MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?

"💞Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük.
Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: 

"Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8)

Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni.

Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! 

De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk. 

Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. 

Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni.

A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? 

Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből?
Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled.

Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében.
Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar!
Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.

HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK❣️

"💞...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem"

 (1Kor 9,16)

Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. 

Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti.
Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri.

Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket."
Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy.
Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más.
Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. 

Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid.

Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" 

Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét.
Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. 

Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele.
Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.

MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE❣️

"💞Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" (Mk 10,21)

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. 

Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá.
Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. 

Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele.

A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." 

Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. 

Rád is tekintett már Jézus valamikor?

Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. 

Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem.

Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete.
"Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..."

Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. 

Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust.

 "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

"MENJ EL" A LEMONDÁS ÚTJÁRA❣️

"💞Követlek téged, Uram, valahova mégy" (Lk 9,57).

 
Urunk magatartása ezzel az emberrel szemben szigorúan visszautasító volt, mert Ő tudta, mi volt az emberben. Mi ezt mondtuk volna: "El ne szalasszuk ezt a jó alkalmat, hogy megnyerjük ezt az embert! Micsoda elképzelés volt, ilyen jeges fuvallattal megfagyasztani, visszariasztani őt!"

 Uradat nem kell soha mentegetned. Az Ő szavai addig sebeznek és sértenek minket, amíg már semmi bántani vagy sebeznivaló nincs bennünk. Jézus Krisztus nem kímél semmit - bármi legyen is az -, ami végül is tönkre tenné az Isten szolgálatában álló embert. Urunk feleleteit nem a pillanatnyi ötletek, hanem az emberismeret irányítja. Ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja az Úrnak valamelyik szavát, ami neked fáj, akkor biztos lehetsz abban, hogy van valami benned, amit Ő halálra akar sebezni. 

Az 58. vers szavai kiverik fejünkből azt a gondolatot, mintha az Úrnak kedvtelésből lehetne szolgálni. Ilyen szigorú visszautasítás után nem marad más, mint az Úr, én magam és a szétzúzott reménység. "Jöjjön csak, aminek jönnie kell, vezércsillagod a velem való kapcsolat legyen. 

Nekem pedig nincs hova lehajtanom a fejemet." 

Az 59. vers. Ez az ember sem Jézust nem akarta cserben hagyni, sem az Atyját megbántani. 

A rokonaink iránti lágyszívű ragaszkodást választjuk a Jézus Krisztus iránti hűség helyett. Jézus utoljára jön számításba. Ha a hűség vonalán ilyen válságba jutsz, minden áron engedelmeskedj Jézus Krisztusnak! 

A 61. vers. Az olyan ember, aki ezt mondja: "Igen Uram, de...", az mindig nagy buzgalommal készülődik, de soha nem indul útnak. 

Ennek még van egy-két kikötése. Jézus Krisztus határozott hívása nem ad helyet búcsúzkodásoknak, mert ahogyan mi mondunk búcsút, az inkább pogány szokás, nem keresztyén. 

Amikor eljut hozzád Isten hívása, azonnal kezdj el "menni", és soha ne állj meg!

FEDDHETETLEN MAGATARTÁS❣️

"💞Ha... megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened"(Mt 5,23)

Amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened - tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben előkotorsz valamit.

 "Ha megemlékezel arról", azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja, "akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat".

Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom indításának, amikor lelkiismereted legmélyéig nevel téged. "Békülj meg először testvéreddel."

Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg. 

Menj vissza azon az úton, amin jöttél, térj rá arra az útra, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél, hogy az a helyes út.

Legyen benned az a belső magatartás és lelki nyugalom, amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi, mint amilyen a lélegzés.
Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj! Itt nincs szó a te jogaidról. 

A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak.

"És most jöjj és vidd el a te ajándékodat."
A folyamat pontosan le van írva. Először a magad odaáldozásának hősies szelleme, majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít a meggyőződésed is.
Azután az engedelmesség Isten Igéje iránt, feddhetetlen magatartás az iránt, akivel szemben nem volt igazad.
Végül az akadályt félretéve felviszed Istennek az ajándékodat egyszerű, vidám szívvel.

AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL❣️

"💞És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41)

Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. 

Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye - elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri.ű

Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját. 

Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. 

Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha.

A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. 

Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet. 

Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká. 

Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok.

  "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). 

Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. 

Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. 

Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. 

Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el.

"MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN❣️

"💞Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24).

Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. 

Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. 

Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. 

A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: 

"Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. 

A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. 

Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? 

Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. 

Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? 

Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. 

Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. 

"Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA❣️

"💞Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31)

Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. 

Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) 

- nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. 

Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. 

Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. 

Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). 

Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). 

Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. 

A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. 

De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.

ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE❣️

"💞Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog. 

Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát, - valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja.

Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8), Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi.

Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi.

 "Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a "Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket.
Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van: ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről. 

Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk.

A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával.
Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8).

 
Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk.
Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk. Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.

ELRENDELT A SZOLGÁLATRA❣️

"💞És most így szól az Úr, aki engem anyám méhétől szolgájává alkotott..." (Ézs 49,5)

Miután tudatára ébredünk annak, hogy Isten Krisztus Jézusban kiválasztott minket magának, először leromboljuk előítéleteinket, szűklátókörű véleményünket, a hozzátartozóink és hazánk iránti elfogultságot és azután szolgálni kezdünk Istennek. 

Csak ezért jött létre az emberi nemzetség, hogy Istent dicsőítse és örökre benne örüljön, de a bűn az emberiséget más vágányra kapcsolta át. 

Ezzel azonban semmit se változott Isten célja, és amikor újonnan születünk, minket is belevon nagy tervének a megvalósításába: "Isten önmagának teremtett." "Ő alkotott engem." 

Isten kiválasztásának ez a megvalósulása a legörömteljesebb valóság a földön. 

Meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten roppant nagy teremtő céljaira. 

Az első, amit Isten tesz velünk az, hogy beleplántálja szívünkbe az egész világ iránti érdeklődését. 

Megkapjuk Isten szeretetét, Isten igazi természetét. 

A Mindenható Isten természetét János 3,16 fejezi ki: "Úgy szerette Isten a világot..." 

Tartsuk nyitva lelkünket Isten teremtő céljai előtt, ne keverjük össze saját céljainkkal. 

Ő úgyis félretolja ezeket, bármennyire fáj is nekünk. 

A szolgáló testvér azért van teremtve, hogy Istennek olyan szolgája legyen, akiben Ő megdicsőül. Amikor megértettük, hogy Jézus Krisztus váltsága által Isten szolgálatára tökéletesen alkalmassá lettünk, akkor azt is megértjük, miért olyan könyörtelenül következetesek Jézus Krisztus követelései. Szolgáitól feltétlen egyenességet kíván, mert Isten természetét oltotta beléjük. 

Vigyázz, ne felejtsd el, mi Isten célja veled!

ISTENI ÉLETSZABÁLY❣️

   "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48)

Ezekben a versekben arra buzdít Urunk, hogy legyünk nemeslelkűek az emberek iránt. 

Szellemi életedben ne vezessenek természetes vonzódásaid. 

Minden emberben van rokonszenv és ellenszenv, az egyik embert szívleljük, a másikat nem. 

De ezeket a rokon- és ellenszenveket nem hagyhatjuk uralkodni szellemi életünkben. 

"Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van" (1Jn 1,7), 

Isten olyan emberekkel is közösségbe hoz, akikkel nem rokonszenvezünk. 

Urunk nem a jó embert vagy a jó keresztyént állítja elénk példaként, hanem magát Istent.

 "Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" - mutasd meg a másiknak, amit Isten mutatott neked. Isten sok alkalmat ad nekünk arra, hogy bebizonyítsuk a mindennapi életben, vajon olyan tökéletesek vagyunk-e, mint mennyei Atyánk? Tanítványnak lenni azt jelenti: teljesen azonosítjuk magunkat Istennek mások iránti érdeklődésével. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" (Jn 13,34). 

A keresztyén jellem nem a jó cselekedetekben mutatkozik meg, hanem az Istenhez való hasonlóságban. 

Ha Isten Szelleme belsőleg átformált, akkor isteni jellemvonások mutatkoznak életedben, nem pedig jó emberi tulajdonságok. Az Istentől való élet úgy jut bennünk kifejezésre, mint Isten élete, nem mint olyan emberi élet, amely megpróbál isteni lenni. 

A keresztyén embernek az a titka, hogy Isten kegyelme által a természetfeletti természetessé lett benne. 

Ez a megtapasztalás az élet gyakorlati apróságaiban mutatkozik meg, nemcsak azokban az időkben, amikor zavartalan közösségben vagyok Istennel. 

Amikor belekerülünk az élet nehézségeibe, csodálkozva vesszük észre, hogy van erőnk azok közepette is egyensúlyban maradni.

MEGMARADSZ-E JÉZUS MELLETT?

"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben" (Lk 22,28).

Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben; de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe? 

Sokan nem járnak többé Jézussal attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő. 

Ügyelj arra, hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára? Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk?

 "Ettől fogva sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn 6,66).

Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten Fiának bennem lévő életét is.
Abban az életben, amelyet most élek, Jézus Krisztussal járok-e?
Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog ellen, amit Isten enged meg az életünkben.
Soha! Isten irányítja életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben".
Itt az Ő kísértéseiről van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak.

Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán. 

Hűséges maradtál-e Isten Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják?
Továbbra is Jézussal jársz-e? Az út átmegy a Gecsemánén, a város kapuján, egészen ki a táboron kívül.
Magános út ez, és arra visz, ahol már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik: 

"Kövess engem!"

AZ Õ KÍSÉRTÉSE ÉS A MIÉNK❣️

"Nem olyan fõpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt" (Zsid 4,15)

Újjászületésünk elõtt csak azt a kísértést ismerjük, amirõl Jakab beszél: "Ki-ki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága" (Jak 1,14). 

Az újjászületés által egy másik területre lépünk, ahol más kísértésekkel kell szembenéznünk, olyanféle kísértésekkel, amelyekkel Urunk találkozott. Jézus kísértései nem közelítenek meg minket; nincs semmi közük emberi természetünkhöz. 

Urunk kísértései egészen más körben mozognak, mint a mieink mindaddig, amíg újjá nem születünk és testvéreivé nem leszünk. Urunk kísértései nem emberi kísértések, hanem az emberré lett Isten kísértései. Az újjászületés által Isten Fia alakot ölt bennünk, és most már a mi testi életünk ugyanaz a keret számára, ami földi életében a saját teste volt. 

A Sátán nem azzal kísért, hogy rosszat tegyünk, õ azt akarja elérni, hogy elveszítsük, amit Isten az újjászületés által belénk helyezett, ti. azt a lehetõséget, hogy Istennek értékesek legyünk. 

Nem azért jön, hogy bûnre csábítson, hanem hogy más szempontokra rendezkedjünk be. 

Csak Isten Szelleme tudja ebben felismerni az ördög támadását.

A megkísértetés nem más, mint amikor idegen hatalom kipróbálja, vajon a személyiség ragaszkodik-e szellemi kincseihez. Így értjük meg Urunk kísértéseit is. 

Miután Jézus bemerítkezésében elfogadta elhívatását, hogy a világ bûnét magára vegye, 

Isten Szelleme azonnal próbára tette Õt az ördög olvasztótégelyében. 

De Jézus nem engedett a kísértésnek. Bûn nélkül jött ki a próbából, személyiségének szellemi kincseit sértetlenül megõrizte.

MI JÓ VAN A KÍSÉRTÉSBEN❓

"💞Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok..." (1Kor 10,13).

A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn.

Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk.
Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk.
Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük.

Azt, hogy milyen kísértésekkel találkozunk, az ember belső hajlamai és személyiségének összetevői határozzák meg.
A kísértés beleillik a megkísértett ember természetébe, leleplezi azokat a lehetőségeket, amelyek lényében szunnyadnak. Minden embernek megvannak a saját kísértései, és ezek mindig uralkodó hajlamaink vonalán közelítenek meg.

Az is kísértés, ha a legmagasabb cél megvalósítását rövid úton akarom elérni - nem a rosszat, hanem a jót.
A kísértés olyan valami, ami teljesen megtéveszt engem egy időre; nem tudom, hogy most valami jóról, vagy rosszról van szó.
Amikor a kísértésnek engedek, kívánságomat istenítem; és ez is bizonyítja, hogy eddig is csak a félelem őrzött meg a bűntől.

A kísértés alól nem tudunk kibújni; nélkülözhetetlen a kiteljesedő emberi élethez. 

Vigyázz, ne gondold, hogy senki másnak nincsenek olyan nagy kísértései, mint neked.
Amin átmegyünk, az az emberiség általános öröksége, nem olyasmi, amit még soha senki nem élt át. 

Isten nem kímél meg minket a kísértésektől; Ő a kísértések közepette segít rajtunk (Zsid 2,18).

ISTEN TERÜLETE❣️

,,Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6)

Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. 

Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. 

Menj be belsõ szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. 

Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. 

Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott idõd ne lenne az imádságra. 

"És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek..."

Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. 

Õ egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. 

Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentõl; ez az imádság kezdetleges formája. 

Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. 

Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk.

"Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). 

Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tõle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. 

Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. 

Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerûségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" 

De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.

MIRŐL KELL LEMONDANUNK?

"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2).

Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned.

Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság!
Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt.

"Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez.
Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja.
Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten.
Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért.

Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni.
A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.

KÉPZELŐERŐ VAGY SUGALMAZÁS❓

"💞...a Krisztus iránt való egyenesség..." (2Kor 11,3)

Egyszerűség a tisztánlátás titka. A szent még hosszú ideig nem ítél tisztán, de minden nehézség nélkül tisztán kellene látnia. A szellemi zűrzavart sem ítéli meg tisztán, de az világos, hogy engedelmeskednie kell.

Értelmi síkon kitervelheted a dolgokat, de szellemi síkon összezavarodsz. 

Ha Isten nyomást gyakorol rád, engedelmeskedj abban a dologban.
Képzelőerődet ejtsd foglyul, hogy engedelmeskedjék Jézus Krisztusnak, akkor minden olyan tiszta lesz, mint a napfény. Ítélőképességed később alakul ki, de mi sohasem ennek alapján látunk, hanem úgy látunk, mint a gyermekek.
Amikor megpróbálunk bölcsek lenni, akkor semmit se látunk (Mt 11,25).

Életünk legkisebb eseménye - a Szent Szellem ellenőrzése nélkül - elég arra, hogy bensőnkben szellemi zűrzavart okozzon, és bármennyit gondolkozunk is rajta, nem tudunk tisztán látni. 

A szellemi zűrzavart csak engedelmesség által lehet tisztázni. 

Amint engedelmeskedünk, felismerjük a helyzetet. Ez nagyon megalázó, mert ezáltal belátjuk, hogy szellemi zűrzavarunk oka belső adottságunkban van.

Amikor természetes előrelátásunkat átadjuk a Szent Szellemnek, olyan képességgé alakul át, amivel Isten akaratát felismerhetjük, és ez egész életünket megtartja egyszerűségben.

AZ ÁTADÁS UTÁN MI LESZ?

"Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4).

Nem külső életünket kell átadnunk, hanem akaratunkat; amikor ezt megtettük, minden rendben van.
Életünkben kevés az igazi válság; a nagy válság az, hogy akaratunkról lemondunk. Isten soha nem szorongat akaratunk átadására.
Megvárja, amíg az ember maga adja át neki.

Ezt a harcot nem kell megismételnünk.
Add át magad szabadításra. "Jöjjetek énhozzám... én megnyugtatlak titeket"
(Mt 11,28). Miután kezdtük megtapasztalni, mit jelent a váltság, azért adjuk át neki akaratunkat, hogy nyugalmat és békességet találjunk, mert bármi nyugtalanítja a szívünket vagy a gondolatainkat, Jézus Krisztus az akaratot hívja: "Jöjjetek énhozzám!" Önként jövünk. Add át magad a lemondásra.
"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát..."(Mt 16,24).

Itt az átadás a magam odaadását jelenti - annak az odaadását, aki már Jézus békességét hordozza a szívében. Ha tanítványa akarsz lenni, add át az önmagadhoz való jogodat neki. 

Ami aztán még megmarad életünkből, az semmi más, mint ennek az odaadásnak a megbizonyítása.
Amikor egyszer már lemondtunk jogainkról, nem kell többé "feltételeznünk" semmit.

Nem kell aggódnunk életkörülményeink miatt, Jézus teljesen elég nekünk.
Add át magad a halálra (Jn 21,18-19). "...más övez fel téged."
Megértetted, mit jelent halálra elszánni magad?
Őrizkedj az olyan átadástól, amit lelkesedésből teszel, azt könnyen visszavonod.
Eggyé kell lenned Jézussal a halálban, hogy ezután semmi ne érintsen téged, ami Őt nem érinti. 

Az átadás után mi lesz?
Az átadás után egész életünkkel töretlen egységre akarunk jutni Istennel.

SZELLEMI ZAVARTSÁG❣️

"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22)

.
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. 

Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron. Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8). 

Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha. 

Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz. A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között. 

Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia. Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik? 

Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13). Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van. 

Megmondta: "Aki kér, mind kap." Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett. Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8). "

Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" 

Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát? 

Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten.

 Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE 2.rész -❣️

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14)

Szolgálj, amikor csak lehet!

Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. 

Közvetlen környezetünkben jelentkezõ jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben.

Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. 

Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerûbb munkát úgy végezhessem el, mint Õ. Úgy használom-e a törülközõt, mint Õ? 

Törülközõk, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. 

A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.

"Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). 

Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Õ szemében. 

"Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr.

Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezõre." 

Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek.

El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". 

Sokan már az elsõ tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: 

"Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.

A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE❣️

"💞Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48).

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! 

Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "

Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." 

Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. 

Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz.

A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. 

Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor.
Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "

Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. 

Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. 

Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

TEDD MEG MAGAD - 2. rész❣️

"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5)

Eltökélt fegyelmezés

Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerû elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzésébõl, ami az Atya akaratától eltérõ lett volna. 

"A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? 

Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésbõl támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak.

A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. 

Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. 

Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívõk, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által.

Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bûnt és az ördögöt. 

Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelõsséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.

TEDD MEG MAGAD❣️

"💞Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).

Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. 

Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. 

Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. 

Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). 

A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. 

Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. 

A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. 

Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. 

Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. 

Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10)

A JÓINDULAT FORRÁSAI❣️

"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn 4,14).

Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. 

"Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. 

Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani. 

Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. 

Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. 

Van valami közted és Jézus Krisztus között? 

Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. 

Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. 

Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen. 

Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? 

"Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" 

Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.

AZ ÉLET SZÉTÁRAD❣️

"Élő víznek folyamai..." (Jn 7,38) 

A forrás mitsem tud azokról a helyekről, amelyeken a vize átmegy. 

Jézus azt mondja: ha mi vettünk az Ő teljességéből, bármilyen szűk mederben folyik is az életünk látszólag, mégis folyamok áradnak belőlünk, amelyek áldást árasztanak szét egészen a föld legvégső határáig. 

Nem nekünk kell törődnünk a kiáradással - "az az Isten munkája, hogy higgyetek..." 

Isten ritkán engedi meg egy léleknek, hogy meglássa, mekkora áldás az élete. 

A folyó diadalmasan, kitartóan folyik, legyőz minden akadályt. 

Egy ideig nyugodtan halad, aztán akadályhoz ér s egy ideig fel van tartóztatva; de csakhamar utat tör magának az akadályon át. 

Vagy pedig mérföldekre eltűnik a szem elől s aztán hirtelen előjön, áradóbban és szélesebben mint valaha. Talán te is látod, hogy Isten eszközül használ másokat, a te életed elé pedig akadály torlódott: úgy látszik, nem lehet hasznodat venni. 

Figyelj csak mindig a forrásra, maradj kapcsolatban vele, akkor Isten vagy elvezet az akadály mellett, vagy eltávolítja azt. Isten Szellemének folyama legyőz minden akadályt. 

Ne akadjon meg a tekinteted az akadályon vagy a nehézségen! 

A folyamnak, amely kitartóan ömlik rajtad át, semmit sem jelent az akadály, ha összeköttetésben maradsz a forrással. 

Semmit ne engedj Jézus Krisztus és magad közé ékelődni - se érzést, se megtapasztalást -, semmi ne tartson távol az egyetlen tiszta forrástól. 

Gondolj azokra a gyógyító és messzire áradó folyamokra, amelyek a szolgálók lelkéből táplálkoznak. Isten csodálatos igazságokat tár fel előttünk, és minden feltárt új igazság arra mutat, hogy a rajtad átáradó folyó ereje nő. 

Ha hiszel Jézusban, egykor majd meglátod, hogy Isten hatalmas áldásfolyókat táplált benned mások szolgálatára.

AZ ÉBER TANÍTVÁNY❣️

"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38). 

"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. 

Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. 

Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: 

"Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." 

Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? 

Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie? 

Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk. 

A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. 

A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak".

 "És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták. 

Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem. 

Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok", és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.

AZ ÖVÉ- Légy teljesen az Övé❣️

"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6)

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19).

Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. 

A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. 

A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. 

Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő. 

Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: 

"Menjetek..." "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." 

Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. 

Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." 

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! 

Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." 

A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. 

Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." 

Légy teljesen az Övé! 

ÖNTSD KI ISTEN ÁLDÁSAIT❣️

"Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Úrnak" (2Sám 23,16)

Mi volt neked az utóbbi időben olyan, mint Dávidnak a betlehemi forrás vize: szeretet, barátság, szellemi áldás? Ezt a vizet csak saját lelked kárára ihatod ki a magad megelégítésére. 

Ha megteszed, nem öntheted ki az Úrnak. Semmit nem szentelhetsz oda az Úrnak, amivel saját kívánságodat szeretnéd kielégíteni. Ha Isten valamelyik áldásának csak haszonélvezője vagy, az megront téged; oda kell áldoznod, kiöntened, azt kell tenned vele, amit a józan ész értelmetlen tékozlásnak mond. 

Hogyan önthetem ki az Úr előtt a természetes szeretetet vagy a szellemi áldást? 

Csak egyféleképpen: belső elhatározással! Embertársaink egyes cselekedeteit sohasem fogadhatnánk el, ha nem ismernénk Istent, mert nincs módunkban visszafizetni. 

De amint ezt mondom: "ez túlságosan nagy és értékes nekem; egyáltalán nem embernek van szánva, ki kell öntenem az Úrnak", akkor ezek élő víz folyamaként ömlenek mások felé. 

Ha nem öntöm ki az Úrnak, akkor nemcsak engem veszélyeztetnek, hanem azokat is, akiket szeretek, mert élvezetvággyá torzulnak. Olyanban is lehetünk élvezetvágyók, ami nem rút és nem aljas. 

A szeretetnek meg kell tisztulnia azáltal, hogy kiöntjük az Úrnak. 

Ha savanyú és megkeseredett lettél, azért van, mert valamilyen áldást megtartottál magadnak, holott ha kiöntötted volna az Úrnak, te lettél volna a leggazdagabb ember, aki valaha e földön élt. 

Ha Urad áldásait megtartod magadnak és nem tanulod meg kiönteni Őelé, akkor mások nem láthatják meg általad a Királyt és nem "láthatnak széles országot" (Ézs 33,17).

AZ ÁLDOZAT SZENTSÉGE❣️

"Aki hisz énbennem..., élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7,38)

Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap".

Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel.

Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül. 

Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni. 

Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol.

 Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "

Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9). 

Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte? "

Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül. 

Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni. 

Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?

SZENTSÉGRE RENDELVE❣️

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,16). 

Mindig vizsgáld meg magadat újra, mi az életed célja. 

Az ember elrendelt célja nem a boldogság, nem is az egészség, hanem a szentség. 

Manapság annyiféle hajlam forgácsol szét minket; egészséges, jó, nemes hajlamok, amelyek beteljesedhetnek; 

de közben Isten elgyengíti őket.

Minden egyedül azon fordul meg, hogy az ember elfogadja-e Istent, aki meg akarja őt szentelni. 

Bármibe kerüljön is, az embernek rendbe kell jönnie Istennel. 

Hiszem én azt, hogy szentnek kell lennem? 

Hiszem, hogy Isten lakozást vehet bennem és engem szentté tehet? 

Ha az igehirdetés arról győz meg engem, hogy szentségtelen vagyok, ezt rossz néven veszem. 

Az evangéliumot hallva mélyen megsértődöm, mert a kijelentés megmutatja, hogy szentségtelen vagyok.

De heves vágy is támad bennem, ha megértem, hogy Isten azt a célt állította az ember elé, hogy szent legyen. 

Egy terve van: megszentelt emberek teremtése. Isten nem gép, hogy örökké áldásokat osztogasson. 

Nem azért jött közénk, hogy szánalomból megváltsa az embert a nyomorúságából; azért váltotta meg az embert, 

mert arra teremtetett, hogy szent legyen.

A megváltással az az elgondolása, hogy újra teljesen eggyé tegye az embert Istennel Jézus Krisztus halála által, 

anélkül, hogy a leghalványabb árnyék maradna Isten és az ember között. 

Ne tűrj meg sem magadban, sem másokban semmi olyat, amivel a szent Isten nem ért egyet.
A szentség: hogy lábad tiszta úton járjon, nyelved ne szóljon tisztátalanul, értelmed tiszta gondolkozású legyen. 

Az élet minden apró részlete nyitva van Isten fürkésző szeme előtt. 

Szentség nemcsak az, amit Isten ad nekem, hanem amiről én is bebizonyítom, hogy Ő adta nekem.