ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT❣️

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3).

Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők.
A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. 

Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. 

Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége.

Szegénységem az, amiben boldog vagyok. 

Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. 

Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. 

A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. 

Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik.

 "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.

" Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. 

Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? 

Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. 

A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. 

Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. 

Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

ÖNTUDATOSSÁG❣️

"Jöjjetek énhozzám" (Mt 11,28)

Isten bővölködő életet szánt nekünk Jézus Krisztusban; de vannak idők, amikor ez az élet külső támadást kap.
Emiatt megint önmagunkra kezdünk nézni, pedig azt gondoltuk, hogy ennek már vége. 

Az öntudatosság zavarhatja meg leghamarabb Istenben való életünk teljességét és állandó belső harcokat okoz. 

Az öntudatosság nem bűn; könnyen izguló vérmérséklet is előidézheti, vagy ha váratlanul új körülmények közé jutunk. Isten soha nem akar kevesebbet adni nekünk, mint az Ő teljességét. 

Ami megzavarja benne való nyugalmunkat, azt azonnal rendbe kell hozni. 

De azzal még nem küszöböltük ki, ha figyelmen kívül hagyjuk, hanem csak ha Jézushoz megyünk vele. Menjünk hozzá, és kérjük Őt, hogy adjon nekünk Krisztus-tudatot! 

Ő megteszi mindaddig, amíg megtanulunk benne maradni. Soha ne engedd szétforgácsolódni a Krisztusban való életedet - harcolj ellene! Óvakodj attól, hogy léket kapj, hogy a barátok vagy a körülmények feldarabolják az életedet, semmi el ne szakítson tőle, nehogy hirtelen magad maradj. 

Nincs annál fontosabb, mint hogy szellemi kapcsolatunkat sértetlenül megőrizzük! 

A nagy megoldás pedig ez: "Jöjjetek énhozzám." 

Ez próbálja ki, vajon valóban hűek vagyunk-e értelmi, erkölcsi és szellemi vonalon. 

Ahol nem vagyunk valódiak, ott inkább vitatkozunk, ahelyett, hogy Jézushoz mennénk.

VOLTÁL-E MÁR SZÓTLANUL SZOMORÚ❓

"💞Az pedig, mikor hallotta ezt, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt" (Lk 18,23). 

A gazdag ifjú a bánattól némán ment el: egy szava sem volt.
Nem kételkedett abban, amit Jézus mondott, nem vitatkozott vele a szavak jelentéséről; megszomorodott annyira, hogy egyetlen szó sem jött ki a száján. Voltál-e már valaha így?

Beszélt-e már veled Isten valamiről, amiben gazdag vagy - vérmérsékleti adottságod, személyes hajlamaid, szíved-lelked kedvesei felől? Ha igen, akkor gyakran lehettél szótlan-szomorú. 

Az Úr nem megy utánad; nem beszél rá. Valahányszor rád talál ezen a ponton, egyszerűen megismétli: "Ha valóban komolyan gondolod, amit mondasz - ezek a feltételek". "

Add el mindenedet, amid van", üresítsd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod, amíg már nem vagy több egy öntudatos lénynél - aztán ezt is add oda. 

Itt dől el a harc Isten előtt az akarat területén. Jobban ragaszkodsz ahhoz, ami elképzelésed szerint Jézus akarata, mint Őhozzá magához? Ha így van, valószínűleg hallanod kell majd kemény szavait, amik nagy bánatot okoznak neked. 

Kemény szó, amit Jézus mond, de könnyű meghallani azoknak, akikben ott van az Ő természete. 

Ne engedj meg magadnak semmit, ami Jézus Krisztus kemény szavát enyhítené! 

Olyan gazdag lehetek a szegénységben, olyan gazdag abban a tudatban, hogy semmi vagyok, hogy sohasem lehetek tanítvány. Kész vagyok-e megüresedni attól az érzéstől is, hogy üres vagyok? 

Ezen a ponton kezdődik a csüggedés. 

Bátortalanná tesz a kiábrándult önszeretet; és Jézus Krisztus iránti odaadásomat is szerethetem úgy, hogy önszeretet lesz belőle.

ELKEDVETLENEDTÉL❣️

"💞Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" 

(Lk 18,22). 

"Az pedig ezeket hallván..."

Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? 

Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. 

Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. 

Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. 

Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" 

Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? 

Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? 

Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. 

Jézus nem ment utána, hagyta elmenni. 

A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. 

Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. 

Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki? 

Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

ISMER Õ ENGEM?

"...nevükön szólítja..." (Jn 10,3)

Amikor teljesen félreértettem Õt? (Jn 20,14-16).

Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. 

A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fû a talpa alatt. 

Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetõen, de egy ponton nem lehetett volna õt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt ûzött ki belõle: mégis áldásai semmik voltak Õ magához képest. 

Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, 

mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!"

Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26). Kételkedtem-e valamiben Jézust illetõleg, valamilyen megtapasztalásban, amirõl mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" 

- de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". 

Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. 

Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága.

 "Én Uram és én Istenem!"
Amikor önzõ módon megtagadtam? (Jn 21,15-17).
Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után. Elõször magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek elõtt.

 "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".

Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. 

Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI❣️

"💞Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7)

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: 

Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne.

Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg. 

"De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12).

Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? 

Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? 

Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. 

Ha újjászülettem, látom Jézust. "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3). 

Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? 

Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. 

Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását. "Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). 

Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? 

Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. 

A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? 

Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! 

A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. 

Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk.

FENYÍTÉS❣️

"💞Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5).

Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani. Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál.
Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk, és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán.

 Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja:

 "Ne légy tovább is vak ezen a ponton; nem ott vagy, ahol gondolod magad! Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem".

Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged. Hadd állítson helyes viszonyba Istennel!

 "Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!" Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk: 

"Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült; most már abbahagyom". 

Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél! 

Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá?

A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten. 

A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem: ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.