"Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26)
Márta hitt abban a hatalomban, amivel Jézus Krisztus rendelkezett, hitte, hogy meggyógyíthatta volna a bátyját, ha ott lett volna. Azt is hitte, hogy Jézust különös mély bizalom kapcsolja össze Istennel és amit kér, Isten megadja neki.De neki magának lett volna szüksége arra, hogy bensõségesebb, személyesebb legyen a bizalma Jézus iránt. Hite programjának beteljesedését a jövõbe helyezte.
Jézus azonban tovább vezette õt, amíg hite személyes tulajdonává nem lett, végül aztán lassan sajátos örökséggé erõsödött meg: "Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus!"
Veled is ehhez hasonlóan bánik az Úr?
Téged is ránevel a vele való személyes meghittségre?
Hadd vésse beléd is ezt a kérdést: "Hiszed-e ezt?"
Mi a kételkedésed tûzpróbája?
Eljutottál-e már életkörülményeidben te is ilyen megoldhatatlan útszakaszra, mint Márta, ahol hited programja személyes hitté kezd alakulni? Ez semmiképp sem történhetik meg addig, amíg személyes nehézségeid következtében személyes problémád nem támad.
A hit állásfoglalást jelent. Az észhit programja szerint csak magamban bízom és kizárok minden egyebet, ami nem egyeztethetõ össze ezzel az állásfoglalással.
A személyes hitben erkölcsileg rábízom magam a hitnek erre az útjára és vonakodom bármiben is megalkudni.
A hit egyéni útjára jutva pedig szellemileg rábízom magam Jézus Krisztusra és elhatározom, hogy ebben a dologban egyedül az Úr uralmát ismerem el.
Amikor szemtõl szemben állok Jézus Krisztussal és Õ azt mondja nekem: "Hiszed-e ezt?" - rájövök, hogy a hit olyan egyszerû, mint a lélegzetvétel és megdöbbenek rajta, miért voltam olyan ostoba és miért nem bíztam benne már elõbb is.
