"Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1).
Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős".
Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét.
Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét.
Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk.
Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat?
Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul.
Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele.
Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra.
Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. "
Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs." Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.
