A teljes megszentelõdést senki sem tapasztalhatja meg anélkül, hogy ne lett volna "fehér temetése" - a régi élet sírba tétele.
Ha sohasem voltál ebben a haláltusában, megszentelõdésed csak puszta látomás.
Kell, hogy legyen "fehér temetésed", olyan halálod, amelybõl csak egy feltámadás van: a Jézus Krisztus életébe.
Az ilyen életet nem háboríthatja meg semmi: eggyé lett Istennel egyetlen egy cél érdekében, hogy ti. tanúja legyen neki.
Valóban eljutottál-e már utolsó napjaidhoz?
Valóban eljutottál-e már utolsó napjaidhoz?
Érzelmeidben talán már gyakran, de eljutottál a valóságban is?
Nem mehetsz el izgatottan saját temetésedre, a halott nem izgatott. A halál azt jelenti: megszûntél lenni.
Egyetértesz-e Istennel abban, hogy az a komoly, törekvõ keresztyén, aki voltál, meghalt?
Kerülgetjük a temetõt, de visszautasítjuk azt, hogy meghaltunk.
Nem törekedni kell a halálra, hanem elfogadni, hogy meghaltunk: belemerültünk az Õ halálába (3).
Volt-e már "fehér temetésed", vagy szenteskedve a bolondját járatod a lelkeddel?
Volt-e már "fehér temetésed", vagy szenteskedve a bolondját járatod a lelkeddel?
Van-e életednek olyan pontja, amit utolsó napodnak nevezhetsz, amelyre hálásan szoktál visszaemlékezni:
"Igen, azon a napon volt a fehér temetésem, akkor jutottam egyetértésre Istennel."
"Isten akarata a ti szentté tételetek" (1Tesz 4,3).
"Isten akarata a ti szentté tételetek" (1Tesz 4,3).
Ha megvalósul benned Isten akarata, olyan természetesen lépsz be a megszentelõdésbe, amennyire az csak lehetséges. Kész vagy-e most átmenni ezen a fehér temetésen?
Egyetértesz-e Istennel abban, hogy ez az utolsó napod e földi életedben? A beleegyezés pillanata tõled függ.
