"Mert közülünk senki sem él önmagának" (Róm 14,7)
Felderengett már előtted valaha, hogy Isten előtt felelős vagy másokért?Ha például elhajlok Istentől saját útjaimra, mindenki szenved körülöttem.
Isten minket "együtt ültetett a mennyekbe" (Ef 2,6).
"És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind" (1Kor 12,26).
Környezetedben mindenki szenvedni fog, ha testi önzést, gondolataidban hanyagságot, erkölcsi tompaságot, szellemi áporodottságot engedsz meg magadnak, vagy ha szellemileg elzárkózol.
"De ugyan ki olyan tökéletes - mondod, hogy ilyen magas követelményeknek eleget tehetne?"
A mi elégséges voltunk Istentől - és csakis tőle van.
"Lesztek nékem tanúim" (Csel 1,8). Hányan hajlandók közülünk Jézus Krisztusért latba vetni minden idegszálukat, minden szellemi, erkölcsi és lelki erejüket?
A mi elégséges voltunk Istentől - és csakis tőle van.
"Lesztek nékem tanúim" (Csel 1,8). Hányan hajlandók közülünk Jézus Krisztusért latba vetni minden idegszálukat, minden szellemi, erkölcsi és lelki erejüket?
Pedig tanúnak lenni - Isten szerinti értelmezésben - ezt jelenti. Sok időre van szükségünk, míg ezt elérjük - légy türelmes önmagaddal szemben.
Miért hagyott minket Isten a földön?
Azért, hogy megszabaduljunk és megszentelődjünk?
Nem, hanem azért, hogy Őérte éljünk! Kész vagyok-e megtöretett kenyér és kiöntött bor lenni Őérte?
Kész vagyok-e életem mostani szakaszát, sőt egész életemet halálba adni - kivéve azt az egyet, hogy férfiakat és nőket Jézus Krisztus tanítványaivá tegyek?
Érte odaadott szolgáló élettel adhatok csak neki hálát csodálatos váltságáért.
Miért hagyott minket Isten a földön?
Azért, hogy megszabaduljunk és megszentelődjünk?
Nem, hanem azért, hogy Őérte éljünk! Kész vagyok-e megtöretett kenyér és kiöntött bor lenni Őérte?
Kész vagyok-e életem mostani szakaszát, sőt egész életemet halálba adni - kivéve azt az egyet, hogy férfiakat és nőket Jézus Krisztus tanítványaivá tegyek?
Érte odaadott szolgáló élettel adhatok csak neki hálát csodálatos váltságáért.
Gondold meg, hogy mindannyiunknak meg van az a lehetősége, hogy "kivettetünk, mint az ezüst salakja" - hogy "míg másoknak prédikálunk, magunk valamiképpen méltatlanná ne legyünk"
(1Kor 9, 27).
