Urunk erre azt feleli, hogy az átadás Őérte van, nem pedig azokért a dolgokért, amiket a tanítványok átadásukkal szereznek majd meg maguknak. Őrizkedj az olyan átadástól, amelyben számítás van: "Átadom magam Istennek, mert szeretnék szabadulni a bűntől, mert szeretnék szentté lenni."
Mindez azt mutatja, hogy jól értettük meg Istent, de ez a szellemiség nem tartozik a keresztyénség tulajdonképpeni lényegéhez. Az átadás végképpen nem valamiért történik. Annyira önzően gondolkozunk, hogy Istenhez már csak azért megyünk, hogy valamit kapjunk tőle, nem pedig érte magáért. "Nem, Uram, nem Téged akarlak, csak magamat; de tisztán,
Szent Szellemmel megtelve akarom magamat, hogy kirakatodba kiállítva, elmondhassam: Ezt tette Isten értem." Ha csak azért adunk oda Istennek valamit, hogy még többet kapjunk helyébe, akkor átadásunk a Szent Szellem nélkül történik, akkor nyomorúságos üzleti haszonért tesszük.
Az igazi átadás nem számításból történik, hogy elnyerjük a mennyet, vagy hogy megszabaduljunk a bűntől, vagy hogy hasznára lehessünk Istennek. Az átadás az, hogy Jézus Krisztust személyesen, mindentől függetlenül előnyben részesítem. Mi történik Jézus Krisztussal, amikor a természetes kapcsolataink akadályaiba ütközünk?
A legtöbben közülünk elhagyják Őt. "Igen, Uram, hallottam hívó szavad, de utamat állja az anyám, a feleségem, a saját érdekem; nem tudok tovább veled menni." Ilyenkor Jézus Krisztus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom."
Az igazi átadás megkívánja, hogy a természetünkből fakadó odaadáson túljussunk. Az átadás próbája mindig a természetes kegyességen túl van. Lépj csak át rajta és Isten átöleli mindazokat, akiknek fájdalmat okoztál átadásoddal. Vigyázz, nehogy hirtelen megállj az Istennek való átadásodban. Sokaknak közülünk csak elképzelésük van az átadásról.
