"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?" (Lk 14,28)
Urunk itt nem arról a költségről beszél, amivel nekünk kell számolnunk, hanem arról, amit Ő számított fel: a Názáretben töltött harminc évet, aztán a népszerűség, majd a botránkozás és gyűlölet három évét, a Gecsemáné kikutathatatlan mélységű halálos harcát és a golgotai kereszthalált - ez az, ami körül az idő és az örökkévalóság forog.
Jézus Krisztus felszámította a költséget.
Rajta nem nevethetnek a végén és nem mondhatják: "Ez az ember elkezdte az építést és nem bírta befejezni."
Ezek a tanítványság feltételei, amelyeket Urunk a 26., 27. és 33. versben említ. Azt jelentik, hogy az Ő hatalmas építési vállalkozásában csak azokat az embereket, férfiakat és nőket tudja felhasználni, akikben Ő mindent elvégzett.
"Ha valaki utánam jön ...és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom."
Egyedül azokat a férfiakat és nőket fogja Jézus Krisztus felhasználni építési vállalkozásaiban - mondja az Úr -, akik őt személyesen, szenvedélyesen és odaadóan szeretik, jobban bármilyen mély földi köteléknél.
Ezek a feltételek kemények, de dicsőségesek. Isten mindent felülvizsgál majd, amit építünk.
Emésztő tüzével fogja leleplezni, hogy nem építettük-e Jézus Krisztus fundamentumára néhány saját vállalkozásunkat? Ezek a napok a roppant vállalkozások napjai, olyan napok, amikor igyekszünk szolgálni Istennek és - itt van a csapda. Őszintén szólva mi magunktól soha nem munkálkodhatunk Istenért. Jézus a saját vállalkozásaiba állít bele.
Az Ő épülettervei alapján, egy léleknek sincs joga meghatározni, hol alkalmazzák.
