Nem a külső világban dől el, hogy megnyerjük-e a csatát vagy elveszítjük, hanem az akarat rejtett világában, Isten előtt. Isten Szelleme megragad és arra kényszerít, hogy egyedül maradjak Istennel és Őelőtte megharcoljam a harcom.
Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek.
Amíg ezt meg nem teszem, a külső körülményeimben mindig vereséget szenvedek.
Lehet, hogy ez a harc egy percig tart, de lehet, hogy egy esztendeig is! Ez rajtam múlik, nem Istenen.
De ezt csak Isten előtt lehet megvívni, és nekem elszántan át kell mennem a lemondás poklán - Isten előtt.
Semminek sincs többé hatalma azon az emberen, aki harcát Isten előtt megharcolta és győzött.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok.
Ha így szólok: "Várok, amíg megfelelő helyzetbe jutok, majd akkor kipróbálom Istent", akkor semmire sem jutok.
Lelkem csendjében kell a dolgot elintéznem Istennel, ott, ahova semmiféle idegen nem léphet be és aztán azzal a bizonyossággal mehetek tovább, hogy megnyertem a csatát.
Ha ott bent elvesztem a csatát, olyan bizonyos, hogy csapás, katasztrófa és felfordulás következik, mint ahogy bizonyos Isten végzése.
Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni.
Azért nem nyerem meg a csatát, mert megpróbálom előbb a külső világban megnyerni.
Állj Isten elé egymagad, harcolj Őelőtte, intézd el ügyedet ott egyszer s mindenkorra!
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket.
Más emberekkel szemben is úgy kell eljárnunk, hogy akarati döntésre bírjuk őket.
Ez az út vezet az átadáshoz.
Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket.
Isten újra meg újra - nem gyakran, csak néha - válságba vezet minket.
Ez lesz életünk nagy vízválasztója: vagy egyre hanyagabb és hasznavehetetlenebb keresztyének leszünk, vagy mindig jobban égünk Isten dicsőségéért: hogy a legvégsőt is odaszánjuk az Ő legfenségesebb céljáért.
