Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetõknek és hallgatóknak egyaránt "meg kell jelennünk Krisztus ítélõszéke elõtt". Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett mûvében.
Maradj állandóan Krisztus ítélõszéke elõtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz.
A többiek iránti rossz gondolatok végül is az ördögtõl erednek, bármilyen kegyes vagy is különben.
Ha csak egyszer is test szerint ítélsz, ennek a vége az, hogy a pokol tombol benned.
Azonnal hozd világosságra és mondd: "Uram, vétkeztem ebben." Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bûn büntetése, hogy megátalkodsz a bûnben. Nemcsak Isten bünteti a bûnt; hanem a bûn erõre kap és teljes mértékben visszafizet a bûnösnek.
Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. Bûnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s már észre sem veszed, hogy az bûn.
A bûn következményeitõl semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem kiárad rád.
"Ha a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van..." (1Jn 1,7).
"Ha a világosságban járunk, amint Õ maga a világosságban van..." (1Jn 1,7).
Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklõbb álszentség, hanem az öntudatlan elszakadás a valóságtól.
