Lukács Evangyélioma 14. rész
25. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
26. Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
27. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
29. Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
30. Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
31. Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
32. Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
33. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35. Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja. ”
A Krisztus-követésünk állhatatosságáról szól itt az Ige:
- 1. Az állhatatosság megharcolása a családban kezdődik.
A „meggyűlölni” kifejezés enyhébb értelme azt jelenti, „hátrébb tenni”; vagyis a családtagok sem foglalhatják el a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen, legelső helyét az életünkben; mint ahogy senki és semmi más sem kerülhet az Ő helyére, hiszen akkor minden felborul, sérül.
Amikor Jézus Krisztus kerül életünk csúcsára, akkor kapjuk vissza a Szeretteinket is igazán!
- 2. Az állhatatosság megharcolása önmagunkkal folytatódik: önmagunk megtagadásával, ó-emberünk naponkénti megtagadásával, keresztjeink hordozásával, Jézus Krisztus keresztjére tekintve (25-26).
- 3. Valóban döbbenetes, hogy mi minden elfoglalja a keresztyén ember és a keresztyén nép életében, a mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen helyét. Pedig minden más csak úgy lesz áldássá az életünkben, ha Ő áll elől; ebben az elsőbbségben pedig az is benne van, hogy sok mindenre határozottan nemet kell mondani. Mi mindentől függünk mi, Jézus Krisztus helyett (33)?
A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELEI:
Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel,
Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk.
Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat.
Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam.
Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat.
Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak.
A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből.
Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé.
Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt.
A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe.
Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel.
A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja.
De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben.
A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba.
A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja.
De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben.
A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba.
Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak.
