MIT KÍVÁNSZ, MIT TEGYEN AZ ÚR ÉRTED?

"💞Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön!" (Lk 18,41)

Mi az, ami nemcsak téged zavar meg, hanem te is zavart okozol vele? 

Mindig olyasmi, amivel egymagad nem tudsz megbirkózni. "És sokan rátámadtak, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltozott..." (Mk 10,48).

 
Addig maradj ebben a zavaros helyzetben, amíg szemtől szembe nem kerülsz magával az Úrral; ne istenítsd a józan eszedet.

Amikor Jézus megkérdezi: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?" - mégpedig ebben a most rád nehezedő, megoldhatatlannak látszó helyzetben, emlékezz rá, hogy Ő nem a megszokott módon, hanem a maga természetfeletti módján munkálkodik.
Nézd, mennyire határt szabsz az Úrnak, ha csak annyira emlékezel vissza, amennyit a múltban tehetett érted: tovább sohasem jutottam ennél, és nem is fogok soha - ennek következtében nem is kérjük tőle, amire szükségünk van. Nevetséges arra kérni Istent, hogy ezt megtegye - mondod. Ha valami lehetetlen, éppen azért kell kérnünk.
Ha nem lehetetlen, akkor nem is igazi nehézség. Isten kész megtenni a teljesen lehetetlent.
Ez az ember visszanyerte a látását.
Neked az a leglehetetlenebb, hogy annyira eggyé legyél az Úrral, hogy semmi se maradjon meg régi életedből.
Ő kész megtenni, ha kéred. De el kell jutnod odáig, hogy hiszel benne, a Mindenhatóban.
Nem abban kell hinned, amit Ő mond, hanem benne magában. Ha csak azt vizsgáljuk meg, amit mondott, akkor soha nem fogunk hinni.
Amikor a valóságban meglátjuk Jézust: Ő megteszi a lehetetlent - olyan magától értetődően, mint ahogyan lélegzetet veszünk. Verejtékes küzdelmünk saját szívünk makacs ostobaságának következménye.
Nem akarunk hinni, nem akarjuk felégetni a hidat magunk mögött, inkább gyötrődünk.

MEGSZEGÉNYÍTED JÉZUS SZOLGÁLATÁT❣️

"💞Hol vennéd tehát az élõ vizet?" (Jn 4,11)

"A kút mély!" - még sokkal mélyebb, mint amilyennek a samáriai asszony gondolta! 

Gondolj az emberi természet, az emberi élet, a saját magadban levõ "kút" mélységére! 

Te is annyira megszegényítetted Jézus szolgálatát, hogy Õ már semmit sem tehet? 

Tegyük fel, hogy feneketlen szenvedés kútja van a szívedben; és Jézus jön és szól: 

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,27). 

Te mégis a válladat vonogatod és így felelsz: "Uram, ez a kút nagyon is mély, ebbõl nem tudsz nyugalmat és vigasztalást meríteni". - Nem is onnan akar meríteni. Mindezt fentrõl hozza neked. 

Az emberi természet kútjából Jézus nem merít semmit. 

Korlátot emelünk Izráel Szentje elé, ha - megemlékezve arról, amit a múltban tehetett értünk - azt mondjuk: "Persze, nem várhatom, hogy még ezt is megtegye." 

Nekünk, Jézus tanítványainak, éppen azokról a dolgokról kellene elhinnünk, hogy megteszi, amelyekhez az Õ mindenható erejére van szükség. 

Megszegényítjük az Õ szolgálatát, amint elfelejtjük, hogy Õ mindenható - és ennek az oka bennünk van és nem Õ benne. Készek vagyunk igénybe venni könyörületét és vigasztalását, de mindenható hatalmát már nem.

Azért vagyunk olyan szánalmas példányai a keresztyénségnek, mert nincs mindenható Krisztusunk. Vannak keresztyén tulajdonságaink és tapasztalataink, de nem bízzuk rá magunkat egészen Jézus Krisztusra. Amikor nehéz körülmények közé jutunk, megszegényítjük az Úr szolgálatát az ilyen beszéddel: "Bizonyára nem tehet semmit." 

Aztán keservesen fúrunk le a mélybe és magunk próbálunk vizet szerezni. 

Õrizkedj attól, hogy visszasüllyedve a hitetlenségbe elégtétellel kijelentsd: "Ezt nem lehet megtenni." Nagyon jól tudod, hogy lehet, ha Jézusra nézel. Tökéletlenséged kútja nagyon mély, de szedd össze minden erõdet és nézz Õreá!

https://www.youtube.com/watch?v=Z2JF6vPlsc8

KICSINYES AGGÁLYOK JÉZUSSAL SZEMBEN❣️

"💞Uram, nincs mivel merítened" (Jn 4,11)

Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, 

hogy életem apró részletkérdéseiben meg is valósítsam.

Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: 

eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a mindennapi életben megvalósíthatatlanok.

Mindegyikünk így gondolkozik Jézus Krisztusról saját élete egyes részletkérdéseivel kapcsolatban. 

Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, 

amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk.
"Honnan veszed a pénzt hozzá? Hogyan gondoskodnak majd rólad?" 

De támadhatnak bennünk is, ha megmondjuk Jézusnak, hogy a mi esetünk kissé mégis túl nehéz neki.
Nagyon szép ezt mondani: "Bízzatok az Úrban", de az embernek élnie kell, és Jézusnak nincs mivel merítenie, nincs amiből megadja mindezt.

Őrizkedj attól a kegyes csalástól, amely így szólal meg benned: 

"Nem Jézus miatt aggályoskodom, csak önmagam iránt vagyok bizalmatlan."
Önmagunkkal szemben nem szoktak aggályaink lenni; pontosan tudjuk, mire nem vagyunk képesek, 

de Jézusban kételkedünk! Szinte fáj az a gondolat, hogy Ő megteheti, amit mi nem tudunk megtenni.
Aggályaim onnan erednek, hogy magamat átkutatva akarom kitalálni: ugyan hogyan viheti Ő ezt véghez? 

Kérdéseim saját hitványságom mélységeiből fakadnak.
Ha felfedezem magamban ezeket a kétségeket, hozzam világosságra is és valljam be:
"Uram, kételkedtem benned, nem hittem, hogy bölcsességed mélyebb, mint az enyém; nem hittem, hogy mindenható hatalmad sokkal nagyobb, mint amennyit én véges értelmemmel felfoghatok."