Ő a kísértések közepette segít rajtunk (Zsid 2,18).

ISTEN TERÜLETE❣️

,,Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6)

Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. 

Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. 

Menj be belsõ szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. 

Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. 

Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott idõd ne lenne az imádságra. 

"És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek..."

Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. 

Õ egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. 

Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentõl; ez az imádság kezdetleges formája. 

Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. 

Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk.

"Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). 

Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tõle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. 

Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. 

Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerûségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" 

De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.

MIRŐL KELL LEMONDANUNK?

"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2).

Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned.

Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság!
Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt.

"Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez.
Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja.
Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten.
Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért.

Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni.
A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.

AZ ÁTADÁS UTÁN MI LESZ?

"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).

Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van.
Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására.
Megvárja, amíg az ember maga adja át neki.

Ezt a harcot nem kell megismételnünk.
Add át magad szabadításra. "Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket"
(Mt 11,28). Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság, azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk, mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat, Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!" Önként jövünk. Add át magad a lemondásra.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."(Mt 16,24).

Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében. Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki. 

Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása.
Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit.

Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk.
Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged."
Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad?
Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod.
Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti. 

Az átadás után mi lesz?
Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.

SZELLEMI ZAVARTSÁG❣️

"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22)

.
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. 

Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron. Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8). 

Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha. 

Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz. A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között. 

Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia. Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik? 

Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13). Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van. 

Megmondta: "Aki kér, mind kap." Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett. Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8). "

Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" 

Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát? 

Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten.

 Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE 2.rész -❣️

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14)

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. 

Közvetlen környezetünkben jelentkezõ jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. 

Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerûbb munkát úgy végezhessem el, mint Õ. Úgy használom-e a törülközõt, mint Õ? 

Törülközõk, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. 

A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). 

Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Õ szemében. 

"Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezõre." 

Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". 

Sokan már az elsõ tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: 

"Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE❣️

"💞Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! 

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "

Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." 

Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. 

Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz.

A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. 

Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor.
Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "

Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. 

Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. 

Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

A LEGMEGHITTEBB BIZALOM

"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40). 

Valahányszor egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.

Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani: "Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel, amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.

Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor keresztezi valami, ami ellene mond.

Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel alacsonyabbra esem vissza. 

A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes tulajdonoddá.
Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6).
Végcélunk, hogy higgyünk Jézusban! 

Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd a hitedet.
Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. 

A hit kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

"💞Ne azon örüljetek..., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10,20)

Jézus Krisztus azt mondja itt valójában: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek, hanem annak, ha velem rendben vagytok." Csapdává lehet a keresztyén munkában, ha a sikeres szolgálatnak örülünk, vagy annak, hogy Isten felhasznál. 

Fel sem tudod mérni, mit tehet Isten általad, ha Jézus Krisztussal egészséges a kapcsolatod. 

Maradj meg vele igazi kapcsolatban, akkor életed minden helyzetében, amiben vagy, és azok között az emberek között, akikkel nap mint nap találkozol, élő víznek folyamai ömlenek majd belőled: és az Ő nagy irgalma az is, hogy erről te nem tudsz.

Amikor egyszer a váltság által és a megszentelődés útján helyes viszonyba jutottál vele, akkor gondold meg, hogy mindenhova, ahol csak vagy, Isten állított, és isteni rendeltetésedet azáltal töltöd be, ahogyan az életed hat a környezetedre - ha a világosságban maradsz, mint ahogy Isten is a világosságban van. 

Ma az a törekvés, hogy a szolgálatra tegyék a hangsúlyt. 

Őrizkedj az olyan emberektől, akik a hasznosságot teszik elhívatásuk alapjává. 

Ha a hasznosság a próbakő, akkor Jézus Krisztus élete volt a legnagyobb kudarc. 

A szent vezérlő csillaga Isten maga, nem a hasznosság, amit felbecsülnek. 

Az számít, amit Isten végez általunk, nem amit mi végzünk Őérte. 

Urunk az ember életében csak arra figyel, megvan-e benne az a kapcsolat, amit az Atya értékel. 

Jézus "sok fiat vezet dicsőségre" (Zsid 2,10).

ÉLŐ TEOLÓGIA❣️

"Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség ne lepjen meg titeket" (Jn 12,35). 

Jaj neked, ha nem cselekszel aszerint, amit Isten mutatott neked a hegyen. 

Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétségre fordul. 

"Ha azért a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség!" 

Abban a pillanatban, amikor elhanyagolod azt, amiben Isten megvilágosított, legyen az a megszentelődés vagy bármi más, elkezdődik a romlás szellemi életedben. 

Váltsd az igazságot szüntelenül valóra; munkáld ki minden területen, különben még a már elnyert világosság is átokká lehet. A legnehezebben azzal az emberrel boldogulsz, aki önelégülten hivatkozik egy vallásos megtapasztalásra, amit azonban nem valósított meg az életében. 

Ha azt mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg. Megtapasztalásodnak olyan valódinak kell lennie, hogy az életedben is láthatóvá váljék. 

Őrizkedj minden olyan hitbeli felfogástól, amely magaddal szemben engedékennyé tesz; az a pokolból való, bármilyen szépen is hangzik. 

A mi teológiánk meg kell hogy nyilvánuljon az élet leghétköznapibb vonatkozásaiban is. "

Ha a ti igazságosságotok nem több az írástudókénál és a farizeusokénál..." (Mt 5,20) mondja az Úr, azaz erényesebbnek kell lenned a legerkölcsösebb lénynél is, akit csak ismersz. 

Lehet, hogy mindent tudsz a megszentelődésről, de nem élsz benne életed gyakorlati útjain. 

Testi, erkölcsi és szellemi életed minden kicsi részletének a váltság mértéke szerint kell megítéltetnie.

AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE

"Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6). 

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak.

A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. 

De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!" 

Zárd be az ajtót! Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. 

Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat. A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról. "Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus. 

Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van. Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg! Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád. De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét.

"ÉN UGYAN..., DE Ő..."❣️

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11). 

Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: 

"Én ugyan..., de Ő"? 

Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége.

 "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá.

Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? 

Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. 

Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? 

Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. 

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. 

A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? 

Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért?
Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. 

"Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." 

János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról.

 "Ő megkeresztel majd..." 

A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "
De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez.