Nem számít, milyen személyes nehézségek borzalmai támadnak az ember életére, azok közül egy sem tudja kiszakítani Istennel való kapcsolatából.
"Mindezekben felettébb diadalmaskodunk" (Róm 8,37).
Pál nem képzelődésekről beszél itt, hanem a kétségbeejtő valóságról, és azt mondja, hogy felettébb győztesek vagyunk a bajok között. Igaz ugyan, hogy nem a mi ügyességünk, éleslátásunk vagy bátorságunk által, hanem kizárólag azért, mert semmiféle nyomorúság nem befolyásolhatja Istennel való kapcsolatunkat Jézus Krisztusban. Igazságosan vagy igazságtalanul, de ott vagyunk abban a helyzetben, amiben vagyunk.
Sajnálni való az olyan keresztyén, akinek a körülményeiben nincs semmi olyan, amit nem kíván. "Nyomorúság..."? - A nyomorúság sohasem kívánatos.
De akármilyen elkeserítő, kimerítő vagy fárasztó: nem szakíthat el minket Isten szeretetétől.
Soha semmi nyomorúság, sem aggodalom el ne fordítson attól a ténytől, hogy Isten szeret téged. "Félelem..."? Megőrizhet Isten szeretete akkor is, amikor minden látszat azt mutatja, hogy az Ő szeretete hazugság és nincs is igazság? "Éhség..."?
- Tudunk-e nemcsak hinni Isten szeretetében, hanem felettébb diadalmaskodni még akkor is, ha éhezünk?
Vagy csaló Jézus Krisztus és Pál be van csapva - vagy valami rendkívüli dolog történik azzal az emberrel, aki megmarad Isten szeretetében akkor is, ha a jelek Isten hűsége ellen szólnak.
Az emberi okoskodásnak itt el kell hallgatnia.
Csak egyetlen egy számít itt: Isten szeretete Jézus Krisztusban. "Feltámadok a romokból" - mindig, újra.