Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában.
Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erõsíted.
A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Õ állásfoglalását azok iránt meg nem érted.
A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24).
Ezért olyan kevés a közbenjáró.
A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illetõ helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!
Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az õ valóságáról, másként csõdbe kerülsz.
Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az õ valóságáról, másként csõdbe kerülsz.
Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni.
Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.
A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk.
A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk.
Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tõrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.
Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk.
Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk.
Át kell jutniuk az Istennel való élõ közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk õket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elõ a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.
