"Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem"
(Lk 18,22).
"Az pedig ezeket hallván..."
Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől?
Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani.
Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!"
Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából?
Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem?
Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve.
Jézus nem ment utána, hagyta elmenni.
A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta.
Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben.
Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki?
Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.
