Az a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit; az a józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom.
A hitben való élet ezt a kettőt helyesen kapcsolja össze.
A józan ész nem hit és a hit nem józan ész.
A kettőnek egymáshoz való viszonya szerint vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy ihletettségben.
Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész" alapján, hanem kijelentésből, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész csődöt mond.
A hitnek próbán kell átmennie, mielőtt látható valósággá válnék.
"Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm 8,28) a hívőknek, mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet kézzelfogható valósággá.
A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik.
Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.
A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben.
A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre:
A hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy mennyire hiszünk Istenben.
A hit roppant elv, mely mindig Jézus Krisztust teszi az első helyre:
"Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt 6,33), őrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."
Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.
Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne.
De amint meghalljuk Jézus szavát:
"Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan.
A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.
Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.
Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk hinni benne.
De amint meghalljuk Jézus szavát:
"Aki engem látott, látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és hitünk határtalan.
A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti Istennel Jézus Krisztus Szellemének ereje által.
