A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak.
Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el.
A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta:
Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36).
A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1).
Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat.
A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk.
Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.
Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában.
Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3).
Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!"
Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít.
Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít!
Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.
