Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes.
Az emberben olyanfajta gõg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni.
"Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bûnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását."
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentõl semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle.
Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentõl semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle.
A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk.
Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejébõl élnünk.
A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Õ királyságába.
Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gõg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk.
A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk.
Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk.
Õ adja át nekünk Jézus megelevenítõ életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülrõl való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).
