Urunk sohasem táplálja elõítéleteinket, hanem megöli és teljesen szembefordul velük.
Azt képzeljük, hogy Istent nagyon érdeklik a mi különféle elõítéleteink.
Egészen biztosra vesszük, hogy velünk soha nem tenné meg azt, amit másokkal meg kell tennie.
"Isten kénytelen volt nagyon keményen bánni ezzel az emberrel; de azt persze tudja, hogy az én fenntartásaim jogosak."
- Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná,
- Meg kell tanulnunk: "Semmit abból!" Ahelyett, hogy a mi pártunkat fogná,
Isten szándékosan semmibe veszi sérelmeinket. Belsõ nevelésünkhöz tartozik, hogy Isten gondviselése nyíltan szembefordul fenntartásainkkal.
Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk.
Meg kell figyelnünk, hogyan teszi ezt. Isten nem ügyel arra, amit elébe rakunk.
Egyetlen egy dolgot kíván Isten tõlünk: a feltétel nélküli odaszánást!
Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régibõl. A régi ünnepélyesség eltûnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentõl van..." (18. v.).
Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk?
Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életbõl semmit sem, de egyszerûen és tökéletesen bízunk Istenben.
Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Õt magát.
Amikor újjászületünk, a Szent Szellem elkezdi formálni az új teremtést bennünk, és eljön az ideje annak, amikor semmi sincs már bennünk a régibõl. A régi ünnepélyesség eltûnt, a dolgokkal szembeni régi magatartásunk megváltozott és "mindez Istentõl van..." (18. v.).
Hogyan léphetünk be abba az életbe, amelyben nincs kívánság, nincs önzés, nincs érzékenység a bántásokkal szemben, amelyben nem gerjedünk haragra, nem rójuk fel a gonoszt, hanem mindig kedvesek vagyunk?
Egyetlen módon: ha nem hagyunk meg a régi életbõl semmit sem, de egyszerûen és tökéletesen bízunk Istenben.
Olyan bizalom ez, amely már nem Isten áldásait kívánja, hanem Õt magát.
Eljutottunk-e már odáig, hogy Isten visszavonhatja áldásait és mégsem rendül meg a bizalmunk benne?
Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.
Amikor meglátjuk, hogy Isten munkálkodik, többé nem törjük a fejünket a dolgokon, mert valóban bízunk a mi mennyei Atyánkban, akit a világi gondolkozás nem ismerhet meg.
