Jézus nem mondta, hogy aki hisz benne, az meg fogja tapasztalni Isten teljességének az áldását, hanem - "aki hisz bennem, abból kiárad másokra mindaz, amit tőlem kap".
Urunk tanítása mindig ellentétben van az önérvényesítéssel.
Az Ő célja nem az ember fejlődése, hanem az, hogy magához hasonlóvá tegye az embert; és Isten Fiára az jellemző, hogy ezért odaadta önmagát. Ha hiszünk Jézusban, nem az számít, hogy ezzel mit nyerünk, hanem amit Ő áraszt ki rajtunk keresztül.
Nem az a cél, hogy Isten szép kerek szőlőszemekké formáljon, hanem hogy kisajtolja belőlünk az édes mustot; vagyis szellemi értelemben véve életünket nem mérhetjük le a sikereken, hanem egyedül azon, amit Isten adhat rajtunk keresztül, ezt pedig egyáltalán nem lehet lemérni.
Amikor a bethániai Mária széttörte az alabástromszelencét és a benne lévő drága kenetet az Úr fejére öntötte, erre rajta kívül senki nem érzett indítást; a tanítványok azt mondták, hogy tékozol.
Jézus azonban megdicsérte Máriát ezért a tékozló hűségért és azt mondta: "
Bizony mondom nektek, hogy ahol csak hirdetik az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére" (Mk 14,9).
Az Urat elárasztja az öröm, amikor látja, hogy valamelyikünk úgy tesz, mint Mária, nem akar takarékoskodni, hanem egészen odaadja magát neki. Isten odaadta Fia életét, hogy megváltsa a világot; mi készen vagyunk-e odaadni az életünket Őérte? "
Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből", vagyis emberek százait üdíti fel szüntelenül.
Itt az ideje, hogy szakítsunk azzal az élettel, amely mindig saját magát kívánja megelégíteni.
Ő ma megkérdezi tőlünk, ki teszi ezt meg Őérette?
