Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem érhetek el.
Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el? Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla.
Mi jó van abban, ha azt mondják nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek?
Ha nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém, amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni.
De mikor Isten Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása szerint lennem kell.
A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden emberbe belehelyezheti a saját lelkületét, az életét irányító szándékait és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva.
A Hegyi beszéd tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus Krisztus is.
Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak nem jutunk csődbe.
Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok."
Isten királyi uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a birtoklásra, hanem a szegénységre épül.
Nem a Jézus melletti döntésünk az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"! Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!"
Így lépünk be, és sokáig tart, amíg igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk!
Szegénységünk tudata visz át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.
