Urunk magatartása ezzel az emberrel szemben szigorúan visszautasító volt, mert Ő tudta, mi volt az emberben. Mi ezt mondtuk volna: "El ne szalasszuk ezt a jó alkalmat, hogy megnyerjük ezt az embert! Micsoda elképzelés volt, ilyen jeges fuvallattal megfagyasztani, visszariasztani őt!"
Uradat nem kell soha mentegetned. Az Ő szavai addig sebeznek és sértenek minket, amíg már semmi bántani vagy sebeznivaló nincs bennünk. Jézus Krisztus nem kímél semmit - bármi legyen is az -, ami végül is tönkre tenné az Isten szolgálatában álló embert. Urunk feleleteit nem a pillanatnyi ötletek, hanem az emberismeret irányítja. Ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja az Úrnak valamelyik szavát, ami neked fáj, akkor biztos lehetsz abban, hogy van valami benned, amit Ő halálra akar sebezni.
Az 58. vers szavai kiverik fejünkből azt a gondolatot, mintha az Úrnak kedvtelésből lehetne szolgálni. Ilyen szigorú visszautasítás után nem marad más, mint az Úr, én magam és a szétzúzott reménység. "Jöjjön csak, aminek jönnie kell, vezércsillagod a velem való kapcsolat legyen.
Nekem pedig nincs hova lehajtanom a fejemet."
Az 59. vers. Ez az ember sem Jézust nem akarta cserben hagyni, sem az Atyját megbántani.
A rokonaink iránti lágyszívű ragaszkodást választjuk a Jézus Krisztus iránti hűség helyett. Jézus utoljára jön számításba. Ha a hűség vonalán ilyen válságba jutsz, minden áron engedelmeskedj Jézus Krisztusnak!
A 61. vers. Az olyan ember, aki ezt mondja: "Igen Uram, de...", az mindig nagy buzgalommal készülődik, de soha nem indul útnak.
Ennek még van egy-két kikötése. Jézus Krisztus határozott hívása nem ad helyet búcsúzkodásoknak, mert ahogyan mi mondunk búcsút, az inkább pogány szokás, nem keresztyén.
Amikor eljut hozzád Isten hívása, azonnal kezdj el "menni", és soha ne állj meg!
