A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. "Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek" (2Kor 8,9).
Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról:
"Nem bánom, akármilyen különcködésnek tűnik, ahogyan odaadom magam, boldogan teszem."
Ez volt Pál öröme. A gyülekezet eszménye Isten szolgájáról nem azonos Jézus Krisztus elgondolásával.
Az Ő elgondolása ez: úgy szolgáljunk neki, hogy egymásnak szolgáljunk. Aki az Ő királyságában legnagyobb akar lenni, annak azt mondja, hogy legyen mindenkinek a szolgája. A szent igazi próbája nem az Ige hirdetése, hanem, hogy megmossa tanítványtársai lábait.
Azaz olyan dolgokat végezzen el, amiket az emberek semmibe vesznek, Isten szemében azonban értékesek. Pálnak gyönyörűség volt odaáldoznia magát Istennek másokkal kapcsolatos céljáért: nem törődött azzal, hogy neki ez mibe kerül.
Mi anyagi megjegyzésekkel állunk elő: "Ha Isten oda küldene engem - ugyan mennyi lesz a fizetés? Milyen az éghajlat? Hogyan gondoskodnak majd rólam? Utóvégre az embernek mindezzel törődnie kell!" Mindez annak a jele, hogy fenntartással szolgálunk Istennek. Pálnak nem voltak fenntartásai!
Pál életének gyújtópontjában megvalósult Jézus Krisztus elgondolása az újszövetségi szentről: nem csupán az evangéliumot hirdeti, hanem mások életének táplálására megtört kenyérré és kiöntött borrá lett Jézus Krisztus kezében.
Pál életének gyújtópontjában megvalósult Jézus Krisztus elgondolása az újszövetségi szentről: nem csupán az evangéliumot hirdeti, hanem mások életének táplálására megtört kenyérré és kiöntött borrá lett Jézus Krisztus kezében.
