A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Õfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illõ érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte. Az ilyen ember azt a benyomást kelti: "Milyen nagyszerû jelleme van!"
- A Võlegény hûséges barátja nem ilyen; mert ha ilyen vagyok, mindig én növekszem, és nem Õ.
Hogy a Võlegény barátságában és az iránta való hûségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, bensõ kapcsolatra.
Hogy a Võlegény barátságában és az iránta való hûségben megmaradhassunk, minden másnál több gondot kell fordítanunk a vele való eleven, bensõ kapcsolatra.
Semmi más nem fontos ennyire, még az engedelmesség sem. Néha nincs is minek engedelmeskednünk, egyetlen teendõnk az, hogy fenntartsuk Jézus Krisztussal élõ kapcsolatunkat és jól vigyázzunk, hogy semmi ne kerüljön kettõnk közé. Engedelmeskednünk csak adódó alkalommal kell.
Amikor válságba jutunk, rá kell jönnünk arra, hogy mi az Isten akarata, de az élet nagyobb része nem tudatos engedelmesség, hanem annak a viszonynak a megõrzése, amiben a Võlegény barátja maradhatok.
A keresztyén munka is visszatarthat valakit attól, hogy egész figyelmével Jézus Krisztus felé forduljon. Ahelyett, hogy a Võlegény barátai lennénk, mûkedvelõ gondviselést játszunk és saját fegyvereivel harcolunk ellene.
