MOST HISZITEK❓

"💞Erről hisszük... Felelt nékik Jézus: Most hiszitek?" (Jn 16,30-31)

"Most hisszük!" - Jézus megkérdezi: "Valóban hiszitek?"
"Íme eljön az óra, amikor egyedül hagytok engem."
Nem egy keresztyén munkás hagyta már magára Jézus Krisztust és a saját kötelességérzésétől, vagy a szükségérzettől hajtva fogott neki a munkának a maga feje szerint. 

Ennek az az oka, hogy nincs bennünk Jézus feltámadt élete. A lélek elvesztette bensőséges kapcsolatát Istennel, mert a saját elképzeléseire támaszkodott.

Nem bűn ez, nem is von büntetést maga után; de amikor a lélek rájön, hogy így önmagát akadályozta meg Jézus Krisztus megértésében és annyi bonyodalmat, aggodalmat és nehézséget szerzett magának, akkor szégyenkezve és összetörve kell visszatérnie az Úrhoz.

Sokkal mélyebbre leszállva, bizalmunkat Jézus feltámadott életére kellene építeni. 

Meg kellene szoknunk, hogy mindent állandóan Őhozzá szabjunk; ehelyett azonban "józan eszünk" szerint döntünk, Istentől pedig azt kérjük, hogy erre adja rá áldását. 

De az ilyen munkát Ő nem áldhatja meg.

Ez kívül esik az Ő királyi uralmán, elszakadt az igazi valóságtól. Ha kötelességből teszünk valamit, olyan irányelv szerint cselekszünk, amely ellentétes Jézus Krisztussal.

"Magasabb rendű személynek" tartjuk magunkat és így szólunk: Nekem ebben az ügyben ezt meg ezt kell tennem! Így saját kötelességérzetünket ültetjük trónra Jézus feltámadt élete helyett. 

Ő nem azt mondta, hogy lelkiismeretünk vagy kötelességérzetünk világosságában járjunk, hanem hogy "járjunk világosságban, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7).

Amikor kötelességérzetből teszünk valamit, azt meg tudjuk indokolni, de amikor iránta való engedelmességből cselekszünk, akkor az érvelés lehetetlen.
Emiatt a szent könnyen nevetségessé válhat, nem értik meg. De ezt nem is várja el. Csak Urára néz.

https://www.youtube.com/watch?v=ziup84m_Cv4

MIT KÍVÁNSZ, MIT TEGYEN AZ ÚR ÉRTED?

"💞Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön!" (Lk 18,41)

Mi az, ami nemcsak téged zavar meg, hanem te is zavart okozol vele? 

Mindig olyasmi, amivel egymagad nem tudsz megbirkózni. "És sokan rátámadtak, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltozott..." (Mk 10,48).

 
Addig maradj ebben a zavaros helyzetben, amíg szemtől szembe nem kerülsz magával az Úrral; ne istenítsd a józan eszedet.

Amikor Jézus megkérdezi: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?" - mégpedig ebben a most rád nehezedő, megoldhatatlannak látszó helyzetben, emlékezz rá, hogy Ő nem a megszokott módon, hanem a maga természetfeletti módján munkálkodik.
Nézd, mennyire határt szabsz az Úrnak, ha csak annyira emlékezel vissza, amennyit a múltban tehetett érted: tovább sohasem jutottam ennél, és nem is fogok soha - ennek következtében nem is kérjük tőle, amire szükségünk van. Nevetséges arra kérni Istent, hogy ezt megtegye - mondod. Ha valami lehetetlen, éppen azért kell kérnünk.
Ha nem lehetetlen, akkor nem is igazi nehézség. Isten kész megtenni a teljesen lehetetlent.
Ez az ember visszanyerte a látását.
Neked az a leglehetetlenebb, hogy annyira eggyé legyél az Úrral, hogy semmi se maradjon meg régi életedből.
Ő kész megtenni, ha kéred. De el kell jutnod odáig, hogy hiszel benne, a Mindenhatóban.
Nem abban kell hinned, amit Ő mond, hanem benne magában. Ha csak azt vizsgáljuk meg, amit mondott, akkor soha nem fogunk hinni.
Amikor a valóságban meglátjuk Jézust: Ő megteszi a lehetetlent - olyan magától értetődően, mint ahogyan lélegzetet veszünk. Verejtékes küzdelmünk saját szívünk makacs ostobaságának következménye.
Nem akarunk hinni, nem akarjuk felégetni a hidat magunk mögött, inkább gyötrődünk.