Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott.
Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja.
Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem.
Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk. Mi az én álmom Isten céljáról?
Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek.
Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron.
Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom, hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk. Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre.
Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye.
Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond.
Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni.
Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.
