Különbség van eszmény és látomás között. Az eszményben nincs erkölcsi ihletettség, a látomásban van. Azok az emberek, akik eszményeknek hódolnak, ritkán tesznek valamit.
Lehet, hogy valaki kötelességének önkényes elmulasztását igazolja az istenségről vallott nézeteivel. Jónás úgy okoskodott, hogy mivel Isten igazságos és kegyelmes, tehát minden rendbe jön.
Lehet, hogy helyes fogalmam van Istenről de nem végzem a kötelességemet.
Ahol van látás, ott becsületes, őszinte élet is van, mert ez a látás belső ösztönzést is ad.
Az eszmények romlásba ringathatnak. Vizsgáld meg hívő életedet és lásd meg, hogy vajon csak eszményeid vannak-e, vagy látásaid is. "Ahol nincs látás..."
Ha elveszítjük Istent a szemünk elől, kezdünk meggondolatlanok lenni.
Nem fékezzük magunkat, abbahagyjuk az imádkozást.
Kis dolgokban nem igazodunk Isten látásához és saját kezdeményezésünkre cselekszünk. Amikor megettük azt, amit saját magunk készítettünk, amikor az Istenre-várás helyett saját magunk kezdeményeztünk valamit - lejtőre jutottunk és elveszítettük a látomást.
Mostani magatartásunk vajon az Istentől kapott látomásból fakad?
Várjuk-e, hogy Isten nagyobbakat cselekszik az eddigieknél? Friss és életképes-e szellemi szemléletünk?
